Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Művészettörténet - Csiszár Róbert: Múzsák a háborúban. Zádor István első világháborús grafikái
TISICUM XXIII. - MŰVÉSZETTÖRTÉNET megfogalmazásában lényegileg tért el az addigi felfogástól. Ugyanis előtte az egység győzelméről beszéltek, ami a részletek leigázást jelenti. Zádor képi megfogalmazásában, kifejezésmódjában a képi egység - amely uralkodik, de nem győzedelmeskedik a részletek felett a részletek arányai adják azt az egységet, amely uralkodik minden egyes részlet felett, súlyának megfelelő befolyást biztosítva a megjelenésben. Mindig egyensúlyt tart a téma, a technikai kifejezés és a képi felfogásmód között. A szó legszorosabb értelmében kifeszíti a témát a technika és a képi felfogásmód között, a maximális hatás érdekében. Nem enged a csábításnak, hogy a technikai bravúr vagy a képi részletek leigázzák a képi kifejezést. Másik lényeges elem az ábrázolásában az a képi felfogásmód, amit kortársa, Egry József úgy fogalmazott meg, hogy „soha sem felejtem el, hogy a táj, amit festek, mögöttem folytatódik". A harctéri alkotás korlátozza a festő lehetőségeit. A leggyakrabban alkalmazott technika a ceruzarajz, amely minden körülmények között kivitelezhető. Zádor ebből is kihozza a maximumot. A Párizsban Steinlennél tanult számos ceruzatechnikát alkalmazza ekkor is, gondosan megválogatva az adott témához kívánkozó papír minőségét és az alkalmazni kívánt grafit lágyságát. Nyilvánvalóan - mint a sajtóhadiszállás munkatársának - lehetősége van rá, hogy hozzájusson a kívánt minőségű papírokhoz. Szakmai szemléletmódjának jellemző példája a wolhiniai fejedelemség váránál készült képe, egy litográfiai-technikával sokszorosított ceruzarajz, melyet a háborús életművének válogatásában publikált. Uyi* <f»r « 5. kép Traintábor a Wolhiniai fejedelemségek vára alatt. (Luck, 1915.IX.14.) Litográfia Az elsüllyedt ágyútalp, mely a vízben történő tükröződésének nyugalmával besugározza a tájat. (5. kép) Ez a fajta nyugalom és szemlélet sajátja Zádor háborús grafikáinak. Csak a magas szintű művészi látásmód és szemlélődő létezés tudja észrevenni egy alapjában véve szörnyű harci eszköznek, egy ágyútalpnak vízben tükröződő szépségét. Ha belegondolunk, hogy mindezt katonaként, háborúban, egy olyan súlyos sérülés után rajzolta, amely majdnem életcéljának, létezése alapjának: az alkotásnak feladását okozta, akkor nem nehéz belátni, hogy egy magasabb szintű lelki élet kell ahhoz, hogy valaki ne csak eredeti funkcióját lássa meg az elsüllyedt ágyútalpban. Zádor nagyon sokszor használta az általa készített fényképeket emlékezeti mankóul képeinek későbbi kidolgozásához. Az alábbi fényképen (6. kép) láthatjuk, hogy a két épületegyüttes sokkal távolabb van egymástól, mint ahogy a litográfián ábrázolta. Közelebb viszi a két épületegyüttest egymáshoz azért, mert a harmóniát, az összetartozást akarja növelni. Ha ugyanazt a távolságot alkalmazná, amit a fotón láthatunk, akkor szétesne a képi kompozíció. Úgy szabja át a látott valóság térbeli arányait, hogy a művészi ábrázolás során többet mondjon, többet adjon vissza a látvány hatásából. Egyensúlyban próbálja tartani, mind a képi kompozíciót, mind a művészeti élményt, mind a történeti hűséget. Ez nagyon fontos jellemzője Zádor háborús életművének. Ugyanis ha megnézzük a többi hadirajzolónak, festőnek az alkotásait - például Hermann Lipótét -, akkor azt láthatjuk, hogy mind a tájképeken, mind a portrékon, mind a scénákon teljesen jelentőségét veszti a történeti, történelmi hűség: úgy is mondhatjuk, hogy felülírja a művészeti élmény és a technikai virtuozitás a történeti hűséget. 6. kép Következő képét (7. kép), amely a lucki hidat ábrázolja, amint katonai konvoj halad rajta keresztül 1915. XII. 8-án készítette. Láthatóan nem megy közel, távolról fogja meg a témát. Igazából nem is lehet kivenni a hídon vonuló konvoj részleteit. Leköti a művészt a hídon átvonuló konvoj dinamikája. Mind a híd szerkezetének ábrázolásával, mind az előtérben sorakozó csonkolt fák ábrázolásával, mind pedig a foltszerűen, ritmikusan szakadozott felhőkön átszűrődő napfénnyel fokozza a képi ritmust, amit a hídon vonuló konvoj dinamikájának élménye jelent számára. Ennek érzékeltetésére a kis részletek mellőzésével, a hasonló elemek mintázattá sűrítésével használja ki az ismétlődő elemek ritmikáját, erősítve vele a konvoj vonulásának dinamikáját. 268
