Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Régészet - Prohászka Péter: Adalékok a tószegi Laposhalom kutatásának történetéhez (Csetneki Jelenik Elek jelentései, levelei és rajzai 1876-ból)
PROHÁSZKA PÉTER: ADALÉKOK A TÓSZEGI LAPOSHALOM KUTATÁSÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ ________(CSETNEKI JELENIK ELEK JELENTÉSEI, LEVELEI ÉS RAJZAI 1876-BÓL)________ Römer válasza egy levelezőlapon 1422. szám alatt:37 T. Csetneki Jelenik Elek Urnák Abonyban Tek. Márton Ferenci Úr leveleivel Minden rendben van és részünkről helyeseltetik. Jól tudom, hogy nem lehet kedre hosszú és részletezett leveleket írni, midőn annyira el van fáradva, ezt csak a mi kívánságunk követelhetné. Azért legyen nyugodt, ne daillirozzon, hanem csak a végeredményről tudósítson, hogy ekor is a szép vállalatnak örvendhessünk. Tiszteljük szíves házi gazdáit, legyen az ő nevük megörökítve az élet könyvében! Budapesten jun 24. 816. Römer 43138 1443. Nagyságos és Főtisztelendő Úr, Kegyes Pártfogóm! Tegnapi levelemben részletesebben tudattam, hogy a tószegi ásatásokkal pár napra felhagytam, s az indokokat is elősoroltam, valamint pár szóval megemlékeztem azon kirándulásokról, melyet a vidékbe tenni szándékoztam. Ezen első kirándulásom eredményét van szerencsém jelen alkalommal tudatni. Reggel korán egy általam fogadott parasztszekéren elindultam Abonyból Szolnokon át a Feketeváros nevű tanyára, hogy meggyőződhessem személyesen azon elbeszélésről, melyet több ízben hallottam itt tartózkodásom alatt. Délelőtt 10 óra felé a helyszínére értem s tudakozódtam régi cserépedények s „lapos menykő”-vek után. Az előbbi kérdésre azon felelettel kellett megelégednem s visszajönnöm, hogy találnak ugyan edénytöredékeket, melyek túlságos vastagok s fekete színűek, de a helyhez nem férhetni, mert egy nagy tábla buzavetés kellő közepén terül el, a mi pedig azon agyagpartot illeti, honnét a dohányültetők, vagy mint itt mondják: kukások több edényt találtak s szedtek ki, oda szinte nem férhettem a Tisza-, s a közelében folyó Millér nevű patak magas vízállása miatt. Mindazonáltal örvendetesen jelenthetem, hogy őskori leihelyeink száma egygyel szaporodott, mert midőn egyik fiatalabb munkástól a „lapos menykő” után tudakoztam azon örvendetes válasszal lepett meg, hogy van bíz az ő anyjának három darab is, de az egyiket nem adja ám oda, mert az kétszer meg van szentelve (?!). A nem épen kedvező biztatás után felkerestem Bartha Istvánná asszonyomat mint e tárgyak tulajdonosát. Flosszas alkudozás után, mely minden rábeszélési tehetségem igénybe vette, végre megszereztem mind a hármat. Következőleg a kétszer megszenteltet is 1 frt 50 krért, mi elég haladás ha 5 frt 50 kr árt kértek tőlem. Ezután a munkásoknak utasítást adván a cserépgyűjtésre, főkép azon helyen, hol e kőszerszámokat - egyszerű lapos vésők, milyen számos van 37 Országos Széchenyi Könyvtár (Budapest), Levelestár: Römer Flóris Csetneki Jelenik Elekhez 38 Forster Gyula Örökségvédelmi Központ (Budapest), Rómer-hagyaték K 547/18. Ebenhőch úr gyűjteményében - találták átmentem a határos Fokorú pusztára, hol valami Mészárosnénak szinte volt innét egy hasonló eszköze, de hiába, mert conventiokimérés volt ma, s csak este szabadulhattak meg, meddig nekem nem lehetett várnom. Fél volt egyre, mikor beértem Szolnokra, hol megebédeltem, s ezután azon ősállat maradványok után járkáltam, melyről előtte való nap Tószegen hallottam Ujházy László tanár úrtól. Ez nem tartozik közvetlenül hozzám, de mivel általa a museum, s közvetve talán hazai ősrégészetünk is van érdekelve. Kérem Nagyságodat, ha szíveskednék helyettem, mert minden percem drága s nem is vagyok oly viszonyok között, hogy erre képes is lennék, az Igazgató úr ő méltóságához következőket bejelenteni: Évekkel ezelőtt Kremmer Leopold halász mester s szolnoki háztulajdonos egymástól különböző időközökben több ősállat maradványt szerzett a Tiszából, s e tárgyak jelenleg Halászutcai lakásának padlásán vannak letéve, s ezek, mennyire első látás után meghatározni tudtam, a következők 1 agyar, hossza 1.1. meter, hegye törött; 2 db. álkapocs egy felső s egy alsó, mindkettőben megvan a két hatalmas zápfog teljesen épen; 4 db óriási dimenzióju lábszár vagy combcsont; 2 egészen ép csigolya; 1 farkcsikcsont, 1 borda; 3 ép zápfog s egy lábszár fej (caput ossisfemoris) ezek mammuth (Elephas primigenius) maradványok van még egy óriási bölényfő két teljesen ép szarvval, s egy másik, melyen az egyik szarv fele része hiányzik. A nevezett tulajdonos Puszta- Taksonyban, (utolsó posta Tisza-Roff) lakik, s mint mondják igen derék ember, kinek ha hazafias áldozatkészségéhez fordulnak, meglehet ingyért átengedi e tárgyakat a museumnak, ha így nem, jó lesz talán az ár után tudakozódni. Jó lenne talán ha azonnal intézkednének ezen ügyben s én is itt vagyok még, így talán lendíthetnék valamit az ügyön. Kutatásaim közben jutottam egy másik ősállat fő nyomára, melyet Kludik János szolnoki halász 8 évvel ezelőtt húzott ki Püspökin felül a Tiszából, s mely 80 frt vételárért a bécsi museumok valamelyikének birtokába került, mint azt az asszonytól hallottam. Délután későn érkezvén haza kutatásaim folytatását holnapra kell ha- lasztanom, melyről jövő levelemben tudósítandom Nagyságodat. Mielőtt azonban levelem bevégezném következőkre bátorkodom felkérni először Kovásznál Kovács Zsigmond úrnak, kitől a museum számára egy gyönyörű ép átlyukasztott kőbaltát kaptunk, mely neki meglehetős összegbe - egy hasas disznóba került egy köszönőlevelet intézni s ha lehet hírlapilag egy-két szóval megemlékezni a tószegi ásatásokról, hogy minő eredménydús volt az, mert hiába az igen hatalmas eszköz leend a közbirtokosság érdekeltségének s a régészeti kedvnek felköltésére; másodszorra lehető legrövidebb idő alatt küldeni nekem egy üveg vízüveget, melylyel ugyhiszem legbiztosabban tudnák egy kagylóréteget fixirozni, mert e nélkül teljes lehetetlen azt ép állapotban még csak a vaspályáig szállítani. Most pedig szíves házigazdám s családjának üdvözletét jelentve, maradok Nagyságodnak őszinte tisztelője Nagy-Abony junius 23-án 1876. Csetneki Jelenik Elek 21
