Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Történettudomány - Bagi Gábor: Legendák, tévelygések Szolnok város ezeréves történetében
BAGI GÁBOR: LEGENDÁK, TÉVELYGÉSEK SZOLNOK VÁROS EZERÉVES TÖRTÉNETÉBEN Állatkihajtás Jász-Nagykun-Szolnok megyéből 1586-ban és 1587/88-ban42 1586 1587/88 tőzsér hajtás marha '_0-C u. '<1> V) N 50 hajtás marha o _1-C Fábiánsebestyén 4 4 228 Fegyvernek 4 4 160 Jászágó 2 2 92 Jászapáti 5 5 325 2 6 941 Jászberény 5 6 417 9 16 1740 Kuncsorba 1 1 153 Kunszentmárton 6 7 708 4 5 589 Mezőtúr 30 36 2482 900 34 46 5311 4800 Paládics 1 120 Tiszaföldvár 2 3 150 Tiszainoka 1 1 75 Tiszatenyő 2 2 150 1 2 338 Tiszavárkony 1 1 90 Tiszavarsány 1 1 50 Csak egyetlen személy neve ismert, aki tőzsérként Szolnokkal kapcsolatba hozható. Ő Mező Ferenc, akinek neve 1563 táján Szegedi Kiss István református prédikátor itteni raboskodásához és szabadulásához kapcsolódik. Vele azonban több probléma is van. Egyrészt morva születésűként Uherske-Brood (Magyarbród) városból származott, majd hazánkban előbb Gyula majd Ráckeve polgára lett. Itt vett el egy gazdag özvegyet, aki aztán szintén Szegedi Kiss pártfogója volt. Mező Mahmud szolnoki szandzsákbéggel is üzleti kapcsolatba került, ám ismeretségük még Pécsről származott, ahol Mahmud hasonló beosztásban szolgált. A szakirodalom régtől hangsúlyozza, a török várak, várőrségek jelenléte kimondottan gátolta a helyi magyarság, a kereskedők gazdasági 42 KOCSIS Gyula 1986.42-47. erősödését.43 Az erős török katonai vezetés elől a magyarok mindig tömegesen költöztek el, amit Jászberény példája is jól mutat. A jászsági mezőváros 1567-ig az egyik legfőbb alföldi tőzsérséggel rendelkezett, amikor a török ott is végvárat épített. A tehetős polgárság veszélyeztetve érezvén magát tömegesen távozott, és a Magyar Királyság főbb városaiban (Miskolc, Nagyszombat) kolóniákat hoztak létre.44 45 A Szolnok melletti tiszavarsányiak közül pl. többen költöztek Debrecenbe, míg szolnoki áttelepülőnek pillanatnyilag talán csak egyetlen személy, az 1571-ben nagyszombati lakosként említett, de a Hódoltsággal kereskedő Szolnoki Balázs tekinthető. És ez nem is meglepő. Szolnok kishatárú mezőváros volt, alig 9000 kát. holdas területét csak a XIX. század végére sikerült megnövelnie. így eleve nem lehetett nagy állattartó hely. Az Alföld nagy marhatenyésztő városai (Szeged, Debrecen, Kecskemét, Hódmezővásárhely stb.) viszont épp a hódoltság idején elpusztult falvak tucatjait olvasztották be olykor százezer holdas határukba. A kedvező feltételek nyomán felfutó marhatartás adta aztán a tőkét a helyi tőzsérség kialakulásához. így nem véletlen, hogy Remellay Gusztáv még 1840-ben is a kis határt és a csekély tőkeerejű lakosságot említi a szolnoki kereskedelem gátjaként: „...A határ csekély s a bérleti földekkel sem teremnek többet, mint ami a lakosságnak elég, a szűk termésből tehát alaptőkét gyűjteni nem lehet... A gabona-kereskedés szinte nevezetes Szolnokban, de itt is csak nemleges szerepet játszanak a helybeliek - az eladók a környékbeli földes urak, akik itt mindenkor jó áron adják el termékeiket. A szolnoki nép annyit, hogy kereskedést űzhessen, nem termeszt, sőt azt is, ami a Pesttel űzött kenyér-kereskedéshez szükséges másoktól veszi... Szolnoknak eleve kisebb volt a népessége, mint számos környező mezővárosnak. Itt 1548-ban mindössze 40 kaput vettek számba, ami az összeírásból hiányzó lakosságot figyelembe véve sem igen jelenthetett 300 lakosnál sokkal többet. Külső-Szolnok megyében a XV-XVI. században Tiszavarsány és Mezőtúr voltak a legjelentősebb települések, és utóbbi helyen, Mezőtúron 1468-ban - csak a mezőváros felét kitevő Kállai részen - 183 telkes jobbágy és 69 zsellér lakott. Kubinyi András ennek alapján a jobbágycsaládok lélekszámát 915-1135, míg a zsellérekét 242 főre becsülte, és a mezőváros másik, Parlagiak által birtokolt felén is hasonló nagyságú népességet tételezett fel. Ennek alapján Mezőtúr teljes lakosságát 2314-2754 fő közé tette, tehát az Szolnoknál közel tízszer (!) nagyobb lehetett. Tiszavarsány (Rákóczifalva/Rákóczújfalu) nagysága sem sokban maradt el Mezőtúrtól, ráadásul a törökök 1546 táján Jászberényben is 434 háztartást (kb. 2500-3000 fő) vettek számba,46 míg Cegléden 199 családfőt (kb. 1200 lakos).47 Ehhez jött még aztán a „szerényebb” népességű Fegyvernek és Balaszentmiklós is. A kis határ, a tőke hiánya, a közvetlen török katonai jelenlét akadályozta és nem segítette Szolnokon a helyi marhakereskedelem kialakulását. Ha akadt is néhány helybeli magyar vagy török vállalkozó, szerepük itt mindenképp jelentéktelen volt. 43 Némiképp kivételként csak Szeged említhető, de itt is jelentősen csökkent a lakosság. 1552. március elején pl. a város és a vár elleni sikertelen keresztény támadás után a győztes Ali budai pasa csapatai a város keresztény lakosságának zömét lemészárolták, mivel azok a magyaroknak vittek híreket. 44 KOCSIS Gyula 2005.50-69. 45 REMELLAY Gusztáv 1841.386-387. 46 KOCSIS Gyula 2005.43. 47 KÁLDY-NAGY Gyula 1985.164-166. 173
