Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Művészettörténet - Csiszár Róbert: Múzsák a háborúban. Zádor István első világháborús grafikái
CSISZÁR RÓBERT: MÚZSÁK A HÁBORÚBAN. ZÁDOR ISTVÁN ELSŐ VILÁGHÁBORÚS GRAFIKÁI 7. kép Luck, 1915. XII.8. Papír, ceruza Az ivanogorodi várkapuról (8. kép) készült rajz a zádorí életmű egyik sarkköve. Felfogásmódjában határszélt képvisel mind kifejezésmódban, mind érzelmileg. Amint az általa készített fotón (9. kép) is jól látszik, valószínűleg nem hiányzott teljesen a boltív teljes teteje. Ugyanis a kép előtere teljes sötétségben van, amit a boltív még meglévő felső ívének árnyéka okoz. Képi kifejezésmódjában metafizikai húrokat pendít meg, Rene Magritte és Giorgo de Chirico képeit juttatja eszünkbe. A légüres térben álló kapu, amely mögött a háttér egybeolvad a képet körülvevő sávval, és ezáltal maga is „tér”-ré válik, furcsa, szürreális valóságba, metafizikus távlatokba tolja az élményt. A kapu zenitjének hiányával teszi lehetővé, hogy időtlen térbeliségbe tudja „tolni” a témát. A romok szépsége az időtlenségben nyilvánul meg, ahol a rombolás borzalmainak hatásai már nem érvényesülnek. Olyan szürreális valóságot jelenít meg képén, ahol az embertelen rombolás felett győzedelmeskedik az ember által létrehozott építészet romjainak „szépsége”. Implicite az emberi alkotás romjainak metafizikai dimenziókban történő szürreális győzelme ez a szintén emberi, valóságos, evilági embertelenség felett. 8. kép Felrobbantott várkapu Ivangorodnál 1915. Vili. 29. Litográfia 269
