Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Régészet - Cseh János: Régészeti kutatások a Kengyel és Baghymajor közötti magaspart mentén (telepleletek a korai neolitikumtól a Kr. u. XIV–XVI. századig)
TISICUM XXIII. - RÉGÉSZET A fontosabb jelenségek és emlékanyaguk leírása 1. (E-11) pont. Baghymajor felől az első. Gödörszerű beásás, a kb. 40(- 50) cm vastag humusz alatt kezdődően mutatkozott az altalajban, az árok napkeleti oldalán. Legnagyobb szélessége úgy 160 cm, mélysége pedig - a mai felszíntől számítva - 110 cm volt. Inkább egyszerű veremnek, mint háznak tartható, mivel falai fölfelé határozottan összetartottak. Betöltődését nem túl hamus kevert föld alkotta. Alja, az agyag középen kb. 0,5 cm vastagon vörösre égett. Efölött ugyanilyen vékony rétegben faszenes csík húzódott. A töltelékföldből egy szürke, korongolt, finom anyagú edényoldalt szedtem ki, amely az objektumot a római korra (a késő római korra?) keltezi. 5. (E-7) pont: A telepjelenséget a keleti tanúfalon figyeltem meg. A gödör szélessége 130 cm-re, mélysége 100-120 cm-re rúgott. Egyenes aljához függőlegesen emelkedő oldalak kapcsolódtak (ami alapján tulajdonképpen házra is gondolhatnánk). Töltelékföldjét szokásos kevertes föld képezte, melyből állatcsont mellett jó anyagú, korongolt, szürkés és téglaszínű edény egy-egy fragmentumát gyűjtöttem. Az előbbi oldalfal, az utóbbi befelé duzzadt (tál)perem volt. Ezek nyomán legtágabban a Kr. u. II. század és az V. század közötti időszak jön számításba. (A gödörtől dél felé egy másik, kisebb méretű telepjelenséget is észleltem.) 6. (E-6) pont. A vermet a napnyugati metszetfalon vettem föl. A gyeppel fedett, úgy két ásónyomnyi vastagságú humusz alatt az agyagban max. 100-110 cm-es, mélységére pedig 80 cm-es adatot rögzítettem. Csupán állatcsontot tudtam mint tárgyi anyagot feljegyezni. így kora ismeretlen, habár valószínű, hogy császárkori. 7. (E-5) pont. Ezen a helyen leltem a gázvezeték árkának átnézése során az egyetlen, bizonyosan temetkezésnyomra, éspedig a nyugati oldalon. Koponyadarabokat és egyéb vázcsontokat találtam legalul a kevertes betöltődésben. Úgy tűnt, hogy egy dél-északi, tehát a szarmata periódusra jellemző tájolású sírról van szó, úgy 80 cm mélységűről. Az árokásó gép oly módon vágta a jelenséget, hogy egy 140 cm széles metszet keletkezett - ezt sikerült konstatálnom. 8. (E-4) pont. A földbeásott ház a gázvezeték mentén megfigyeltek között az egyik legmarkánsabb volt. Az árok mindkét falán mutatkozott foltja, így tehát az épp félbevághatta. A kissé homokos agyag szűzföldben max. 410 cm hosszan élesen rajzolódott, különösen az északi függőleges oldalfal. Följegyeztem, hogy esetleges kiásásánál csak 70-80 cm-es szinten lehetne tisztán elszíneződést kapni. Vízszintes alja, nem túlságosan kemény padlója mélyen, 140-150 cm-nél húzódott, melyhez „sarkosan” csatlakozott az oldalfal. Kultúrrétege kevéssé hamus, sötét tónusú kevert föld volt. Őskori cserép, állatcsont jött elő belőle. Mindazonáltal kelta, szarmata, gepida, Árpád-kori egyaránt lehet. (6. kép) 9. (E-3) pont. A lakóház nyomát az előző helytől cca. 30 méterre északra találtam, s a napnyugati, a szakadópart felé eső részét rajzoltam; de megfigyelhető volt a szemközti oldalon is. Horizontálisan a szubhumusz szintje alatt kb. 60 cm mélységben lehetne „megfogni”. A gödör lazább, szürkés-hamus kevertes anyaggal töltődött be. A függőleges oldalfalak közötti távolságot 270 cm körülinek mértem. Alja úgy 120 cm mélyen (a gázvezeték fenekének nívóján) bukkant elő az egyre tisztább „anyakőzet”-ben. A vízszintes járószinten ún. padlórétegek is láthatók voltak. A betöltődésből keltezhető leletekként szemcsés, korongolt, szürke fazékrészeket sikerült gyűjtenem, amik a kunyhóalapot a Kr. u. V-VI. századra (talán inkább a VI. századra) datálják. (7. kép 2) 10. (E-2) pont. Egy kisebb telepjelenséget észleltem a part felőli és a túlsó oldalon. A gödröcske 70-80 cm szélességű volt és hozzávetőleg méternyi mélységű. A teknőszerű beásás paticcsal dús, humuszosabb töltelékfölddel jelentkezett. Ezt megbolygatva korongolt, jó anyagú, szürke edénytöredékek kerültek elő - késő császárkoriak, Kr. u. IV-V. századiak? (Nem számoztam be egy pontot a most leírttól hét-nyolc méterre: itt a hányó igen hamus volt és néhány kora népvándorlás kori kerámiatöredéket is tartalmazott.) 11. (E-1) pont. A 9. ponttól (eredetileg E-3) 30-40 lépésnyire újabb házat vágott át az árokásó gép. Minthogy a műút felőli oldalon nem volt nyoma, így kétségtelen, hogy a szakadópart felé helyezkedett el. A fűvel benőtt feltalaj alatt közvetlenül érzékeltem az oldalfalat - délen, mivel északon az árokszakasz vége (ekkor) nem tette lehetővé annak meghúzását. Elképzelhető, hogy itt lépcsős-padkás kialakításról van szó. Az objektum hosszúságát 300-310 cm-nek mértem, mélységét (a felszíntől) 80-90 cm-nek. A kontúr a sárga agyagban igen kitűnően mutatkozott. Hogy itt egy „masszívabb” telepépítménnyel állunk szemben, jelzi a viszonylag kemény - letaposott, döngölt? - padló is. Kuriózum, hogy a déli faltól 120-140 cm-re oszlophely bontakozott ki a nyesés során. Átmérője 25-30 cm-re tehető, „tölcséresen”, függőlegesen mélyedt 40-45 cm-ig a járószinttől számítva. A ház kultúrrétegét laza, omlós, szürkés-„kékes”, pernyés kevert föld alkotta, benne faszénnel, állatcsonttal. Korát a szürke, szemcsés, gyorskorongolt cserepek a korai Merowing-korra teszik. (7. kép 1 és 8. kép) 12. (G-1) pont. A telepjelenség - közvetlenül a partélen - bizonytalanabbul, elmosódottabban tűnt elő mindkét metszetfalon. Szélessége 180-200 cm-re rúgott, mélységére nincsen adatom, mivel az árok alját (-110- 130 cm) meghaladta. Betöltődését kissé „kultúrréteges” kevert matéria képezte. Közelebbi formája, gödör vagy ház volta kérdéses. Ezzel szemben korát többé-kevésbé jól megadhatjuk: egy finom anyagú, korongozott, polírozott díszkerámia-darab, s egy durva cserép a korai népvándorlás korra utal (de fölvetődhetne kelta meghatározása is). 13. (G-2) pont. A hely eléggé messze, közel 200 méterre esett a fönt leírttól (köztük „steril” terepszakaszok) - a 2. képen bejelölése meglehetősen pontatlanul sikeredett. Az egykori beásás nyoma mindkét tanúfalon jól látszódott; az adatokat elsősorban a nyugatin vettem föl. Itt 270-280 cm hosszú volt a jelenség, míg szemközt 360-370 cm: ebből arra tudunk következtetni, hogy a négyszögletes épületalap nagyobbik része az autóút felé esik. A mélységadat 80 cm. A kemény sárga agyagpadló pregnánsan tűnt szembe. A laza, de nem nagyon hamus, homogén kevert földes töltelékföldből finom, korongolt díszkeramika fragmentum és ugyancsak fazekas műhelyéből kikerült szemcsés edények cserepei jöttek elő, melyek az objektumot a Kr. u. V-VI. századra teszik. (9. kép) 14. (G-3) pont. A régészeti jelenséget az árok keleti metszetfalán figyeltem meg. Szélessége 150-170 cm, mélysége pedig 120 cm körüli volt. Alja egyenesen húzódott, betöltődésében paticsos csíkot láttam. Leletet nem sikerült gyűjtenem, ennélfogva korát lehetetlen megadni. Gödör, mely mérete alapján még akár házként is értelmezhető. 16. (G-5) pont. Az objektum (ház) durván 400-450 méternyi távolságra esett a bejárt árokszakasz együttes déli végpontjától, abszolút 0 pontomtól. Mind a keleti, mind a napnyugati oldalon látható elszíneződésről készítettem vázlatrajzot. A napkeleti tanúfalon markánsabb beásás tűnt elő 160 cm hosszan. Feneke kb. -110 cm-nél volt, vertikális oldalfalait 30-35 cm magasságig tudtam követni. A padló nem tűnt igazán letaposottnak. A kevertes töltelékföld a járószint felett dúsan hamus réteget tartalmazott. A szemben lévő oldalon kemenceszerű teknős objektum mutatkozott, mely 80 cm körüli szélességű és 90 cm mélységű volt. Alja-oldalfala különböző vastagságban égett vörösre. Hamus 118
