Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)

Régészet - Prohászka Péter: Adalékok a tószegi Laposhalom kutatásának történetéhez (Csetneki Jelenik Elek jelentései, levelei és rajzai 1876-ból)

Prohászka Péter

Adalékok a tószegi Laposhalom kutatásának történetéhez (Csetneki Jelenik Elek jelentései, levelei és rajzai 1876-ból)1

200

Bevezetés

„Van a helység alatt egy Laposhalom nevű domb, melly hajdan kézzel hányatott s omlásaiból tömérdek baromcsontok szakadoznak, különösen egy helyen a szakadásból korom fekete réteg látható, melly fejtegetve elkorhadt búzának látszik” - így jellemzi a XIX. század legnagyobb magyar leíró statisztikusa, Fényes Elek a Tószeg határában található földhányást,2 amely a Kárpát-medence egyik legfontosabb bronzkori lelőhelyévé vált a XX. század elejére. A lelőhely kutatása, mint annyi más meghatározó lelőhelyé, szintén az 1876. szeptember elején Budapesten megrendezésre került Vili. Ősrégészeti és Embertani Kongresszus alkalmából kezdődött, majd annak zárultával szakadt is meg jó időre.3 A lelőhelyre és az előkerült leletekre, mint arra Márton Ferenc (Abonyi Lajos) helyi földbirtokos, író két évtizeddel később visszaemlékezett, egy Óbora nevű parasztember hívta fel a figyelmét.4 Abonyi meglátogatta a lelőhelyet, és számos leletet gyűjtött össze, melyeket Rómer Flórisnak küldött Budapestre,5 amiről a következőképpen emlékezett meg: „Becsomagoltam tehát tószegi tárgyaimat egy szivar ládikában levél kíséretében elküldtem neki Pestre. Másnap reggel sürgönyt kapok. Rövidet, de velősét: »Estére megyek«”.6 És Rómer csakugyan meg is érkezett, majd közösen megtekintették a lelőhelyet, ahol 1876. május 4. és 7. között ásatást végeztek.7 Ekkor született az elhatározás a lelőhely hosszabb ideig tartó kutatásáról, amelyre Rómer Flóris a Nemzeti Múzeum díjnokát, Csetneki Jelenik Eleket küldte, aki a májusi ásatás után 1876 júniusában közel két hétig folytatta kutatásait Tószegen, illetve látogatta meg a környező lelőhelyeket. E kutatásokról a napi sajtó is beszámolt,8 illetve több tudósítás jelent meg magyarul és franciául Csetneki Jelenik és Rómer tollából.9

1 Itt szeretném megköszönni Bardoly István (Forster Gyula Örökségvédelmi Központ, Budapest) támogatását és segítségét, mely nélkül a tanulmány nem készülhetett volna el.

2 FÉNYES Elek 1851.213. V. ö. PROHÁSZKA Péter 2003.61.

3 A kongresszusról lásd: HAMPEL József 1876.; PROHÁSZKA Péter 2012.

4 ABONYI Lajos 1896. 319.; BANNER János-MÁRTON Lajos-BÓNA Ist- ván1959.4.; BÓNA István 1980.83.; BÓNA István 1992.102 és 103.

5 Rómer Flóris életrajzához lásd: BARDOLY István 1988.

6 ABONYI Lajos 1896.319.

7 BÓNA István 1980.83.

8 Vasárnapi Újság 1876/21. szám, 332.: Ásatások. A múzeumi régiségtár megbízott hivatalnoka: Csetneki Jelenik Antal (sic!) jelenti, hogy a Rómer Flórissal Pestmegyében megkezdett tószegi ásatás háromnapi eredménye már is minden várakozást felülmúlt, mert vagy ötszáz kő, csont és cseréptárgyat ástak ki, köztük olyan darabokat, melyek az őstörténelmi kiállításnak igen érdekes tárgyai lesznek.

9 CSETNEKI JELENIK Elek 1876b. és 1877.; RÓMER Flóris 1878.20 23.

Tószeg nemzetközi ismertségét azonban elsősorban annak köszönhette, hogy a kor meghatározó ősrégészei, mint Luigi Pigorini, Rudolf Virchow és Johanna Mestorf szeptember 10-én meglátogatták a lelőhelyet, ahol Pulszky Polixéna, valamint Csetneki Jelenik Elek társaságában ásatást végeztek.10 A kor szokásainak megfelelően a vendégek az előkerült leletekből magukkal vihettek, és ezek hatására több beszámoló született a tószegi lelőhelyről a korszak meghatározó szakmai orgánumaiban." A tószegi Laposhalom kutatása azonban ezt követően félbeszakad, és csak 1888-ban tért vissza a Nemzeti Múzeum, amikor Posta Béla végez kisebb ásatásokat a felszínen. Tószeg ismételt felfedezése Abonyi Lajos fiához, az 1876-ban született Márton Lajoshoz kapcsolható, aki a Magyar Nemzeti Múzeum régészeként 1905-től kezdi el ismét kutatni a Laposhalmot, ám eredményeinek közreadása korai halála miatt elmaradt.12 Tószeg kutatásának kezdetei azonban három emberhez - Abonyi Lajoshoz, Rómer Flórishoz és Csetneki Jelenik Elekhez valamint a Vili. Ősrégészeti és Embertani Kongresszushoz kötődnek. A kongresszus levelezésének ösz- szegyűjtése és feldolgozása során több gyűjteményben kerültek elő azon levelek, melyek a tószegi kutatásokkal állnak kapcsolatban, és mindeddig közöletlenek voltak. Ezek közül különösen fontosak Csetneki Jelenik Elek levelei és jelentései a Tószegen és környékén folytatott vizsgálataival kapcsolatban, melyek e tanulmányban kerülnek elsőként közreadásra.

Tószeg első kutatója és ásatója: Csetneki Jelenik Elek

Az első ásatást Tószegen ugyan Rómer Flóris végezte 1876. május 4. és 6. között, amikor Abonyi meghívására meglátogatta a lelőhelyet,13 azonban az alapos és majd két hétig tartó kutatás Csetneki Jelenik Elek nevéhez fűződik. Ő volt ugyanis, aki június 19. és 28. között ásatta a halmot, majd szeptember 10-én Pulszky Polixéna társaságában a külföldi vendégeknek bemutatta a lelőhelyet.14 Ugyancsak Csetneki volt az, aki több tanulmányban tette közzé az Archaeológiai Értesítőben kutatásainak eredményeit.15 Sorsa különleges, mivel egyrészt az orvos- tudomány felől nyergeit át a régészetre, másrészt műveit és jegyzeteit tekintve korának egyik legtehetségesebb régésze volt, s mégsem tudott egy tudásának megfelelő szakmai karriert felépíteni. Pulszky Károlyhoz,

10 CSETNEKI JELENIK Elek 1876a. 603. Szeptember 10-két apróbb kirándulásokkal töltötték a kongresszus tagjai. Egy részük az ó-budai római maradványokat tekintette meg; néhányan, úgymint: Mestorff és Pulszky Polixéna kisasszonyok, Virchow és Pigorini a tószegi őstelepet látogatták meg. V. ö. BANNER János-MÁRTON Lajos-BÓNA István 1959.5 6.

11 Lásd pl.: PIGORINI, Luigi 1876.; MESTORF, Johanna 1876. V. ö. BANNER János-MÁRTON Lajos-BÓNA István 1959, 5 7.

12 BANNER János-MÁRTON Lajos-BÓNA István 1959. 12 15. Ásatásainak eredményeit lásd ugyanebben a munkában.

13 ABONYI Lajos 1896.319.; BÓNA István 1980. 83.

14 ABONYI Lajos 1896.319.; BÓNA István 1980.83.

15 CSETNEKI JELENIK Elek 1876b. és 1877.

15