Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)

Régészet - Prohászka Péter: Adalékok a tószegi Laposhalom kutatásának történetéhez (Csetneki Jelenik Elek jelentései, levelei és rajzai 1876-ból)

TISICUM XXIII. - RÉGÉSZET 139935 A NEMZETKÖZI BUDAPEST, jun. 20. 1876. ŐSTÖRTÉNELMI és EMBERTANI CONGRESSUS Vlll-ik ülése Budapesten 1876 T. Jelenik Elek Urnák, Tószegen Közlöttem örvendetes sorait ÖMgával, ki szintén nagyon örült egy eddigi kedvező sikernek. Hogy a lelt tárgyak Abonyban kiállíttassanak, ez ellen nemcsak hogy sem­mi ellenvétel nincsen, sőt ellenkezőleg nagyon örvendünk ezen igen sze­rencsés eszmének, mely idővel gyümölcsét bőven hozandja, és a további ásatásokra való engedély megadására fogja a nemeslelkű közbirtokossá­got buzdítani. Sajnos, hogy Harkányi ÖMga nem szemléli meg a leihelyet, Ő az ügy lel­kes pártolását Pulszkynak valamint nekem is ígérte. Addig működjék kérem még lehet, és míg eredmény mutatkozik; a kellő költséget kiszorítjuk majd valahonnan. Jövő hónapon majd másfelé forgatjuk a kormrúdat! - Jelentse mély tiszteletemet T. Márton Ferencz Urnák és kedves emlékő családjának, valamint a ft. lelkész Urnák isi Ha nincsen kifárasztva foly­tassa naponkénti jelentéseit, mert jönnek ám - a reporterek uj meg uj hírekért Isten vezérel-é eszméjeit és szerencsés kezeit! Hazafias üdvözlettel őszinte barátja Römer Fr. 43036 II. jelentés. Nagyságos s Főtisztelendő Úr, Kegyes Pártfogóm! Becses levelét ma este kaptam meg Abonyban, hova eddigi munkálataim befejezte után szerencsésen megérkeztem. Mi tudósításomat illeti teljes lehetetlen volt eddig írnom, miután Tósze­gen nincs postaállomás, az utolsó posta Várkony oly primitif, hogy napok telnekel, míg rendeltetési helyére jut a levél. f\z elmúlt háromnapi munkálataimról is örömmel jelenthetem, hogy ered­ményre méltó társa azon ásatásoknak, miket a múlt hóban eszközöltünk. Kedden, junius 20-án az omladék kutatást abban hagyatván, azon partle­vágást folytattam 6 emberrel, melyet a múlt hóban kezdtem el, míg másik 3 emberrel ettől 10 méternyire éjszaknak tetettem egy 4 □ meter levágást a partban oly módon, hogy mind a két helyen eszközölt ásatásokra fel­vigyázhassak. A rétegeket mind feljegyeztem pontosan, hogy mikép kö­vetkeznek egymás után, valamint azt is hogy hol és mit találtak. Leletünk legnagyobb részét ismét a csont és agancseszköz teszi, ugyannyira, hogy a három napon át eszközölt partátvágásban közel 60 db csont árt s vésőt s vagy 40 db agancsot s agancseszközt találtunk. Van 14 db egészen ép begre számos igen érdekes s eddig e helyen nem talált nagyobb tál töre­dék, 9 db agyagkúp, s egy olyan csónakalakú csészécske, minőt B. Nyáry úr pilini tárgyai között láttam a legutóbbi időben. Kőtárgyakból egy kisebb gyönyörűen csiszolt kővésűt, 3 furott töredé­ket, egy csúcsot, s egy egészen olyan buzogánytöredéket találtam, mint minő veszprémi tárgyaim között látható. Mindezeknél sokkal érdekesebb az említett obszidian reszelőcske, két opál késpengécske töredék, s egy bámulandó szépen csiszolt, s főt. Ebenhőch úr legszebb darabjaival ve­télkedő ép kőbalta, középen gyönyörűen ki van fúrva s e helyen találtatott évek előtt s most Kovásznai Kovács Zsigmond úr hazafias áldozatkészsé­géből a museumnak ajándékozta. Rézből több apró töredéken kívül, egy sodronytekercs-karperec töredékeit, s egy igen díszes tű fejét találtunk. A lelt tárgyak száma 150-re biztosan tehető, s így nem kell félnünk attól, hogy a tószegi szekrény üresen fog maradni. Mióta itt vagyok, folyton beszélnek előttem valami Feketeváros nevű hely­ről, mely nem messze Szolnoktól a Tisza s Zagyva által képezett zúgban fekszik, s azt mondják, hogy ott rendkívül sok edényt találnak évenkint telve hamuval. Nem tudom mennyi igaz belőle, hanem olyan messze nem vagyok Szolnoktól, hogy egy félnap alatt s kevés költséggel személye­sen meg ne győződhetnék róla, ezért miután holnap délelőtt úgyis rá­érek bízva abban, hogy Nagyságod e lépésemet kárhoztatni nem fogja ki szándékozom menni. Szinte holnap, vagy ha akkor nem, holnapután Bogyay úr abonyi szőkéjét veszem szemügyre, hol azon avar tárgyakat találták, melyet a múltkor volt szerencsém a földbirtokos úr szívességé­ből a museumnak bevinni. Márton úrtól hallottam, hogy ő látogatásom alkalmával avval szándékozik meglepni, hogy egy kis ásatást rendez be ezalkalommal a tulajdon költségén. A jelen ásatás alkalmával lelt tárgyakat pedig vasárnap fogjuk kiállítani a casino helyiségében, s hétfőn mennyire a munkaidő engedi folytatom a megszakasztott munkát biztosan remélve, hogy ezen munkálatainkat is kedvező eredmény koronázandja. Mi a földbirtokosságot illeti ők igen érdeklődnek a munkálatok iránt, sok­szor raj gyanánt meglepnek bennünket alig lehet tőlük szabadulni s e mel­lett emlék gyanánt ugyancsak elvinnék a mit találtunk, sőt tegnap megtör­tént az is, hogy tisztességes látogatóink valamelyike, egy eléggé őrizetlen pillanatban két agyagkupunkat elemelte úgy emlékképen. Mielőtt soraim befejezném még egyszer bocsánatot kérek Nagyságodtól, hogy eddig nem írtam, de az csaknem teljesen lehetetlen volt. Kora reg­geltől késő estig ott voltam a munkások körül, s a folyton fújó szél újnyi vastag porral borított be, ugyannyira hogy nagy fáradtságomba került megmosdanom, azonban most azon helyzetben vagyok, hogy mindennap írhatok, mit nem is fogok elmulasztani. Szíves házigazdám köszöni megemlékezését s családjával együtt üdvöz­letét küldi, én pedig maradok Nagyságodnak Nagy-Abony junius 22-én 1876. őszinte tisztelője Csetneki Jelenik Elek 35 Országos Széchenyi Könyvtár (Budapest), Levelestár: Römer Flóris Csetneki Jelenik Elekhez 36 Forster Gyula Örökségvédelmi Központ (Budapest), Rómer-hagyaték K 547/55. 20

Next

/
Thumbnails
Contents