Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Régészet - Hoppál Krisztina: Az utánzás arcai. Egy kínai bronzedény eredetének nyomában Szolnokon
HOPPÁL KRISZTINA: AZ UTÁNZÁS ARCAI. EGY KÍNAI BRONZEDÉNY EREDETÉNEK NYOMÁBAN SZOLNOKON 10. kép - Figurális ábrázolás /»/edényen (LIU 2014,125.) Készítéstechnika A rituális bronzedények, így a hu formák is öntéssel készültek, azonban az öntés módszere az évszázadok során fokozatosan tökéletesedett. A Shang-dinasztia időszakától alkalmazott eljárás az agyagból készült öntőformák használata, amelyek a finom díszítés mintázására kiválóan alkalmasnak bizonyultak, ezáltal lehetővé téve a művészi aprólékosságú kompozíciók kialakítását. A nyers agyagot növényi hamuval és vízzel keverték, amely tökéletes illeszkedést biztosított.25 Ezt követően a már bőr keménységűvé száradt agyagba vésték a díszítést. Majd a talán kiégetett negatívra nyers agyagot vittek föl, amely végül öntőformaként szolgált.26 Külön technikai bravúrként értékelhető, hogy e tárgyak olykor egyetlen darabból lettek kiöntve.27 Ugyanakkor leggyakrabban több részletből formázták meg az edényeket, melyeken az illesztések ezáltal jól kivehetők. Utóbbi esetben a már elkészült agyagszegmenseket alacsony hőfokon kiégették, majd egy külön elkészített mag köré illesztették őket. Mindehhez apró bronzkapcsokat használtak, amelyek megakadályozták a külső köpeny és a mag érintkezését. Ezt követően kerülhetett sor magára az öntésre. Végül a külső köpenyt összetörték, a belül található magot pedig eltávolították, majd az elkészült bronzedény felszínét megtisztították az öntési eljárás során keletkezett szennyeződésektől és sorjáktól.28 (11. kép) Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a fent bemutatott eljárással kapcsolatban számos kritikát fogalmaztak meg. így L. Nickel megjegyzi, hogy a külső elemek negatívról történő eltávolítása során könnyen sérülhetnek a finomabb, aprólékosabb díszítések, amely azok fáradságos újra- formázásához vezetett volna.29 Míg számos kutató érvel amellett, hogy egy-egy kompozíció közvetlenül az öntőformára kerülhetett bevésésre/ pecsétlésre stb., addig L. Nickel feltételezése szerint a minták jelentős 25 TAN-LIAN 2011.127. 26 SHAUGHNESSY1991.38-39.; NICKEL 2006.9. 27 TAN-LIAN 2011.127. 28 BAGLEY1990.8.; NICKEL 2006.8.; CHASE 1991. 29 NICKEL 2006.12. 11. kép - Öntési eljárás rituális bronzedények esetében (Forrás: http:// www.asia.si.edu/explore/china/bronzes/casting.asp [Hozzáférés: 2015.03.14.]) részénél az öntőformára történő felvitelt alkalmazhatták. Ezáltal ugyanis az oly gyakran előforduló aszimmetria is megmagyarázható lenne, akárcsak a számos egyedi díszítéssel ellátott, azonban azonos méretű edény. A bonyolultabb motívumoknál pedig talán nem az öntőformába történő vésést, hanem azok előzetes öntését preferálhatták.30 Az agyag öntőforma egy variánsaként használtak növényi rostokból sodrott köteleket, amelyektől a fonatfülű edények mintáját kölcsönözték, már a Shang-dinasztia (Kr. e. XVII-XI. század) kezdetétől. (12. kép) A Tavaszok és őszök korára (Kr. e. 722-481.) azonban a viaszveszejtéses eljárás terjedt el, amely bonyolultabb, térbeli alakzatok kialakítását is biztosította.31 12. kép - Hu edény fonatra emlékeztető fülkiképzéssel (Forrás: http://www. asia.si.edu/explore/china/bronzes/casting.asp [Hozzáférés:2015.03.14.]) 30 CHASE 1991.; NICKEL 2006.13-15., 33-36. 31 TAN-LIAN 2011.127-130. 131
