Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)

Néprajztudomány - Tóth Zsanett: Lakberendezési szokások a XX. század második felében Tiszaderzsen

TÓTH ZSANETT: LAKBERENDEZÉSI SZOKÁSOK A XX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN TISZADERZSEN háztartásban, az egy szobára jutó lakók száma pedig 1,78; 1,43 és 1,14. Ebben az időben már nem jellemző a generációk együttélése egy he­lyiségben, a gyerekek és felnőttek, főként a különböző nemű gyerekek külön-külön szobákkal rendelkeznek. Ami szintén komoly változás, az a fürdőszobák megjelenése: 1970-ben 18, míg 1980-ban már 82 fürdőszo­bás lakást számoltak. Háztípusok Az általam felmért lakóépületek elemzése elején fontosnak tartom leszö­gezni, hogy az épületek két típusra oszthatók, sátortetős kockaházakra és nyeregtetős parasztházakra. Az új sátortetős épületek megjelenése a polgári jellegű építkezés általánossá válását és ezzel egyidejűleg a paraszti építkezés lassú elhalását jelentette. (3. kép) Az épületet úgy helyezték el a telken belül, hogy az esetleges bővítés kivitelezhető legyen. Népszerű­sége annak köszönhető, hogy a társadalmi-gazdasági feltételek kezdtek megváltozni, a falusi élet átalakult, elkezdett mindinkább közelíteni a városi felé, kezdték másolni a városias életforma bizonyos jegyeit. Ami általáno­san elmondható a kockaházakról, az az, hogy az 1960-1970-es években kezdték építeni, típustervek alapján, ennek köszönhetően belső felosztá­suk hasonló. Létezik két- és háromszobás típusuk, ez utóbbi esetében két szoba az utcafront felé néz, a harmadik pedig az udvarra. A városi polgá­ri lakásokkal szemben a szobák nem egymásból nyílnak, hanem vagy a folyosóról vagy az előszobából külön-külön. (4. kép) A felsoroltakon kívül található bennük fürdőszoba, ebédlő, helyenként előszoba és kamra. A helyiségek funkciójáról később esik szó, ez ugyanis igen változatos.14 Ez a felosztás a fejlettebb, későbbi típusú kockaházakra igaz, ezek a gyako­ribbak, kutatásom során én csak ilyen jellegűvel találkoztam. Alapterületük közel 100 négyzetméter. A kockaházak elterjedésében szerepet játszott az alapanyagok, a nyílászárók szűkös választéka, valamint az építkezésekhez hitelt nyújtó OTP propagandafüzetében található házformák, azok legol­csóbb háztípusként való leírása.15 A másik típus a nyeregtetős parasztházaké, melyek általában komoly át­építéseken mentek keresztül az évek során, ezért elrendezésük kevésbé sematizált, változatosabb, mint a kockaházaké. Ez az egyik legarchai- kusabb és egyben legelterjedtebb háztípus, az úgynevezett alföldi vagy középmagyar ház továbbfejlődése. Az alföldi vagy középmagyar házat alapjában véve szoba-konyha-kamra vagy szoba-konyha-szoba kapcsolású, soros alaprajzzal épített, kül­ső fűtésű kályhás vagy kemencés megoldás jellemzi. A tiszta levegőjű lakószoba és a tüzelőszerkezettel ellátott füstös konyha funkcionálisan különvált. A régészeti ásatások alátámasztják, hogy már a XV-XVI. szá­zadban jellemző volt ez a háztípus. Ennek elterjedése volt a legnagyobb: ugyanannyi vagy több lakos tartozott ehhez az egy típushoz, mint az ösz- szes többihez együttvéve. Kisebb-nagyobb táji variánsok, sajátosságok nyilván kialakultak a helyi tényezőknek és viszonyoknak köszönhetően. Az 1960-as évektől robbanásszerű változás bontakozott ki.16 Tiszaderzsen rengeteg ilyenfajta házzal találkozhatunk még napjainkban is. Ezek legtöbbje már több mint százéves. Kezdetben mindegyikük a hagyományos parasztházaknak megfelelően tornácos jellegű volt, ezt 14 S. NAGY Katalin 1987.93-100. 15 VALUCH Tibor 2004.400. 16 FILEP Antal 1980.320-325. 3. kép - Sátortetős kockaház Nyári konyha Hátsó bejárat A Ajtó jelölése-i t­Átjáró jelölése 4. kép - A 3. képen szereplő lakóház alaprajza az első fázisban beépítették, ablakokkal látták el, és verandát alakítottak ki. A következő fázisban a verandát felszámolva az ablakok helyére falat emeltek. A kutatás során felmért házakban még a második fázisban jár­tak az épületek, de azt gondolom, hogyha a mostani lakói elköltöznek, „kihalnak” a házból, a következő lakók nagy valószínűséggel követik a divatot, és beépítik verandájukat. ’’Igen, be lett építve a tornác, mert akkor mindenkinek verandája volt. Most meg már be is van falazva. A veranda csak azt a célt szolgálta, hogy ne fújjon be a szél, mert amúgy hideg volt, nem volt sok értelme. Ahogy idősödik, az ember rájön arra, hogy szép volt az és hogy kár, hogy akkoriban a többi után mentünk. ”17 Az utólagos átépítések nemcsak előnyökkel, hanem kellemetlenségekkel is járnak, például a veranda beépítése minden esetben magával vonta, hogy a verandával párhuzamosan elhelyezkedő, csak a verandára néző ablakkal ellátott helyiségek sötétek lettek a beépítésnek köszönhetően. (5 kép) „Az volt a gond ezekkel a verondákkal, hogy amikor beépítették őket, ugye utólag találták ki, hogy csináljunk verondát, akkor azok az ab­lakok, amik korábban voltak, már a verondára néztek, és így sötét volt a szoba. Úgyhogy nagyon világos kárpitokat kellett választani, hogy kicsit 17 Saját gyűjtés, 2014. március. Interjú Daragó Imrénével. 193

Next

/
Thumbnails
Contents