Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Régészet - Prohászka Péter: Adatok Szolnok régészeti topográfiájához – dr. Balogh Béla megyfigyelései a Zagyva-parti gát építése során előkerült leletekről
TISICUM XXIII. - RÉGÉSZET avar temetőre utalnak (29. ábra).42 E gátgödör azonban különlegesen gazdag volt temetkezésekben és az előkerült mellékletekben, melyek különféle korszakokra utalnak. A már említett császárkori és avar tárgyak mellett kora újkori fegyverek és viseleti tárgyak kerültek még elő (30. ábra). Egy csizma sarokvasalása alapján e leletek Szolnok törökkori emlékeihez tartoznak.43 Ugyancsak e korszak emléke IV. gátszakasz 21. gátgödrében talált dénár (26. ábra), valamint a 14. gátgödörben előkerült bronz kancsófedél (24. ábra) és tál (25. ábra).44 A VI. gátszakasz 2. számú gátgödrében Balogh Bélának sikerült feltárnia egy gyermeksírt, amit a mellé helyezett kerámia alapján az avar korra datálhatunk (43-44. ábra).45 Ugyancsak avar kori néhány kézzel formált csupor és egyéb töredék, melyek pontos lelőhelye azonban ismeretlen (pl. 60 és 65. ábra). E sírnál Baloghnak lehetősége volt sírrajz elkészítésére, ami azonban a ú. n. honfoglalás kori leletek esetében nem történt meg.46 A kard, a lándzsa és a sarkantyúk (45-52. ábra) a VI. gátszakasz 1-3. gátgödrének valamelyikéből származnak. A sarkantyú formája alapján a XI-XII. századra datálható,47 amint a rövid köpűs, babérlevél formájú lándzsahegy is.48 E tekintetben a sír XI-XII. századi lehetett, amit Balogh Béla is helyesen állapított meg. A régészeti anyag bemutatása mellett Balogh Béla törekedett az embertani anyag leírására és meghatározására. Sajnos, az építkezések előrehaladtával mindössze néhány esetben volt lehetősége a csontok felszedésére és vizsgálatára. Hild Viktorral ellentétben Balogh Béla széles körű régészeti tevékenységet nem folytatott, folytathatott, mivel ezt számos elfoglaltsága nem tette lehetővé, mégis a közlésre kerülő jelentése alapján méltó utódja volt nagy elődeinek a régészeti kutatások területén is. Balogh Béla beszámolója a szolnoki Zagyva-gát építésénél tett megfigyeléseiről és az előkerült leletekről A Zaayva-aát építésénél felszínre került leletekről. 1924 októberében tudomásomra jutott, hogy a Zagyva-gát építésénél edénycserepek, bronz- és vastárgyak, továbbá emberi és állati csontok kerültek felszínre. Néhány kirándulásom alkalmával meggyőződtem arról, hogy a gátépítéshez szükséges föld kiásásával régi lakóhelyeket és sírokat bolygattak meg. Anyagiak hiányában rendszeres feltárásra nem lehetett gondolni; ezt a gát építésének sürgőssége sem engedte volna meg. Meg kellett elégednem azzal, hogy a felszínre került, helyesebben megmentett tárgyak lelőhelyét pontosan megállapítsam, a tárgyakat megőrizzem és hogy a terep lerajzolásával alapot nyerjek esetleges későbbi ásatásokra. Ebből a célból december 8-án a gátépítést vezető Sólymos Artúr főmérnök társaságában bejártam a gát 11 km. szakaszát és a gödrök helyzetét berajzoltam 1:25000 térképbe. 42 MADARAS László 2002.363. 43 MÉREI Dóra 2010.77-78. 44 KOVÁCS Gyöngyi 1984. 45 MADARAS László 2002.363-364. 46 Ezek a leletek nem szerepelnek a leletkataszterben: FEHÉR Géza- ÉRY Kinga-KRALOVÁNSZKY Alán 1962. 47 RUTTKAY, Alexander 1976.349. A rajz alapján a B2a típusba sorolható. 48 RUTTKAY, Alexander 1976.299-300. A rajz alapján a Illa típusba sorolható. A gátépítést 1923-ban kezdték, 1924-ben folytatták és 1925-ben fejezték be.49 A munkások a megbolygatott sírokat, tűzhelyeket, edényeket és csontokat nem kiemelték, a tárgyakat ásóikkal szétverve a földdel együtt a gátba hordták, néhány ép és tetszetősebb tárgyat pedig magukkal vittek. A megmentett tárgyak egy része a gödörfalakból származik, ahonnan azokat kirándulásaim idején kiemeltem, egy része pedig elszórtan hevert, amint azokat a munkások a gödörből kidobálták. A tárgyak nagy részét azonban Sólymos Artúr főmérnök és Szmollény Károly mérnök uraknak köszönhetem, akik ott tartózkodásuk Ideje alatt a felszínre került érdekesebb tárgyakat magukhoz vették, megőrizték s később nekem ajándékozták. Ez utóbbi tárgyak egy részét még 1923-ban ásták ki, ennek dacára a legtöbbnek lelőhelyét nevezett urak 1924 dec. 8-án meg tudták mutatni. A ZAGYVA6ÁT £S KÖRNYÉKÉ . 'f. oM+<k. . A csontok megtartási állapota általában rossz, aminek oka a nedves, nem konzerváló agyag. Antropológiai vizsgálatra alkalmas csontanyag eddig alig van birtokomban. A csontoknak sok helyen szétszórt helyzete és a mellékletek hiánya vagy csekély mennyisége arra mutat, hogy a sírok egy részét egykor már megbolygatták és valószínűleg kirabolták. A vastárgyak a nedves földben ugyancsak tönkrementek. A legtöbb helyen csak a földben látható vörös csík jelzi egy-egy vastárgy helyét, mely teljesen szétmállva a talajjal összekeveredett. A leletek úgy függőleges, mint vízszintes irányú előfordúlásukat tekintve igen különböző korúak. Minthogy a legtöbb esetben a közelebbi leletkörülmények ismeretlenek, a tárgyak korának meghatározása sokszor igen nehéz. Úgy látszik, hogy a 11 km. úton történt ásással felszínre került tárgyak kora a prehisztórikus időktől egészen a török hódoltság koráig terjed, túlnyomórészben azonban a népvándorlás korára, illetve a korai középkorra tehető. 49 1924 októberében a munkálatok a rékasi határig nagyobbrészt már be voltak fejezve. A leletről szóbeli jelentést tettem először Wollanka József, majd Bella Lajos igazgató uraknak. (BB jegyzete) 96
