Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Néprajztudomány - Gecse Annabella: „Megszerettem ezen tanyai világot”
GECSE ANNABELLA: „MEGSZERETTEM EZEN TANYAI VILÁGOT" volt, melyből 499 kát. hold volt a szántó, 43 a szőlő, 48 a legelő, 21 a nádas, 1 a kert.10 Háy Mór szerepel bérlőként is, Navratil Imréné birtokának bérlőiéként, ugyancsak a tószegi határban. A 317 kataszteri holdas bérelt birtok nagy része, 268 kát. hold volt szántó, 2 kert, 24 rét, 23 legelő.11 Az „élő forrás” emlékezete szerint a Háy család egy része Budapesten, másik része Abonyban élt, csak a gazdaságuk volt a tószegi határban. A Kazinczy család úgy kötődött a birtokhoz, hogy az édesapa, Kazinczy Albert az uradalom ispánja volt. Beszélgetőtársam a Háy család tagjai közül néhányat személyesen is ismert. Háy Móricról csak hallott, mint az általa is ismert Háy Miksa apjáról. Háy Miksa és családja Abonyban élt, vele volt Kazinczy Albertnek rendszeres kapcsolata, természetesen leginkább az uradalom élete okán. Ezenkívül...apuka vágott nekik disznót minden évben." Háy Miksa testvéreiként emlékszik Háy Elekre, aki ügyvéd volt, és az író Háy Gyulára. Háy Miksa fiaként él emlékezetében a jogász Háy László, akivel családjuk legtovább kapcsolatban maradt. Háy András és Háy Margit („Mandi”) is ismerőse volt, de a rokonság foka ismeretlen. Háy Miksa, a birtokosként és bérlőként egyaránt szereplő Mór fia folytatta a gazdálkodást, a család többi tagja nem kötődött ahhoz. Kazinczy Albert tulajdonképpen az ő alkalmazásában állt. A nagyjából 500 hektárnyi terület Kazinczy Klára emlékezetében mintagazdaságként él. A gyermekkor szépségén túl akkori életének emlékeit szinte állandóan életben tartja az, hogy a Háy-tanyán élők életmódját a mai viszonyokkal szembeállítva biztonságosként, kiszámíthatóként, természetközeliként, azaz szinte ideálisként értékeli. „... hát, az olyan jól felszereit tanya volt.........ott még aki nem dolgozó, nem konvenciós béres vagy kocsis........azoknak is volt elfoglaltságuk. Egy kamasz kölyök, aki még nem mehetett szántani,......az volt a feladata, hogy az istállóban rendet tartson, hogy mikor kimentek dolgozni, ő már ment a helyükre és akkor, akkor takarította a jászlat. Hordta ki a trágyát, akkor bekészítette, tiszta szalmát hordta be............Összesöprögetett, mire hazajöttek, ott már rend volt. De nemcsak ez, hanem az öcsém... Lehetett vagy 5-6 éves, még tán annyi se. És intéző! Berkantyú - mert Berci volt. „Berkantyú, szedd össze a bandádat!”. És volt neki ilyen kétkerekű kiskocsija. Kólé, kólénak mondták. A tanyában, ami szemét meg rög meg tégladarabok - mindent összeszedtek ezek a kisebb gyerekek, és megvolt a helye, hogy hová kell hordani. Úgyhogy ott tisztaság, rend volt mindenütt, mindenütt.” Emlékezete természetesen nem ölel fel mindent, ám az uradalom gazdálkodásának főbb vonalai megrajzolhatók belőle. Beszélgetéseink során ez a téma mindig mellékes volt a gyermekélet mellett. A bőrhidázás, a kazlakon lovaglás, a pocetabál, a kutyakocsizás határozzák meg visszaemlékezéseit, amikor spontán beszélt, ezek voltak a témáink. Irányított kérdésekre válaszolva azonban viszonylag részletes képet festett az uradalom munka- és üzemszervezetéről, haszonvételeiről és azok értékesítéséről, ingóságairól, elhelyezkedéséről és szerkezetéről, történetéről, alkalmazottairól, a gyerekek iskolájáról. 10 Magyarország földbirtokosai és földbérlői 1925.205. 11 Magyarország földbirtokosai és földbérlői 1925.205. 1. Az uradalom területe, üzemszervezete Az uradalom árutermelő gazdálkodást folytatott. A gabonatermesztés mellett hasonlóan fontos szerepe volt az állattartásnak, a tejelő és hízásra fogott szarvasmarha-tartásnak, a dohány- és cukorrépa-termesztésnek, bolgárkertészetnek, baromfi- és bivalynevelésnek, sertéstartásnak, valamint a szilvásnak, sőt, az öntözést szolgáló tó lehalászásának is. A család birtokai a Szolnokról (Tószeg felé) Abonyba vivő út két oldalán helyezkedtek el, de tartozott hozzá...egy nagy legelő a tószegi réten, marhákat neveltek itt eladásra. Tiszajenőn a gyógyvízkút mellett szabad tartású telep volt szürkemarhának, ezeknek csak egy tető volt. Ezt eladták, húsmarha volt. Palád/cspusztán a katonaság földalatti tárolója mellett volt a kistanyájuk. Itt volt a libatelep, baromfitelep, jó nagy gyep. Ezer hold alatt volt a birtok, és három tanyára esett, az egyik a kukás tanya.” (A harmadik katonai felmérés térképén mind a három Háy-tanya szerepel.) Amint az 1925-ös Gazdacímtár adatai is jelzik, a - bérelt területtel együtt - valóban majdnem ezer kataszteri holdas birtok legnagyobb része szántóföld volt, ezen gabona termett. Ennek tárolására - míg nem értékesítették - egy hatalmas, téglából, belül vörösfenyőből épült, kétszintes magtár szolgált. A legtöbb tevékenység magához a Háy-tanyához kötődött, ezen a „belterületen” tartották a legtöbb állatot is. Tizenkét lovat tartottak, ezek közül tízet a föld megműveléséhez, kettőt pedig a tejszállításhoz, az egyik neve Sanyi volt. Kb. harminc ökör szintén elsősorban a földeken dolgozott, négyesével. Az ökrökkel húzatták ki a kivágott fákat is. Az ökrökénél is nagyobb erőt igénylő munkákat a hat bivaly segítette. Ám a bivalyokat elsősorban a tejhaszon miatt tartották. A szarvasmarha-állomány egy része fejőstehén, másik része hízó marha volt. Változó számú kisborjú is tartozott az állományhoz, valamint egy bika, amely „... az 1938-as nemzetközi vásáron 1. díjas lett." Összesen 30-40-re rúgott a szarvasmarha-állomány száma. A tejet Budapesten értékesítették. Miután a fejősök megfejték a teheneket, a tej egy nagy tartályból 25 literes kannákba került, amelyek jégben álltak. A fejéssel kora reggel végeztek, mert már hajnali fél 3-kor elkezdték. A kannákat egy erre a célra kiépített lóvasúton, 30 perc alatt szállították el az abonyi állomásra. Egy ló húzta a kocsit, kutyakocsinak nevezték. Az abonyi állomásról a személy- vagy tehervonathoz kapcsolt vasúti kocsi szállította el a tejet Budapestre, reggel 7-re, fél 8-ra már meg is érkezett. Az istállókat már az 1900-as évek elején önitatós vályúkkal szerelték fel. A sertéstelep a tanyán kissé kívül esett, egyik sarkánál, ezen belül elkülönítették a fiasokat, a süldőket, a kanokat és a hízókat. Összesen kb. kétszáz állatot jelentett, a sertéshúst és az élő állatokat is értékesítették. A baromfiállomány legértékesebb részét a libák adták. A pelyhet és a tollat értékesítették. (A libákat a legelőről behajtották az ökrök helyére, majd innen legeltették velük - aratás után - a tarlót.) Tojótyúkot és hizlalásra szánt kappanokat is tartottak. A tojást egész évben, a kappanokat karácsony előtt értékesítették. Vágni- való csirkét - a többi árutól eltérően - elsősorban a szolnoki és a ceglédi piacon adtak el, csak kisebb mértékben Budapesten. Az ötholdas szilvás szemenként raktározott besztercei és szabolcsi szilváját külföldre adták el. A bolgárkertészetben termelt zöldség piaca Kecskeméten és Cegléden volt. Haszonvételnek számított még a tó, amelyet évente háromszor lehalásztak. Alapvetően a bolgárkertészet öntözését szolgálta, de halakat is telepítettek bele. A cukorrépát a szolnoki cukorgyár, a dohányt a szintén szolnoki dohánybeváltó vette meg. A kommenciósok a Háy-tanya cselédházaiban laktak. Tizenkét lakásuk három, két-két bejáratú házban volt. Két lakásnak az előtérben volt egy padlásfeljárója. Házcsoportjuktól elkülönült a gépészház, az intéző- és 167
