Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Néprajztudomány - Gecse Annabella: „Megszerettem ezen tanyai világot”
TISICUM XXIV. - NÉPRAJZ ispánlakás, a „bolgárház", a bognár lakása, valamint a summások, aratók szállása. A lakás és fizetésük mellé kapták, hogy állatokat tarthattak. Az intéző és az ispán 2-2, a többiek 1 -1 tehenet és gyakorlatilag bármennyi sertést tarthattak a Háy-tanya területén. Ezeknek az állatoknak külön istállójuk volt, ám a nagy nyájakkal legeltek. A gulyás - szabályos bére mellé - annyi napi étkezést kapott a tanya dolgozóitól, ahány állatát őrizte, legeltette az adott családnak. Minden családnak volt kertföldje is. 2. Az uradalom munkaszervezete A Háy-tanya állandó népessége 80-100 fő körül mozgott, beleértve a még nem dolgozó gyerekeket is. A Háy család felé az elsőszámú kapcsolattartó, mindenért felelős személy az intéző volt. Az intézőt a „rangsorban” az ispán, Kazinczy Albert, Kazinczy Klára édesapja követte. Munkaköréhez tartozott, hogy az uradalomban folyó valamennyi munkára rálátása legyen. Ő az abonyi gépészkovács fia volt, akit - bátyjával ellentétben, aki gépész lett - jobban érdekelt a mezőgazdaság, ezért is jelentkezett tanulónak Szarvasra. Az iskolát befejezni csak később tudta, a család anyagi veszteségei miatt. Közben azonban kitanulta a hentesmesterséget, majd a galíciai hadszíntéren szerzett sebesülései és egy prágai műtét után tért haza a Háy-tanyára. Innen járt Szarvasra, hogy befejezze az iskolát. Az ispán naponta ellenőrizte a tejházat és aratás után a magtárat. Tulajdonképpen a munkák szervezése és ellenőrzése volt a feladata, de az is, hogy váratlan helyzetben bármire tudja a megoldást, sőt szükség esetén bármelyik munkakört el tudja látni egy ideig. Számára a nap hajnalban kezdődött, fél háromkor kelt. Az egyes munkákat végzők - a 6-8 fejős, gulyás, kanász, kocsisok, bolgárkertészek - kommenciósok voltak a tanyán. Rajtuk kívül volt még az uradalomnak gépésze, bognárja, állatorvosa, orvosa és bábája. Kisebb tanyán, a már említett kukás tanyán éltek a dohánykertészek, 4-5 család. A földművelés idénymunkái, természetesen leginkább az aratás az állandónál több munkaerőt kívánt, ilyenkor tószegi aratókat fogadtak, akiket hetente szállítottak oda és visz- sza a tanyára. Az aratóknak a kocsisok közül valaki lajtos kocsival vizet hordott, majd a kocsiról ismét valaki korsóban vitte be nekik a föld széléről. A fejősök, a gulyás és a kanász egész évben az állatokkal dolgoztak. A kocsisok munkája változó volt. Amellett, hogy a lovakkal foglalkoztak és dolgoztak, az ő munkájuk volt például a vetés (vetőgéppel). Amikor télen semmilyen munkájuk nem volt, akkor a szolnoki cukorgyárból salakot hordtak, és abból a tanya területén járdákat építettek. Az állatok istállóját ún. hetesek tartották rendben, hogy mire azok pásztoraikkal este hazaértek, rend, tiszta alom, bekészített takarmány várja őket. A hetesek a nagyobb gyerekek közül kerültek ki. „Kihordták a trágyát, friss szalmát tettek aljazónak, a jászolba eledelt. Ők fiatalok voltak, akik már végeztek az iskolában, de a földön még nem dolgoztak, kb. 14 évesek. ” 3. A Háy-tanya lakói Kazinczy Klára emlékezete az 1930-as években a Háy-tanyán élők és dolgozók személyét őrzi. Ő maga fogalmazott úgy, hogy már nem mindenkire tud visszaemlékezni, ha 15-20 évvel korábban került volna sor a beszélgetésekre, pontosabb képet kaphattunk volna az uradalom dolgozóiról. Azok, akikre ma is élénken emlékszik, valamilyen szempontból fontosak, ez a szempont pedig a személyhez köthető történet. Beszélgetéseink során ugyanarról a „szereplőről” minden esetben ugyanaz a történet került elő. Tehát az emlékezet - természetesen - itt és most is szerkesztett képet ad erről a világról. Kazinczy Klára emlékezetében két intéző él. Sztárnyai István kb. 20 évig látta el ezt a munkakört, őt Boros Pál követte. Egyik gyerekkori barátnője Molnár Ilona, Ica volt. Az ő édesapja, Molnár András volt a parádés kocsis. Egedi Ferenc a bátyjával volt egyidős, testvérét Andrásnak hívták. Ők ketten fuvarozták az árut a piacokra. Édesapjuk, „Egedi bácsi” felügyelt a napszámosok munkájára, s amikor kisebb testvérei születtek, beszélgetőtársamat mindig ehhez a családhoz vitték át. S. Tóth István beceneve „Sopajti bácsi” volt. Ő volt a „tejesember”, a kutyakocsinak nevezett kisvasúton ő fuvarozta a tejet az abonyi állomásra. A tejházban az ispán mellett mindig dolgozott még egy, mindenképpen fiatalabb személy. A napszámosok, aratók személye évről-évre változott, de az egyik arató neve - egy, a családhoz kapcsolódó történet miatt - megmaradt az emlékezetében, Hajagos Bandinak hívták. A napszámosok a földeken dolgoztak, valamint ők szellőztették a gabonát a magtárban - a hetesekkel felváltva. 4. A Háy-tanya alaprajza12 (1- kép) 5. Gyermekélet a Háy-tanyán A ma is álló iskolaépület tulajdonképpen már a második a sorban, ahová a Háy-tanyáról és a környékbeli többi tanyáról, uradalomból jártak a gyerekek. Elődje egy hosszú, tornácos házban bérelt két helyiség volt Tóth István tanyáján, a meglévő épület közelében, de Abonyhoz közelebb. Kazinczy Klára még ebbe a bérelt épületbe járt, de öccse már abba, amelyik iskolának épült és ma is áll. Ez az épület 1938-ra készült el, később hozzáépítettek még egy tanítói lakást a második tanerőnek és még egy tantermet. Kazinczy Klára négy osztályt végzett a hatosztályos tanyai iskolában. Az ő iskolás korában mind a hat osztályt egy tanítónő tanította, délelőtt is, délután is volt tanítás. „Egy fiatal tanítónő volt. És ő is rendezett, rendezett ott színdarabokat. Elsőben voltam kistündér. Másodikban angyal. Harmadikban törpe, negyedikben.... várjál, mi is voltam akkor? Negyedikes voltam... Szélúrfi! Szélúrfi voltam. ” 2. kép. A gyerekdarabokon kívül is volt a tanyán élőknek színházi élményük. A dohányosok csomózóházában minden évben kétszer is megfordultak színjátszók. Ezeket a darabokat megnézték a gyerekek is. Körükben azért kedveltebb volt a cirkusz, évente egyszer több napot töltött a Háy- tanyán. A gyerekek munkája, de szórakozás is volt az ún. pocetabál. A cselédházak padlója földes volt, amit évente - nyaranta - újra kellett tapasztani lótrágyával kevert földdel. Ezt a tapasztást a gyerekekkel táncoltatták le, a felnőttek citeráztak hozzá. Ezt nevezték pocetabálnak. A gyerekek tánca után barna vagy zöld festékkel húzták át a felszínét, ezzel lett kész. A gyerekek játékai közül Kazinczy Klára emlékezetében a „Nyalka lovacskázás” él talán a legerősebben. A nyáron megrakott kazlakra gyak12 A szabadkézi rajz számítógépes szerkesztését ezúton is köszönöm Sike Boglárkának. 168
