Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Régészet - Prohászka Péter: Nyugat- és keletrómai V. századi aranypénzek a Kárpát-medencéből
TISICUM XXIII. - RÉGÉSZET III. Valentinianus 17 lelőhelyes solidusa közül csupán kilencet lehetett meghatározni, melyek közül egy konstantinápolyi, a többi pedig ravennai és római veret. Ezek egy része a II. Theodosius aranyakhoz hasonlóan a Tisza-Maros-Kraszna háromszögből kerül elő. Különösen fontos a máriapócsi RIC 2042 solidus,56 amely már a hunok bukását követően jutott a Barbaricumba. Nagy valószínűséggel a többi 455 utáni nyugatrómai solidushoz hasonlóan a germán harcosoknak kifizetett zsold része volt. Sajátos jelenségek a Kárpát-medencei numizmatikai anyagban lohannes nyugatrómai császár (423-425) solidusai, melyek igen ritkák. A Kállón talált solidus, hasonlóan a csákvári későrómaikora népvándorlás kori temető 734. sírjában talált darabhoz, egy hun segítségnyújtási akcióhoz köthető.57 Honorius halálát követően lohannes senatort kiáltották ki császárrá (423. november 20.), aki udvarmesterévé Aetiust nevezte ki. Természetesen az ellenpárt, Galla Placidiával az élén, valamint II. Theodosius császár anyagi és katonai támogatásával támadást indított az új császár ellen, aki Aetiust küldte a hunokhoz katonai segítséget kérve a nagykirálytól. Aetius elérte célját, amiben bizonyosan fontos szerepet játszhattak a magával vitt solidusok, és nagy erőkkel tért vissza Itáliába. Csakhogy elkésett, mivel a császárt elfogták, és 425 májusában kivégezték.58 Aetius a hun haderőre támaszkodva meg tudott egyezni Galla Piacidiával, aki fia, III. Valentinianus nevében kormányzott, és kinevezték őt Gallia katonai főparancsnokává. A hunok pedig ajándékokat kaptak a római kormányzattól, hogy csapataik visszatérjenek szállásterületeikre. A káliói solidus nagy valószínűséggel azok közé tartozott, melyeket a katonai segítség elnyeréséért maga Aetius vitt a hun nagykirályhoz.59 Aetius a hunokkal való együttműködést a későbbiekben is folytatta, és a segédcsapatoknak köszönhetően a 420-as évek második felétől sorra tisztítja meg Gallia és Raetia vidékeit a germánoktól.60 E szolgálatukért kapott fizetségükhöz társult a Rómától kapott éves tributum, valamint 445/446-tól Attila magister militumi járandósága,61 melyre a III. Valentinianus követeként Attilát felkereső Constantius is utal a Priszkosszal folytatott beszélgetése során.62 A Nyugatrómai Birodalom jóval kisebb összegeket tudott a fizetni, mint Konstantinápoly, amely ennek ellenére is komoly összegeket tett ki. Ez részben az előkerült aranyak számában is tükröződik. A Kárpát-medence a 420-as években jutott kiemelt szerephez a hun birodalomban, ugyanis ekkor (talán 424-ben) költözött be a déli részére a nagykirály és környezete.63 Ehhez társult még a római provinciák fokozatos megszerzése, így került hun fennhatóság alá Valeria, Prima, Secunda és Savia a 430-as és 440-es években.64 A Kárpát-medencében a legnagyobb számban és elterjedésben II. Theodosius solidusai fordulnak 56 Kát. Nyíregyháza 152. 57 FITZ Jenő 1992.74. A lohannes-solidus mellett még egy Honorius- és két II. Theodosius-solidus volt a sírban, amelyek egyedülálló temetkezési mellékletek a Kárpát-medencében: PROHÁSZKA Péter 2006.24-26. 58 MAENCHEN-HELFEN, Otto 1973. 76-78.; BÓNA István 1993.45-46. 59 BÓNA István 1993.46.; TÓTH Endre 2006. 586. 60 BÓNA István 1993.48-51. 61 BÓNA István 1993.51-53., 74. 62 Priscus fr. 11.2.; BLOCKLEY, Roger 1983. 620-636.; THOMPSON, Edward 2003.108.; GUEST, Peter 2008.298. 63 B. SEY Katalin 1988.; BÓNA István 2004. 81. 64 MAENCHEN-HELFEN, Otto 1973. 89-90.; BÓNA István 1993.54., 74. A témával részletesen foglalkozik: VÁRADY László 1969., aki rámutatott arra, hogy a provinciák átadásának pontos időpontjáról a források nem számolnak be. elő, melyekből 86 lelőhelyeset sikerült felvennem. Ezek közül 65 darabot lehetett meghatározni. Nyugati verdékből csupán két darab származik, és egy thesszalonikéi mellett az összes többi a konstantinápolyi verdékben készült. A katalógusban található II. Theodosius aranyak nagy része a 430-450 között vert típusokból kerül ki. Már a dunántúli hun uralmat jelzi az esztergomi, almásfüzitői, szekszárdi és tüskevári érem. A Theodosius aranyak elterjedésénél figyelembe kell venni, hogy még több évig forgalomban lehettek, sőt tezaurálták is őket. Itt is, akárcsak a többi császárok aranyainál megfigyelhető, hogy a Kárpát-medence északkeleti részén sűrűbben és nagyobb számban fordulnak elő. Ezek és az erdélyi érmek a gepida szállásterületre esnek.65 Kétségtelenül ezen érmek forrása a 420-as évektől rendszeresen fizetett keletrómai évpénz volt.66 Ez az aranykor egészen 450-ig tartott, amikor II. Theodosius halála után Marcianus, az öreg katona császárként leállítja az évpénz kifizetését.67 A nedaoi csata után azonban megjelennek, de igen nagy szórásban Marcianus érmei, melyek zsoldként, ajándékként vagy évpénz részeként kerülhettek ide. A négy érem közül mindössze kettőt lehetett meghatározni, melyeket Konstantinápolyban vertek. A III. Valentinianust követő nyugatrómai császárok solidusaira ugyanez jellemző. A három Libius Severus és egy Anthemius azonban inkább zsoldként, semmint évpénzként kerülhetett ide. Az itt élő népek részvételére a császár hadseregeiben Sidonius is utal, aki Maiorianus (457-461) hadjáratában számos Kárpát-medencei népet, köztük a szvébeket, osztrógotokat, szarmatákat említi meg.68 A keletrómai kormányzat a hunok bukását követően a gepidákat, a keleti gotokat és a szvébeket részesítette évpénzben, amely ekkor csupán 100 font aranyat jelentett évente.69 Ezt az összeget a keleti gotoknak 457 és 473 között sikerült 300 fontra emeltetniük.70 Mint arra Jordanes szövegéből következtetni lehet, a keletrómai kormányzat anyagi támogatásban részesítette a keleti gotokat.71 Ezen évpénzhez tartozhattak a Leó és a Zeno-solidusok. I. Leónak kis számban és nagy szórásban ismertek aranyai a Kárpát-medencéből. A 10 lelőhelyes darab közül kilencet lehetett meghatározni. Az érmeket 462/466 között verték, amely alapján nem azonnal 457-től, hanem csak 462 után történt az évpénz kifizetése. Sajnos azt nem lehet tudni, hogy egy összegben vagy évente voltak a kifizetések. Három solidus a thessalionikéi, hat pedig a konstantinápolyi verdében készült, melyekhez a karancskeszi lelet két solidusa társul.72 A szórványok mellett a 6. és 7. századi kiselyki és a firtosi leletekben volt néhány darab. Leó pénzeihez hasonló a Zeno-solidusok elterjedése. A13 lelőhelyes darab közül csupán hatot lehetett meghatározni, melyek mind a konstantinápolyi verdében készültek. A súlypontjuk azonban éppen az újabban közölt érmek (Kelebia, Kiskunmajsa, Bácskertes) tekintetében inkább a Gepida Királyság területére esik,73 amely továbbra is szoros kapcsolatot tartott fenn a keletrómai kormányzattal. 65 BÓNA István 1986a. 58., 71.; CSEH János 1990. 36-37. I. térkép. V.ö. HOREDT, Kurt 1986.53-55., 197.; HARHOIU, Radu 1997.195-201., aki Erdélyből 18 lelőhelyet említ. 66 B. SEY Katalin 1988.427.; BÓNA István 1993. 55. 67 B. SEY Katalin 1988.429.; BÓNA István 1993. 77-81. 68 Sidonius, Carmina V. 474-479.; ILUK, Jan 1985. 87. 69 KISS Attila 1986.109.; BÓNA István 1986b. 142.; BÓNA István 2004.83. 70 KISS Attila 1986.109. V. ö. ILUK, Jan 1985. 88. 71 Jordanes Getica Lll. 271., Lili. 272.; MAENCHEN-HELFEN, Otto 1973.180. 72 PROHÁSZKA Péter 2007.201. 73 KISS Attila 1998.191. 48
