Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)

A vallástudományi konferencia előadásai - Hoppál Krisztina: Dayin és Dayin fényes tana – avagy xi’ani Nesztoriánus Sztélé. Adalékok a Nyugat receptiojának kérdéséhez

HOPPÁL KRISZTINA: DAQIN ÉS DAQIN FÉNYES TANA - AVAGY A XI’ANI NESZTORIÁNUS SZTÉLÉ.

ADALÉKOK A NYUGAT RECEPTIONNAK KÉRDÉSÉHEZ

buddhizmus fordításainak, fogalmi rendszerének átvételével könnyítették meg.23 A fentiek alapján a Tang-kori Kínában dominanciáját mindvégig megőrző taoizmus és buddhizmus24 népszerűségét kihasználva mind a császári hatalom, mind a hívek rendkívül tudatosan igyekeztek az új hit recepf/óját elősegíteni, amely hosszú távon követőinek beolvadását is megkönnyíthette. Mindezeken túl maga a Daqin elnevezés, e hagyományosan a Római Birodalommal társított, pozitív tulajdonságokkal felruházott kifejezés használata is az idegen vallás megismertetésének, elfogadtatásának fontos eszköze.

M. Canepa megállapítása, miszerint egyes tárgyak nem csupán egy adott kultúra/művészet hordozói, de ezáltal azok felépülésében és változásaiban is jelentős szerepet játszanak,25 szintén értelmezhető a nesztorianizmus kínai történetének vonatkozásában. A kereszténység és a tantrikus buddhizmus között fennálló organikus kapcsolat mindkét vallás számára előnyökkel járt, s a közösség, a művészetek és az írásbeliség szintjén is kölcsönös egymásra hatást eredményezett (elég csak a dunhuangi barlangfestményekre vagy tantrikus buddhista szövegekre gondolni), amely a kozmopolita Tang kultúra szerves részévé vált.26

A Nesztoriánus Sztélé tehát, mint a vallási propaganda objektuma, a kereszténység integrálódásának fontos eszköze. Az idegen hitet mind vizuális, mind ideológiai síkon lokális elemekkel társítva sajátos, összetett perceptio kialakulását tette lehetővé, ezáltal az egyszerű szemlélő számára is érthetővé, el- és befogadhatóvá téve a nesztorianizmust. Ugyanakkor a sztélén található Dag/n-leírás a Római Birodalomról kialakult kép változásaira is következtetni enged, amely a profán szférán átlépve liturgikus aspektussal is bővült.

23 Erről részletesen: CHEN 2009.202.

24 KOSA 2004.

25 CANEPA 2010.9.

26 CHEN 2009.210.

IRODALOM

BARRETT, Timothy

2002. Buddhism, Taoism and the eighth-century Chinese term for Christianity: a response to recent work by A. Forte and others. Bulletin of the School of Oriental and African Studies LXV.3 (2002) 555-560.

CANEPA, Matthew

2010. Theorising Cross-Cultural Interaction Among Ancient and Early Medieval Visual Cultures. Arts Asiatiques 38. (2010) 7-29.

CHEN, Huayu

2009. The Encounter of Nestorian Christianity with Tantric Buddhism in Medieval China. In: LI, I - WINKLER, D. W., (eds), Hidden Treasures and Intercultural Encounters: Studies on East Syriac Christianity in China and Central Asia. Münster. 195-213.

GERNET, Jacques

2001. A kínai civilizáció története. Budapest.

ENOKI, Kazuo

1964. The Nestorian Christianism in China in mediaeval time according to recent historical and archaeological researches. Rome.

HILL, John E.

2009. Through the Jade Gate to Rome. A Study of the Silk Routes during the Later Han Dynasty 1st to 2nd Centuries CE. An Annotated Translation of the Chronicle on the Western Regions’ in the Hou Hanshu. Lexington.

HOPPÁL Krisztina

2011. The Roman Empire according to Ancient Chinese Sources. Acta Antiqua Academiae Scientiarum Hungaricae 51. (2011) 263-306.

KEEVAK, Michael

2008. The Story of a Stele. China’s Nestorian Monument and Its Reception in the West, 1625-1916. Hong Kong.

KOSA Gábor

2004. Nesztorianizmus a Tang-kori Kínában. Vigilia 7. (2004) 492- 503.

LIEU, Samuel N. C.

2009. Epigraphica Nestoriana Serica. In: de. BLOIS, F. - HINTZE, A. - SUNDERMANN, W. (eds), Exegisti monumental Festschrift in Honour of Nicholas Sims-Wiliiams. Iranica 17. Wiesbaden. 227-246.

PELLIOT, P.

1996. The Nestorian inscriptions of Si-ngan-fou (A. FORTE, Ed.). Paris.

PULLEYBLANK, Endimion G.

1999. The Roman Empire as known to Han China. Journal of the American Oriental Society 119.1 (1999) 71-79.

RIBOUD, Paul

2001. Tang. In: STANDAERT, N. (ed.), Handbook of Christianity in China. Volume one: 635-1800. Leiden. 1-42.

327