Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Művészettörténet - Egri Mária: Sváby Lajos esszéi
Egri Mária Sváby Lajos esszéi Sváby Lajos Kossuth- és Munkácsy-díjas, Érdemes Művész. 1975-től a Képzőművészeti Főiskola tanára, 1990-95 között rektora. 2000-ben a Magyar Művészetért-díj, 2005-ben a művészszakma adományozta életműdíj, s a Prima Primissima nyertese. Három összefoglaló kötet jelent meg munkáiról - 1987-ben a Corvina, 1995-ben a Körmendi Galéria, 2008-ban a Kugler könyvek sorozat a T’Art Alapítvány kiadásában. Munkáit köz- és magángyűjtemények őrzik, jelentősebb számban a szolnoki Damjanich János Múzeum, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria. Retrospektív kiállítását szeptemberben rendezte meg a Képzőművészeti Egyetem. Sváby Lajos expresszív festészete erőteljes, határozott karakterével válik ki kortárs képzőművészetünkből. Olyan stílust teremtett hazai festészetünkben, amely a hetvenes évektől széles körben hatott nemcsak a fiatalokra, de saját nemzedékére is. Rektorként pedig a főiskola egyetemmé való átalakulását is irányította. Hajlama szerint elsősorban a tartalmi kifejezhetőség, az emberi testekkel, mozdulatokkal történő megjelenítés vonzotta, ehhez a megtanultak közül ki kellett választania a prioritásokat. Lassan kristályosodtak a szembenálló pólusok; mindenekelőtt a közvetlenül vászonra festett, keveretlen színek használata a palettán nyert tónusokkal szemben, a vonalak elsődlegessége a foltokkal szemben, a mozgás hangsúlya a nyugalmi állapottal szemben, a tartalom fontossága a forma uralmával szemben. Ezenközben saját tapasztalata révén fedezte fel a mozgások, a fények alakította színtelítettség térformáló erejét, ráébredt a vászonra vastagon vagy vékonyan felvitt, egymásra rétegelt festék asszociációs lehetőségeire, a kifejezés irányába történő szabad kezelhetőségére. Sváby képei rejtett-leplezett megnyilvánulásainkról szólnak. Kompozíciós ötletei, festői megoldásai emberi viszonyok, örömök és kínos szituációk, lelkiállapotok, pszichikai gátlások, görcsök körül keringenek, amelyek az idők során egyre bonyolódnak, áttételesebbek lesznek. Mindnyájunkban keverednek a jóság, a gonoszság, a származásunk, a hovatartozásunk titokzatosságai, kötődéseink, érzelmeink ellentmondásai. Nincsenek egyértelmű válaszok. Csak személyesség van, személyes állapotok. Sváby képein nincsenek definíciók, cáfolhatatlan vélemények. Indulatok vannak, kérdések és bizonytalanságok. A figurális közlésre helyezi a hangsúlyt, széles gesztusokkal, dinamikus mimikával jelzett alakjai erős, tiszta színekkel felépített téri viszonylatokban mozognak. Sváby a festék módozataival, a vásznon születő rétegeivel, a kép „faktúrájával” önálló tér-időt teremt. Közérzetei, tudatállapotai inspirálta képeken a motívumok egyidejű megjelenésével, a sokszor látszólag össze nem tartozó részletek egymás mellé-egymásra helyezésével érzékelteti az emlékezés többrétegűségét. A vizuálisan megjelenő dolgok töredékes jellege, befejezetlensége, a figurák mozdulatainak képtéren kívüli folytatódása viszont a kétdimenziós kép „kivágatottságával” hangsúlyozza az időt, a mozgás folyamatosságában. A különböző képterekben egyidejűén egzisztáló „történetek”, ateljességre utaló részletek, a rövidülésben, forgásban megjelenő mozdulatok; a kifejezés, a hangsúlyok érdekében történő „expresszív túlzások” hitelességét tökéletes rajzi biztonsága biztosítja. A festékrétegek faktúrája is a kép komplexitásában érvényesül. A változatok az idő érzetét - szinesztéziás érzékietek illúzióját keltik. Függöny előtt, 1980 (o. v., 100x120 cm) Életünkben gyakran szerepjátszásra kényszerülünk, amelyből lassan csak a szerep, a viselkedési konvenció marad. Ezekkel a szokvány-szerepekkel „lejátszott” szituációkkal nézünk szembe vásznain, amelyeken a főszereplő általában önarcképpel hangsúlyozottan önmaga. Képein a gesztusok hordozói a kezek, az arcok, a testhelyzetek-mozdulatok. A kezek bizonykodók, hitet tevők, simogatok, szemérmesek, határozottak és elbizonytalanodottak, jelenlétet jelzők, visszautasítok, ártatlanságot hirdetők, segélykérők, kapcsolatot keresők, egymásra mutogatok. Arcai örömtelik, vágytelik, sunyiak, gyávák, szorongok, nagyképűek, bugyuták vagy banálisán ártatlanok, mint ahogy érzelmeinket tükröző mimikánk, gesztuskészletünk is ezerarcú. Sváby Lajos a hatvanas évek utolsó éveiben felkavarta képeivel képzőművészeti életünket. 1972-es, Műcsarnokban megrendezett kiállítása revelációként hatott. A Képzőművészeti Egyetem szeptemberi retrospektív tárlatához a 70-es évektől napjainkig válogatott anyagában a látogatók újra láthatták a korábbi kiállításain bemutatott, a könyveiben reprodukált emblematikus alkotásokat. A szolnoki Damjanich János Múzeum a hatvanas évektől szisztematikus műtárgy-gyarapítási koncepciója révén ma a legteljesebb Sváby anyagot őrzi. A művész retrospektív tárlatában a múzeum anyagát 18 korai képe képviselte. Kiállításához a Képzőművészeti Egyetem Szabó Andrea lenyűgöző grafikai tervezésében megjelentette Érzések, emlékek, képzetek címmel válogatott esszékötetét. Egyedülálló szellemisége nyílik meg előttünk, feltárva gondolkodásának mechanizmusát. Széleskörű, gazdag olvasmányagából egymáshoz társuló ötletei szerint válogat, tesz egymás 277
