Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Régészet - Prohászka Péter: Nyugat- és keletrómai V. századi aranypénzek a Kárpát-medencéből
TISICUM XXIII. - RÉGÉSZET a hunok ellen. A nedaoi (455) csata vetett véget a Kárpát-medencei és közép-európai hun uralomnak. A győztes gepidák - mint arról Jordanes beszámol - „...a Római Birodalomtól semmi mást, csak békét és évi adót ... barátsági szerződésben követeltek.”19 Természetesen nem csupán ők részesültek a császári udvar „támogatásában”, hanem más germán népek is, akik közül a keleti gotokra vonatkozóan ismét Jordanes a forrásunk: „Nem sokkal ezután Valamir és testvérei, Thiudemir és Vidimir követséget küldött a császárhoz, mivel késtek a Marcianus császártól megszokott adományok, amelyeket újévi ajándékként kaptak, hogy ezzel a békeszerződéseket megőrizzék.”20 Mint arra Jordanes szövegéből következtetni lehet, a keletrómai kormányzat folyamatosan anyagi támogatásban részesítette a keleti gotokat,21 amely kezdetben 100, majd 457 után 300 font/évet tett ki,22 és bizonyosan elvándorlásukat követően is folytatódott.23 Ezek az adományok azonban jóval kisebbek voltak, mint a hunoknak kifizetett összegek, akik a 424. évi békét követően évente 350 font (amely 25.200 darab solidust tett ki) aranyban részesültek. Ezt az összeget emelték a 435. évi margusi békével 700 fontra (50.400 db solidus), melyhez 443-ban 6.000 font (432.000 db solidus) arany egyszeri, valamint 2.100 (151.200 db solidus) font évenkénti támogatás járult egészen a 447-es hadjáratig.24 Sajnos a római kormányzat által fizetett zsold, valamint az egyéb ajándékok, évpénzek összegéről nem állnak rendelkezésünkre adatok. Mint ahogy arról sem, hogy milyen módon fizette ki a római kormányzat ezeket az összegeket: vert pénzben vagy aranyrudakban, mivel már maga a Konstantinápoly által 424 és 447 között kifizetett évpénz és egyéb támogatás is több mint másfélmillió darab solidust jelentene. Az arany egy része kereskedelmi javak ellentételezéseként kétségtelenül visszaáramolhatott a birodalomba.25 Ezt támasztja alá, hogy számos esetben történik utalás mind a római határvárosokban, mind pedig a hunoknál élő kereskedőkre, akik a római kézművestermékekkel és luxusjavakkal kereskedhettek. E kereskedelemben pedig a solidus játszott meghatározó szerepet, így el kell vetni azokat az elképzeléseket, melyek szerint nem használták fizetőeszközként az aranyérméket.26 A keletrómai kormányzat így vissza tudta szerezni az arany egy részét, támogatva a kézműiparát. Ugyanakkor a kifizetett évpénz a birodalom bevételeit tekintve elenyésző volt, még ha a solidus a mindennapi életben komoly vásárlóértékkel is bírt.27 Egy katona fenntartása évente 30 solidusba került, melyből zsoldként csak 10 solidust fizettek ki.28 Egy 445-ben kelt rendeletben a solidus áruértékét 350 liter búzában vagy 88 kg húsban, illetve 109 liter borban határozták meg.29 Az arany más részét beolvasztották, és nyersanyagként szolgált azon ékszerek és viseleti tárgyak számára, melyek Közép-Európa hunkori temetkezéseiből kerültek 19 Jordanes, Getica L 264. 20 Jordanes, Getica Lll. 270. 21 Jordanes, Getica Lll. 271., UH. 272.; MAENCHEN-HELFEN, Otto 1973.180. 22 KISS Attila 1986.109. 23 PROHÁSZKA Péter 2008a. 103-114. 24 DEMBSKI, Günter 1982.206.: THOMPSON, Edward 2003.131. 25 B. SEY Katalin 1988.; BÓNA István 1993. 26 FARKAS Edit 1996.159. 27 B. SEY Katalin 1976.11-12. 28 STEIN, Ernst 1928.508.511. 29 VÁRADY László 1961. 91-92.; Novell. Valent Xlll:4. 445.; B. SEY Katalin 1988.422. felszínre.30 A több mint másfélmillió solidusból azonban elvesztettek, sírba helyeztek vagy kincsleletként elrejtettek számos darabot. A Kárpát-medencei V. századi solidusokat teljes mértékben még senki sem gyűjtötte össze és nem végezte el elemzésüket. A Kárpát-medence egyes területeinek anyagfelvételére és értékelésére történtek kísérletek: Ausztria nyugati részére,31 Szlovákiára,32 a Kárpát-medence keleti részére,33 a Dunántúlra.34 35 Bóna István a 420 és 450 közötti aranyakat térképre vetítve ábrázolta, de katalógust nem készített hozzájuk.36 A korábbi anyaggyűjtéseket a levéltári kutatások segítségével több, mint két tucat solidusszal sikerült gazdagítani.36 A katalógus elkészítése során az irodalmi és levéltári adatok mellett a magyarországi múzeumokban őrzött V. századi aranyakat is igyekeztem felvenni. Sokkal több solidus található különféle gyűjteményekben, melyek lelőhelyéről azonban - bár kétségtelenül a Kárpát-medencében kerülhettek elő - nem állnak rendelkezésünkre adatok, ezért nem szerepelnek a katalógusban, így összesen 172 szórvány aranyérem és 8 kincslelet található a katalógusban, melyet 2012-ben zártam le. A Kárpát-medencei Barbaricumba a Kr. e. III. század második harmadától figyelhető meg a római aureusok beáramlása, amely azonban elterjedésüket és korszakonkénti megoszlásukat tekintve sem egyenletes.37 A Kárpát-medence északkeleti részén, valamint a Tiszától keletre jelentkeznek nagyobb számban a római aranyak. De míg Aurelianus, Probus és a Tetrarchia időszakának érmei kiugróan nagy számban vannak képviseltetve, addig a Constantinus-, majd Valentinianus-dinasztia pénzeinek száma már visszaesik, és I. Theodosius solidusai kis számban (6 db) és nagy szórásban jelentkeznek.38 Honorius/ Arcadius uralkodása alatt azonban ismét növekedés figyelhető meg nem csupán a Barbaricumban, de a pannonjai tartományok területén előkerült solidusok számát tekintve is. Az aranyékszerek és viseleti tárgyak mennyiségét tekintve a Kárpátmedencéből meglehetősen kevés solidusról van tudomásunk, pedig a 420-as évektől az Alföldre került a hun állam központja. Ez még abban a tekintetben is igaz, hogy egy nagy és egy közepes éremleletet sikerült megmenteni a tudományos vizsgálatok számára, melyekhez számos kisebb-nagyobb kincslelet társul. Az 1963-ban Szikáncson napfényre került 1.439 db solidusból álló (mintegy 20 font, 6.446 gramm súlyú) éremlelet talán egy, a hun vezető réteghez tartozó személy vagyona volt.39 Sokkal kisebb a szlovákiai Bína (Bény-Berek) területén 1964-ben talált, mindössze 108 solidusból álló (482 gramm súlyú) éremlelet.40 E két éremlelet mellett a Kárpát-medencéből mintegy 70 lelőhelyről közöltek hunkori érmeket, melyből 58 db II. Theodosius, 14 db pedig III. 30 WERNER, Joachim 1956. 85-86.; B. SEY Katalin 1988. 425.; BÓNA István 2004.82. A Kárpát-medence aranyban gazdag V. századi lelőhelyeiről: KISS Attila 1986.112. Abb. 3. és 122. 31 DEMBSKI, Günter 1982.; HAHN, Wolfgang 1990. 32 KOLNIKOVÁ, Eva 1968. 33 VELTER, Anna-Marie 1988.; CSEH János 1990.; HARHOIU, Radu 1997.; VELTER, Anna-Marie 2002. 34 TÓTH Endre 2006. 35 BÓNA István 1993. 36 PROHÁSZKA Péter 2006.; PROHÁSZKA Péter 2007.; PROHÁSZKA Péter 2008a. 21-44.; PROHÁSZKA Péter 2008b.; PROHÁSZKA Péter 2009. 37 PROHÁSZKA Péter 2008c. 38 PROHÁSZKA Péter 2008c. 39 B. SEY Katalin 1976.; B. SEY Katalin 1988. 40 KOLNIKOVÁ, Éva 1968.; BÓNA István 1993.246.; BÓNA István 2004. 82. 46
