Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Történettudomány - Kasza Csaba: Pestisről – másképpen
KASZA CSABA: PESTISRŐL - MÁSKÉPPEN egész családnak. Ne felejtsük el, hogy a házakban az emberrel együtt élő egér és patkány még száz éve is „természetes” volt. (Az egér látványától az asztal tetejére menekülő sikítozó nő a huszadik század második felének elég bugyuta sztereotípiája.) Ehhez még hozzájárult a közlekedés viszonylagos fejlettsége. A keletnyugati kereskedelem már a római időktől jelentős, Észak-Afrika pedig a birodalom éléskamrája volt. Ennek következtében élénk hajóforgalom jellemezte a Földközi- és Fekete-tengert. A mai európai úthálózat jelentős része szintén a római korban alakult ki (I), jelentősen növelve a mobilitást. A népmozgások is számottevőek voltak, elég csak megemlíteni az arab expanziót a Közel-Keleten és Észak-Afrikában vagy az avarok megjelenését a Kárpát-medencében és ennek következményeit. A népességet tekintve nem volt immunitás a betegségre az emberekben, és sok esetben ínséges évek következtében gyakori volt az éhezés, alultápláltság, a legyengült immunrendszer. A második járvány, a Fekete Halálként emlegetett, 1347-ben csapott le Európára. Európai fejezete Kaffában (ma Fedoszija), Genova legkeletibb kereskedelmi állomásának ostromakor kezdődött. A kelet-európai sztyeppéken a pestissel megfertőződött tatár csapatok terjesztették szét a kórt az evakuált kaffai genovaiak és az evakuálást végző genovai tengerészek körében az ostrom közben. Nem mellesleg világtörténelmi újítást vezettek be a tatárok: először alkalmaztak biológiai fegyvert az emberiség történetében - nemes egyszerűséggel pestises hullákat és állati tetemeket lőttek be katapulttal az ostromlott városba. A Messinába visszatérő hajókon az emberek már titokzatos kórtól haldokoltak, vagy már meg is haltak. De senki nem vette észre, hogy a hajókon lévő patkányok is betegek vagy döglöttek voltak. Innen terjedt azután példátlan sebességgel a kór szerte Európában, iszonyú pusztítást végezve a lakosság körében öt évszázadon át. Miért volt ismételten olyan „sikeres” a baktérium? Nos, mint láttuk fentebb, ez egy majdnem teljesen új baktérium volt, tehát ez esetben sem beszélhetünk immunitásról. A XIV. század elején beköszönt Európában a „kis jégkorszakának nevezett periódus, súlyos károkat okozva az élelmiszertermelésnek, éhezésre ítélve Európa nagy részét időről-időre. És ismét az éhező, alultáplált, gyenge immunitású ember - minden kórokozó hatékonyabb az ilyen szervezetben! A szárazföldi kereskedelem mindinkább távolsági kereskedelmet is jelent, intenzív kapcsolatot teremtve Ázsiával és a Távol-Kelettel. A tengeri hajózásban egyre jobb, nagyobb, tengerállóbb hajók jelennek meg. Korszakos jelentőségű az új hajótípusok, a mágneses tájoló, a kormánylapát, az új típusú vitorlázatok megjelenése, illetve elterjedése. Megjelennek az első, kezdetleges térképek, kalauzkönyvek - növelve a hajók hatótávolságát, gyorsaságát, és ezzel gyorsabbá téve a pestis terjedését is, eljuttatva azt addig érintetlen területekre is. Ebben az öt évszázadban állandóan háborúk dúlnak Európában, a népességet tovább gyengítve, lélekszámát apasztva, az éhezést, a nyomort tovább növelve, nagy tömegeket lakóhelyük elhagyására késztetve. A százéves háború az első a sorban (1337-1453), az oszmánok elleni háborúk az 1360-as évektől a XVIII. századig, a harmincéves háború (1618-1648) - hogy csak a fontosabbakat említsük. Emellett se szeri, se száma a kisebb lokális háborúknak. Szemléltetésül vegyük a magyar történelmet! Nagy Lajos nápolyi hadjáratai (1347-48,1350-52), amelyek révén be is hurcolják a kórt hazánkba. Egyes vélemények szerint maga a király is megbetegszik, de túléli, felesége, Luxemburgi Margit viszont belehal. Azután Zsigmond huszita háborúi, Hunyadi török ellenes harcai - utóbbinak a pestis vet véget közvetlenül a nándorfehérvári diadal után, mivel a nagy hadvezért elragadja a pestis. Majd Mátyás szüntelen háborúi, Mohács, a tizenöt éves háború, az ország felszabadítása a török uralom alól, végül a Rákóczi-szabadságharc, amelynek befejezésében ismét nem kis szerepe volt az országban tomboló pestisnek. Az is igaz azonban, hogy nálunk relatíve nem szedett annyi áldozatot a járvány, mint Itáliában vagy Nyugat-Európában, köszönhetően a kisebb népsűrűségnek, a zsúfolt nagyvárosok hiányának. Mert a pestis első hulláma (1347-53) főleg a mai szemmel nézve, sőt a korszak higiénés viszonyait tekintve is elképzelhetetlenül koszos, zsúfolt nagyvárosokban végzett borzalmas pusztítást a lakosság körében. A családok összezsúfolódtak a házakban, ahol eltűrték a patkányokat, emellett tisztálkodás szinte nem is létezett. Az emberek éjjel-nappal ugyanazt az alsóruhát viselték. Bolhák, tetvek tenyésztek a ruhákban, és kerültek tovább, amikor a halott ruháit el- vagy továbbadták. A lakosság Genovában 40, Sienában 80, Firenzében 50-70 százalékban veszett oda a kór következtében 6-18 hónap alatt. Kezdetben az emberek el sem menekültek a fertőzött környezetből, sőt a templomokba zsúfolódva közös könyörgéssel próbálták elkerülni Isten büntetését, így öntudatlanul gyorsítva a kór terjedését. Orvosság, gyógymód nem volt, hiszen semmilyen ismerettel nem rendelkeztek a betegséggel kapcsolatban. Megmosolyogtató, hogy miket ajánlottak ellenszerként! Álljon itt egy ismeretlen orvos receptje Mátyás királyunk számára. A következő összetevőkből készítsenek elegyet: gomba, fahéj, sáfrány, őrölt nyúlcsont, korall, smaragd, rubin, zafír, arany, ezüst, cukros rózsavíz stb.,18 és ha elkapta a pestist, egye-igya (?) ezt. (Nyilván hatékony lehetett és olcsó... Mátyás szerencséjére, nem kellett kipróbálnia.) A védekezés hatékony módja az elmenekülés volt a fertőzött területről, és az elkülönítés, a karantén, amit a mai napig alkalmaz az orvoslás. A karantén (a quadraginta/quaranta - latin/olasz szóból) egyszerűen negyvenet jelent. Ugyanis negyven napig izolálták a pestisgyanús hajókat. Hogy miért pont negyven nap? Feltételezhetően azért, mert Jézus is ennyi időt töltött a pusztában, teljes magányban. A későbbiekben bevezettek új, észszerűbb szabályokat a védekezés érdekében. Például Brassóban ezeket: „a beteget teljesen el kell különíteni, még a háziállatoktól is. A beteg ruháit el kell égetni, azt a helységet, ahol pestises lakott, három hónapig nem szabad használni. Az epidémia ideje alatt a nyilvános fürdőket és a templomokat be kell zárni, a rokonságot nem szabad meglátogatni. A városi magisztrátus tiltsa be a halotti csók szokását is.” Városi szintű izolálásra utaló rendelkezés azonban még nem került szóba.19 Persze próbálkoztak városokat, tartományokat sőt országokat is elzárni a külvilágtól, több-kevesebb sikerrel, hogy megakadályozzák a betegség terjedését. Elsőként Velence tiltja meg börtönbüntetés, hajóégetés, pénzbüntetés terhe mellett beteg személyek beengedését a városba 1348. július 5-én. Mindezek az intézkedések azonban csak csökkenteni tudták az áldozatok számát az idő előre haladtával, de a pestis elleni harcban az áttörésre várni kellett a harmadik világjárványig. Ez 1855-ben a kínai Yunnan tartományból indult világhódító útjára, és tulajdonképpen tart napjainkig (hivatalosan 1934-ig számítják). Amikor 1894-ben elérte Hong Kongot, ahol úgy 10.000 emberrel végzett, jött Alexander Yersin, és a talány egy része megoldódott. Majd dr. Simond megoldotta a másik részt is, a fentebb már leírtak szerint (ti. a patkánybolha a vektor). Felfigyeltek arra is, hogy mialatt nőtt a halálozás a világkereskedelmet 18 MAGYARY-KOSSA Gyula 1929.330-331. 19 PAUSCHNER, Sebastian 1530. 187
