Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Történettudomány - Kasza Csaba: Pestisről – másképpen
TISICUM XXIII. - TÖRTÉNETTUDOMÁNY tekintve fontos helyen fekvő Hong Kongban, hajók százai jöttek-mentek, a régóta megszokott patkányokkal fedélzetükön. Ugyanis a gőzhajók már gyorsabban hurcolták szét a betegséget, mint ahogy a gyanútlan személyzet megbetegedett! A pestis legyezőszerűen szétterjedt, oda is, ahol eddig ismeretlen volt: Japánban, Ausztráliában, Dél-Afrikában és az amerikai kontinensen is megjelent. Arra a megfigyelésre, hogy a hajózás a patkányok révén súlyos veszélyt jelent az emberek egészségére, gyorsan reagáltak a kormányok. Az 1896-ban megalkotott brit Public Health Act (Közegészségügyi Törvény) rendelkezett elsőként a hajózási járványügyi és karanténszabályokat illetően. Ez a törvény az alapja a ma is alkalmazott, IMO által kiadott rendeletnek, ami a nemzetközi hajózást szabályozza ezen a téren. Az IMO (International Maritime Organization) a Nemzetközi Tengerész Szervezet, az ENSZ egyik szakosított szervezete. Szigorú protokollt ír elő, amelyet minden tengeri és belvízi hajó kapitányának be kell tartania nemzetközi viszonylatban. Kikötőbe érkezés előtt deklarálnia kell a hajó kommunikációs rendszerén keresztül (rádió, telefon, telex, e-mail) vagy kódlobogók segítségével, van-e fertőző beteg a hajón. Ha nincs, akkor fel kell húzni a Q lobogót (sárga egyszínű), aminek jelentése a Quarantine Free (karanténmentes), és szabad behajózást kér a kikötőbe. Ha van, akkor három tengeri mérföldes határon kívül kell maradni a hajóval, és alá kell vetnie azt a helyi járványmentesítési eljárásnak. Kikötés után rögtön a kapitánynak írásban is nyilatkoznia kell az utasok és a személyzet egészségi állapotára vonatkozóan (Health Declaration, Master’s general Declaration, stb.). Illetve a hajónak rendelkeznie kell érvényes Deratting vagy Deratting exemption (patkánytalanítási) bizonyítvánnyal. Ez a bizonyítvány, amely hat hónapig érvényes, igazolja, hogy a hajón rendszeresen végeznek hatósági rágcsálómentesítést. Ha ilyen nincs, a hajó rögtön karanténba kerül, aminek akár több százezer dolláros (!) büntetés is lehet a következménye. Ha a hajón mindent rendben talált a kikötői egészségügyi tiszt (Port Health/Sanitary Officer), a procedúra befejezéseként megadja a szabad közlekedési engedélyt, (Free Pratique granted), és a hajó megkezdheti a rendes kikötői tevékenységét. Van még egy nagyon fontos előírás: ha a hajó olyanfajta rakományt rak be, amelyben rágcsálók, férgek jelenléte feltételezhető (pl. faáru, gabonafélék), a rakományt is rágcsálómenetesíteni kell különböző gázok alkalmazásával (fumigation). Van egy manapság is érvényes, íratlan szabály a hajókon. Aki patkányt fog vagy öl meg, és az állatot a kapitánynak bemutatja, majd a tengerbe veti azt, egy üveg tömény ital illeti meg. Fontos, hogy a vízbedobás a kapitány szeme láttára történjen, így kerülendő el, hogy ugyanazt a patkányt többször is „eladják”.20 Az ilyen szabályok alkalmazása a hajózásban hatékonynak bizonyult, de nehezen kivitelezhető a szárazföldi közlekedésben (a napjainkban kiterjedt légi közlekedésről nem is beszélve). A harmadik pandémia még egy újabb tényezőre hívta fel a figyelmet: az elhallgatás veszélyére! A pestis megjelenése szégyenbélyeget jelent az adott terület hatóságaira nézve - ezért hivatalosan nem létezik, letagadják. Az USA is megtette ezt egyszer. Amikor 1899. június 27-én a pestis partra szállt San Francisco-ban, a politikusok - védve az üzleti érdekeket - semmibe vették az egészségügyi hatóságokat, tagadták a járvány jelenlétét. A kormányzó bűncselekménynek minősítette a betegség jelenlétének közlését. így 1904-re több mint száz ember 20 A hajózásra vonatkozó adatok és az angol szakkifejezések magyarítása alapjául saját tengerészkapitányi ismereteim szolgálnak. halt meg szifiliszes vérmérgezésben - ez volt a pestis hivatalos álneve. Súlyos árat fizettek érte: következményeként rágcsálópopulációk fertőződtek meg, és a pestis az USA-ban máig is jelen van. A pestis következményei A pestis nem csak egy betegség, amely régóta sújtja az emberiséget, hanem történelemformáló erő is, ami jelentős változásokat okozott a demográfia, a kultúra, a vallás, a tudomány terén. A legjelentősebb változások mindenképpen a második pandémia, annak is az első hulláma (1347-53) után történtek. Egy mélyen vallásos időszakban rövid idő alatt elpusztult sok millió ember egy titokzatos betegség következtében, amit előtte nem ismert senki. A tudatlan, babonás, a katolikus egyház befolyása alatt élő emberek, - akiknek az egyház folytonosan az emberi nem bűnös mivoltáról, az általuk elkövetett bűnökről prédikált - rögtön Isten büntetését látták a történések mögött, elkövetett bűneikért. Az egyház számára mindez „kapóra jött” egy fokozatosan világiasodó korszakban. Az utcákon és az országutakon megjelennek a flagellánsok, akik a hátukat korbáccsal verve kérték Istent, irgalmazzon és bocsássa meg bűneiket. És eközben nagy területen csak még jobban széthurcolták a kórt - és terjesztették az igét a „pokol embereiről”, a zsidókról. Az egyszerű emberek számára megvolt a bűnbak az amúgy is vallási ellenségnek tekintett zsidók személyében, akik alapvetően Jézus gyilkosai voltak a katolikusok szemében. Kezdetét vette a zsidók üldözése, legyilkolása, mivel őket tették felelőssé a betegség terjesztéséért. Egyes német városok teljes zsidó lakosságát kiirtották, de folytak zsidóüldözések, pogromok jószerével mindenhol Európában. Alapvetően persze más okból nem voltak „népszerűek”, hiszen sokan közülük adószedők, adóbérlők, bányabérlők, bankárok voltak, ami akkor (és ma sem) volt közkedvelt foglalkozás az emberek szemében. Azonban a kiontott zsidó vér sem segített- a pestis aratott tovább, legyűrve szegényt, s gazdagot egyaránt. A társadalmi rend felborult, a családok, közösségek szétestek. Nem volt élelem, mert nem volt, aki vessen, arasson, sokszor már az sem, aki temessen. De nem következett be a végítélet sem, pedig kezdetben az emberek azt hitték, itt a világ vége. A Fekete Halál megjelenéséig a vallás és az egyház adott szilárd erkölcsi alapot Európa lakosságának, szigorúan szabályozva még a mindennapi életet is, kijelölve mindenki helyét a társadalomban. Először mindenki az egyháztól várt segítséget, magyarázatot. Ám az egyház segíteni nem tudott, magyarázata pedig - tanításából következően - az isteni akarat volt. A járvány azonban idővel alábbhagyott, a világvége pedig nem következett el. A papok orvosságai, imái nem segítettek, Isteni közbenjárást nem tudtak elérni, ők maguk is tömegesen haltak, kolostorok maradtak üresen. A „csodafegyver” a heti rendszerességgel elrendelt körmenet volt, ami csak a kór továbbadását segítette! Csak pestistől óvó szenteket tudott adni Szent Sebestyén, Rókus, Lázár, Szűz Szent Rozália és Xavéri Szent Ferenc személyében. Ez aláásta az egyház tekintélyét, mely először ingott meg társadalmi méretekben. Az egyház a lelkek feletti befolyását a régi formában és mértékben többé már nem tudta visszanyerni. Egy folyamat vette kezdetét az emberi fejekben, ami 170 év múlva a reformációban teljesedik ki. Ne feledjük, hogy a pestis a reneszánsz, a megújulás, újrakezdés, a szabadabb gondolkodás kortársa. Az egyház szellemi béklyóinak szorítása kénytelen volt enyhülni. 188
