Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Régészet - Prohászka Péter: Nyugat- és keletrómai V. századi aranypénzek a Kárpát-medencéből
Prohászka Péter Nyugat- és keletrómai V. századi aranypénzek a Kárpát-medencéből A Kr. u. V. század korábban nem látott aranygazdagságot hozott a Kárpátmedencében, amely egyaránt jelentkezik a régészeti és numizmatikai emlékanyagban. Ezen aranygazdagság forrása a korszak politikai kapcsolatrendszerében keresendő. A IV. század végén - új szereplőként - a hunok jelentek meg a Római Birodalom és a Barbaricum kapcsolatrendszerében. Számos antik forrás számol be, még ha több-kevesebb részletességgel is, a hunokról, valamint a korszak eseményeiről.1 A Római Birodalom külpolitikai eszközrendszerének egy sajátos részébe azonban csak kis mértékben kínálnak betekintést, így a hunoknak és egyéb barbár népeknek nyújtott római ajándékokról, évpénzekről, tributumokról és egyéb juttatásokról csupán néhány auktor tudósít.2 Mint korábban a germánokra, úgy a hun csapatokra is szüksége volt mind a keleti, mind pedig a nyugati birodalomrésznek, akik ezért ajándékokban és természetesen pénzügyi támogatásban részesültek. Ez azonban alkalmankénti volt, és kifizetésének módjáról (egy összegben vagy katonánként, solidusokban vagy aranyrúdban stb.) sajnos nem állnak rendelkezésre adatok. Kezdetben a hunok zsoldosként való félfogadását a római és a konstantinápolyi kormányzat egyaránt alkalmazta, azonban Arcadius császár halálát követően változás figyelhető meg. Míg Róma egyre nagyobb mértékben támaszkodott a hun segédcsapatokra, addig a keleti birodalomrész már a hunok támadásainak volt kitéve. A konstantinápolyi kormányzat és a hunok között az első szerződéskötés még Arcadius uralkodása idején történt (400), melyről Zozimosz emlékezik meg történeti munkájában. Erre akkor került sor, amikor a Konstantinápolyból elűzött gót Gaina a római területeket elhagyva a Dunától keletre menekült. Itt ütközött meg Uldin csapataival, aki - kihasználva az alkalmat - a gyűlölt gót vezér fejét küldte ajándékként a keletrómai császárnak. Ezért ajándékokban részesült, és ezt követően békeszerződést kötött a rómaiakkal.3 Arcadius császár 408-ban bekövetkezett halála azonban változást hozott a korábbi szövetségesi viszonyban. A hunok megtámadták az al-dunai határt védő erődöket, és betörtek a birodalom területére. Ezen összecsapásoknak a Karaton nagykirállyal 412-ben kötött béke vetett véget, és a megfelelő ajándékok segítségével sikerült a bizánci követeknek békét kötniük.4 A következő évtizedek hun-keletrómai békekötéseiről és azok feltételeiről egyedül Priszkosz számol be töredékesen fennmaradt művében. Itt szükséges azonban megjegyezni, hogy a 440-es évek békekötéseinek időpontjával és az akkor fizetett összegekkel kapcsolatban számos értelmezés található a szakirodalomban.5 A különböző elképzelések Priszkosz 5. töredékére épülnek, mely szerint a kherszónészoszi csata után Anatolius követ szerződést kötött a hunokkal.6 Ez tartalmazta a 1 POHL, Walter 2000.246.; THOMPSON, Edward 2003.21-25. 2 GORDON, C.D. 1949. 3 Zosimos V. 22. 3.; MAENCHEN-HELFEN, Otto 1973. 59-60.; THOMPSON, Edward 2003.38. 4 BÓNA István 1993.23. 5 POHL, Walter 2000.251. 6 CROKE, Brian 1981.161-170. foglyok visszatérését a hunokhoz, hatezer font arany megfizetését és 2.100 font évi tributumot. A megszökött római foglyokért vagy 12 solidust fizetnek, vagy vissza kell küldeni őket a hunokhoz.7 A kutatók egy része a kherszónészoszi csata időpontját 442-re és Anatolius első békéjét 443-ra teszi.8 Mások szerint a csata 447-ben történt, amit békekötés követett.9 Alig egy évtizeddel Karaton háborúját követően már az új király, Ruga intézett támadást Thracia ellen, és a háborút 424-ben záró béke nem csupán ajándékokat, hanem 350 font (25.200 db solidus) arany évpénzt is hozott a hunoknak.10 Ezt az összeget egy újabb háborúval, majd a 435-ben kötött margusi békében sikerült 700 fontra emeltetniük.11 A hun király gondolt harcosaira is. E szerződésbe ugyanis belefoglaltatták, hogy a foglyokért 8 solidus fejpénz jár.12 Természetesen nem csupán a Kelet-, hanem a Nyugatrómai Birodalom részéről is elvárták, hogy aranyban hálálja meg katonai szolgálataikat.13 Míg az aranyért a nyugati birodalomfél katonai segítséget kapott,14 addig a keleti azért fizetett, hogy területeit és lakosságát a betörésektől megkímélje, amikor csapatai más frontokon le vannak kötve.15 így a hunok 440-ben, kihasználva a bizánci haderő vandálok elleni fellépését, támadást intéztek a balkáni tartományok ellen, ami ismét a kiegyezésre kényszerítette a konstantinápolyi kormányzatot. Ennek eredménye a 443-ban kötött ú.n. Anatolius első békéje, melyben az évpénzt 2.100 fontra emelték, és a 440-442 közötti háborús évek kieséséért 6.000 font kárpótlást fizettek ki, illetve 12 solidusra emelték a foglyokért járó fejpénzt.16 Ezt tetézte volna az Attila 447-ben indított hadjáratát záró ú.n. Anatolius második békéje, melynek ratifikálását az elhúzódó tárgyalások, majd II. Theodosius császár halála 450-ben megakadályozta.17 Az évpénzek egészen eddig jutottak el a hunokhoz, mivel Marcianus - az új császár - a fegyverek erejében bízva leállítja a kifizetésüket.18 Attila hiába indított hadjáratot Gallia, majd pedig Itália ellen, céljait nem tudta elérni, halálát követően pedig a korábban meghódított népek a gepidák vezetésével fellázadtak 7 Priscus fr. 5. 8 STEIN, Ernst 1928. 434.; GORDON, C. D. 1949. 65.; DEMBSKI, Günter 1982.206-207.; B. SEY Katalin 1988.429-430.; KISS Attila 1986.108.; KISS Attila 1999. 58.; THOMPSON, Edward 2003. 78. 9 MAENCHEN-HELFEN, Otto 1973. 114-118.; POHL, Walter 1992. 182.; POHL, Walter 2000.251.; GUEST, Peter 2008.296-297. 10 Priscus fr. 1.; GORDON, C. D. 1949.65.; MAENCHEN-HELFEN, Otto 1973. 90.; ILUK, Jan 1985.87., 97.; BÓNA István 1993.44.; KISS Attila 1999.58. 11 Pricsus fr. 2.; POHL, Walter 2000.250.; THOMPSON, Edward 2003.71-72. 12 Priscus fr. 2.; MAENCHEN-HELFEN, Otto 1973.90-91.; BÓNA István 1993. 50-52. 13 KISS Attila 1986.108.; BÓNA István 1993.44-46.; BÓNA István 2004.81.; GUEST, Peter 2008.298. 14 MAENCHEN-HELFEN, Otto 1973.47-49., 68-71. 15 MAENCHEN-HELFEN, Otto 1973.108-109.; CROKE, Brian 1981.159. 16 BÓNA István 1993.55.; THOMPSON, Edward 2003.78. 17 BÓNA István 1993.77-78.; THOMPSON, Edward 2003. 88-90. 18 Priscus fr. 15.; BÓNA István 1993.81.; BÓNA István 1994.81.; POHL, Walter 2000.251. 45
