Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Történettudomány - Hegedűs Krisztián: Méhészélet Kunszentmártonban. Az okszerű méhészet pionírjaitól a szervezett egyesületekig
HEGEDŰS KRISZTIÁN: MÉHÉSZÉLET KUNSZENTMÁRTONBAN - AZ OKSZERŰ MÉHÉSZET PIONÍRJAITÓL A SZERVEZETT EGYESÜLETEKIG hagyományok továbbélésének a kommunista rendszer szigorú szabályai és felügyelete mellett. A szakcsoport 1969-ig működési szabályzat nélkül, a korábbi gyakorlat szerint - értve ezen a második világháború előtti egyesületet - működött, a kontinuitást a tagság és a vezetőség biztosította. A korábbi alelnök Vereb Antal 1954-től a szakcsoport elnökeként tevékenykedett tovább. A szakcsoport működésében még mindig fontos szerepet töltött be az ismeretszerzés, és a tapasztalatok megosztása. A téli időszakban szervezték a szakmai továbbképzéseket, az arany- és ezüstkalászos tanfolyamokat, amelyeket vizsga zárt. Az előadásokat vagy tapasztalt helyi méhészek vagy meghívott előadók tartották. Az 1960-as évektől az iskolai oktatásban is megjelent a méhészeti oktatás. A felső tagozatos diákokból szervezett 10-15 fős úttörő méhészszakkör vezetője Imre Márton és Nagy János voltak. A ma is aktív méhészek közül sokan itt szerezték első méhészettel kapcsolatos tapasztalataikat. A szakcsoport nem csupán kunszentmártoni méhészekből állt, hatásköre a járás egész területére kiterjedt. A szakcsoport életében egyre nagyobb szerepet töltött be a vándoroltatás és a vándoroltatás megszervezése, amely szervezett keretek között zajlott. A modern kaptáros méhtartás elterjedésével már egyre inkább a termelt méz mennyiségének a növelése került a középpontba, amit az ÁFÉSZ-szel minden év elején megkötött termelési szerződés is generált. A tagdíjakból és támogatásokból közös tulajdona jött létre a szakcsoportnak, amiből eszközöket tudtak vásárolni (pl.: viaszolvasztó, viaszprés), valamint bővítették a közös könyvtárat. A közös eszközöket a tagság megszabott feltételek mellett, ellentételezés nélkül használhatta. A csoport minden tagja részesülhetett a cukor- és gyógyszer-, valamint szállítási kedvezményekből. Ha a méhészek nézőpontjából szeretnénk mérlegelni a szakcsoport szerepét, akkor öt fontosabb tényező emelhető ki: a vándoroltatás, a kereskedelem, a kedvezmények, a méhegészségügy, valamint a vegyszerezés okozta károk mérséklése, így az érdekképviselet. A méhészek életében az újabban jelentkező méhbetegségek miatt egyre nagyobb szerepet kapott a méhegészségügy kérdése. A betegségek megelőzése érdekében nem csupán ismeretterjesztő előadásokat szerveztek, hanem igyekeztek minden méhtartót a szakcsoport felügyelete alá vonni, így mérsékelni az úgynevezett zugméhészek számát. A szakcsoport felépítése, tisztségviselők és tisztújítás A méhész szakcsoport vezetésével és képviseletével az elnök volt megbízva, munkáját négy főből álló elnökség segítette, akik közül egy fő gazdasági felelős lett kijelölve. A tagságból két küldöttet választottak, akik a megyei vagy országos üléseken képviselhették a szakcsoportot. A kereskedelmi vállalattal minden év elején megkötött mézszerződésekhez szükséges méhcsaládszámok megállapítását, három- vagy ötfős ellenőrző bizottság felügyelte. Az elnök minden évben beszámolóval tartozott az ÁFÉSZ vezetőségének, a gazdasági felelős a részletes pénzügyi elszámolásért felelt. Ha a beszámolót az ÁFÉSZ nem találta megfelelőnek, az könnyen az elnök menesztésével járhatott.72 Az elnök és a gazdasági felelős tiszteletdíjban részesült, amit az ÁFÉSZ az eladott méz után kapott 72 Imre Márton közlése profitból biztosított.73 A szakcsoportban minden év január vagy február hónapjában történt a tisztújítás. A szakcsoport tagsága A tagfelvételhez a jelölteknek három kritériumnak kellett megfelelniük. Rendelkezniük kellett méhcsaládokkal, egy vagy két méhész ajánlásával, valamint vállalniuk kellett, hogy részt vesznek a szakmai továbbképzéseken.74 Ha ezek a feltételek teljesültek, és a tagság megszavazta, akkor próbaidőre a csoportba kerülhettek. A tagfelvételre a rendszer ideológiája is erőteljes hatással volt, így a korábban említett László Mátyás kuláknak bélyegzett gazdát nem vehették fel a soraikba.75 A tagdíj összege az évtizedek alatt többször is változott. Eleinte differenciáltan a kaptárok száma után, majd egységesen havonta vagy évente fix összeget kellett fizetniük. A tagok igazolvánnyal is rendelkeztek. A szakcsoport tagsága a fennállása során folyamatosan változott, de általában 30-50 fő között mozgott. A notórius távolmaradókat először felszólították, majd akár ki is zárhatták soraikból. A tagság társadalmi összetételét nehéz lenne meghatározni - mezőgazdaságban dolgozók, iparosok, értelmiségiek egyaránt foglalkoztak méhekkel. Méhészgyűlések, egyesületi élet, székház A méhésztalálkozók a korábban említett módon a második világháború után Is tovább folytatódtak. A szakcsoport megalakulása után a korábbi praxist folytatták, (gy minden hónap első vasárnapján gyűltek össze. Lényeges változás, hogy ezeken az összejöveteleken már csak a méhészek vettek részt, a szimpatizánsok és családtagok elmaradtak.76 A korábban jellemző családias hangulatú összejöveteleket, a szakcsoport idejében a szigorúan vett szakmai és gazdasági kérdések uralták. Fontos napirendi pontok voltak a méhegészségügyi előadások, a méhészettel kapcsolatos gyakorlati teendők, a vándoroltatási terv elkészítése, az ÁFÉSZ nyújtotta kedvezmények érvényesítése, a méhszerződések előkészítése és megkötése, valamint a lakossági és termelőszövetkezetei permethasználat okozta károk megelőzése. Az ülésekre az ÁFÉSZ elnöke is hivatalos volt, bár csak igen ritkán jelent meg. Az ülésekről jegyzőkönyvek77 készültek, amit az 1960-as évektől Paczolay Gábor, majd Smuta Kálmán vezetett. Érdekes, hogy a működési szabályzat elfogadása után (1969) a jegyzőkönyvekben megjelenik a méhész egyesülés, majd egészen 1973- ig a méhész társulás elnevezés is. 1973 után ismét szakcsoportgyűlésnek vagy tagértekezletnek nevezik összejöveteleiket. A választott küldöttek vagy a tagság egy része látogatta az országos és megyei találkozókat, vásárokat. Néhány alkalommal szakmai kirándulásokat is szerveztek, más településeken lévő méhészetek megtekintésére. 1960-ban felmerült a szakcsoport keretei között működő méhészklub alapítása, ami a szórakozásnak, kötetlen beszélgetéseknek 73 Smuta Kálmán a gazdasági vezetésért és a jegyzőkönyv vezetésért az 1970- es években évi 200 Ft tiszteletdíjban részesült. Az elnök ennél valamivel nagyobb juttatásban részesült. Smuta Kálmán közlése 74 Smuta Kálmán közlése 75 A kommunista vezetés az ÁFÉSZ-en keresztül gyakorolta a szakcsoport felügyeletét, hogy az ún. osztályidegenek ne kerülhessenek be a tagságba. 76 Imre Márton közlése 77 A jegyzőkönyveket tartalmazó füzet a Nagyokos nevet kapta. 225
