Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Régészet - Prohászka Péter: Adalékok a tószegi Laposhalom kutatásának történetéhez (Csetneki Jelenik Elek jelentései, levelei és rajzai 1876-ból)
TISICUM XXIII. - REGESZET Hampel Józsefhez és Nagy Gézához hasonlóan az 1870-es évek nagy generációjához tartozott, azonban velük ellentétben nem sikerült megmaradnia a Nemzeti Múzeumban és a magyar régészetben.16 Az 1856. június 2-án a Somogy megyei Karádon született Csetneki Jelenik elsősorban orvosnak készült, és később vált belőle régész.17 Szülei halála után nagynénje támogatásának köszönhetően veszprémi és székesfehérvári iskolái után a pesti egyetem orvosi karára iratkozott be, ahol több szemesztert el is végzett. Egyetemi tanulmányai befejezését azonban anyagi forrásainak szűkössége akadályozta meg, így kénytelen volt váltani, és a sokkal olcsóbb bölcsészkari képzésben rész venni, ahol Rómer Flórisnál régészetet és történelmet hallgatott. Folytonos anyagi nehézségeinek orvoslására tanításból, újságcikkek írásából próbált jövedelmet szerezni, míg 1875-ben a Magyar Nemzeti Múzeumba díjnoknak fel nem vétetett. A Budapesten 1876 szeptemberében megrendezésre kerülő Vili. Ősrégészeti és Embertani Kongresszus előkészítő munkáiban vállalt oroszlánszerepet, egyrészt a bronzkori leletek rendezésében, másrészt a kiállításhoz kapcsolódó anyaggyűjtésben. így kapta feladatául a tószegi ásatások vezetését, amely egyrészt nemzetközi ismertséget, másrészt viszont pártfogójának elvesztését hozta számára. A kiállítás után őrsegéd a Nemzeti Múzeum Régiségtárában, majd katonaként részt vett Bosznia okkupációjában. Leszerelését követően 1879 februárjáig a Nemzeti Múzeum munkatársa, ahonnan a biztos megélhetést nyújtó állás reményében a Magyar Államvasutakhoz távozik, ahol először a díjszabási osztályon referens, majd a vasúti tisztképzőben a földrajz tanára. 1899. január 27-én tüdőgyulladásban hunyt el Budapesten. Csetneki Jelenik Elek mesteréhez - Rómer Flórishoz -, valamint kortársaihoz - pl. Hampel Józsefhez - hasonlóan igen jó rajztudással és régészeti érzékkel rendelkezett. Számos mappája maradt fenn, melyekben különféle régészeti leleteket rajzolt le, valamint ásatásait dokumentálta. Jó rajztudását jelzi a törtei! hunkori üstről készített rajza, amely az egyik füzetében található (1. kép). Sajnos a Tószegen végzett feltárásáról készített dokumentációja nem maradt fenn, lappang, pedig bizonyosan fontos információkat kínálna a kutatás számára. Mindössze Tószegről és környékéről készített térképe (2. kép), melyen az ásatások helyei is jelölve vannak, maradt fenn Rómer Flóris hagyatékában. E térképet ásatási beszámolójához mellékelte, és ezt rajzoltatta át Rómer a Compte- Rendue számára.18 Nagy valószínűséggel a kötetben közölt, a tószegi halom metszetét ábrázoló rajz is az ő munkája lehetett.19 Rómer francia nyelvű összefoglalása Tószegről és az ott végzett ásatásokról egyrészt Csetneki jelentéseire,20 másrészt az Archaeológiai Értesítőben megjelent tanulmányaira épült.21 A régészeti kutatás eddig csupán ezekre tudott támaszkodni, pedig a tószegi kutatásokkal kapcsolatban számos levél és jelentés található Rómer Flóris szétszóródott hagyatékában, melyeket e tanulmányban teszünk közzé, ezzel is tisztelegve Rómer Flóris és Csetneki Jelenik Elek emléke előtt. 16 Meglehetősen hiányos és több helyen téves életrajzát lásd: KEMENCZEI Tibor 2002.162-163. 17 Életrajzához Igen jó és mindmáig feldolgozatlan forrásokat őriz az Országos Széchenyi Könyvtár, ahonnan az adatok egy része származik. 18 RÓMER Flóris 1878.20. Fig. 2. 19 RÓMER Flóris 1878.22. Fig. 3. 20 RÓMER Flóris 1878.20-23. 21 CSETNEKI JELENIK Elek 1876b. és 1877. 1. kép - Csetneki Jelenik Elek rajza a törteti hunkori üstről (Országos Széchenyi Könyvtár) A tószegi lelőhellyel és feltárásával kapcsolatban álló levelek a Vili. Ősrégészeti és Embertani kongresszus levelezésében A magyar régészettudomány kétségtelenül egyik legnagyobb sikere volt, amikor az 1874-ben Stockholmban tartott VII. Nemzetközi Ősrégészeti és Embertani Kongresszuson Budapestet választották a következő kongresszus színhelyévé, méghozzá egyhangú szavazással. A szervezési munkákra Rómer Flórisnak és segítőinek ugyan közel két év állt rendelkezésre, mégis igen szűkös volt az időkeret a feladatok tekintetében. így már kezdetben felvetették, hogy a cél elérése érdekében nem csupán a múzeumokat és egyleteket, hanem a magánszemélyeket is minél nagyobb mértékben be kell vonni a szervezési munkálatokba.22 Ezért 1875. március 5-én kiáltványt intéztek az országban kutatásokat, ásatásokat és gyűjtéseket folytató egyesületekhez, személyekhez.23 A felhívás szerencsére befogadó és lelkes közönségre talált, melynek nyomán széles körű levelezés és anyaggyűjtés kezdődött el az ország egész területén. A konferenciával kapcsolatban 1875 és 1877 között 1.371 levél érkezett a 22 PROHÁSZKA Péter 2012. 23 Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára (Budapest), Kézirattár Ms. 5085/7. 16
