Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)

Régészet - Cseh János: Régészeti kutatások a Kengyel és Baghymajor közötti magaspart mentén (telepleletek a korai neolitikumtól a Kr. u. XIV–XVI. századig)

CSEH JÁNOS: RÉGÉSZETI KUTATÁSOK A KENGYEL ÉS BAGHYMAJOR KÖZÖTTI MAGASPART MENTÉN

___________(TELEPLELETEK A KORAI NEOLITIKUMTÓL A KR. U. XIV-XVI. SZÁZADIG)___________

földdel töltődött be. Régészeti leletet nem találtam, így a periódust csak találgathatjuk (római kor?, Kr. u. V-VI. század? -10. kép 1)

18. (G-7) pont. Az árokszakaszoknak ezen a helyén ismét csak egy (sütő)kemence maradványa volt található - a keleti profilfalon. Északi része rajzolódott pregnánsabban, a déli beleolvadt a szubhumuszba. A mérhető szélesség 50 cm, az alj -80 cm-nél húzódott. Leletek hiányában datálhatatlan objektum.

20. (A-1) pont. A verem a sárga agyagban az 55-60 cm-es humusz- szubhumusz alatt rajzolódott vízszintes fenékkel és összetartó oldalfalakkal. Mélységére vonatkozóan 110-120 cm-es adatot rögzítettem. Szélességét nem mértem meg. Betöltődése agyagos-humuszos volt, csak legalján szürkésebb-hamusabb. Belőle finom anyagú, szürke színű, gyorskorongolt (középső-késő) római kori edényrészeket, salakot és állatcsontot szedtem ki.

23. (A-4) pont. A nagyobb méretű, „masszív” telepjelenség a Tisza- meder és a Büge-ér medrének találkozásánál lévő vízügyi létesítménytől 200-210 méter távolságra helyezkedett el. A nyugati tanúfalon 3,5-4 méter méretű foltot vettem észre, melynek feneke túlterjedt az árok alján. Oldalfalai függőlegesen emelkedtek. Töltelékföldjét lazább, hamusabb matéria alkotta, alul 10-20-30 cm vastag, összefüggő paticsréteggel. (11. kép) Malomkövet és oszteológiai anyagot gyűjtöttem a keramika mellett. Ezek némelyike, pl. egy szemcsés anyagú, polírozott, tölcséres szájrészű, lágyan bikónikus edényke és egy két oldalról benyomott bütyökfül őskori (újkőkori vagy bronzkori?) volt. Jól azonosíthatók a La Téne cserepek. Jellegzetes egy finom, barnásszürke, korongolt, erősen duzzadt peremű táltöredék, s egy másik ilyen oldalrészecske (besimított díszítéssel?), melyet azonban nem rajzoltam le. Ebbe a kategóriába tartozik egy barnás-vöröses fenékdarab. Két-három kissé szemcsés, barnás oldalrész közelebbről azonosíthatatlan korongolt edény(ek)ből törött ki. Korjelző továbbá a grafitos-szemcsés, korongolt edényoldal - fazék/szitula kell legyen. Különleges egy durvább, kézzel formált falrész girlandszerű bordadísszel. (A néhány idekeveredett Árpádkori bográcsperem nyilván nem ehhez az objektumhoz tartozik.) A ház építését tehát a keltáknak tulajdoníthatjuk. (12. kép mind)

25. (A-6) pont. Az itt megfigyelt, ún. méhkas formájú gödör szélességére, minthogy egyik része elmosódott volt, nem rendelkezünk adattal. Feneke kb. méter mélyen húzódott. Lazább, hamusabb, paticsosabb töltelékföldje Kr. u. XI-XIII. századi cserepet, valamint állatcsontot tartalmazott. Néhány őskori (újkőkori?) lelet arra utal, hogy ezen a helyen ilyen korú objektum is lehet.

26. (A-7) pont. A teknős formájú verem 150-200 cm közötti nagyságú volt, s alja 100 cm mélyen futott. Kifejezetten feketés-humuszos, homogén, de paticsszemcsékkel teli földdel töltődött fel. Az a néhány edénytöredék, melyet benne találtam, leginkább késő vaskori vagy római császárkori.

30. (A-11) pont. A telepjelenség az eddig leírtaktól eltérő volt és hasonlított egy másikhoz, innen úgy 50-60 méterre. Mindkét tanúfalon észleltem. Nehezen értelmezhető objektum, gödör vagy valamilyen más építmény. 80-90 cm mélyen, 5-7 méter hosszan (szűkebben csak 4-5 méter kiterjedésben) összefüggő-megszakadó, égett tapasztásrögös sáv helyezkedett el, alatta is, felette is kevertes földdel. Minden valószínűség szerint őskori (neolit?), habár lelet nem keltezte.

31. (A-12) pont. Homályos, hogy itt minemű jelenséggel (objektummal?) állunk szemben. Beásást nem láttam; -90-100 cm-nél újkőkori (Körös kultúra vagy az Alföldi Vonaldíszes Kerámia kultúrája) edényfragmentumok hevertek a sárga agyagban/agyagon. Vajon ez a nívó a gödör alja, esetleg járószint? Két jellegzetesebb, törmelékes-pelyvás keverésű,

barnás cserepet említhetünk meg: egy nagyobb méretű alkalmatosság hosszúkás fülcsonkos oldalrészét és egy csipkézett peremű, félgömbös testű készítmény darabját.

33. (A-14, illetve A-18) pont. A szép leletegyüttest tartalmazó gödröt (házat?) a zsiliptől több mint 250 méter távolságra bolygatta meg az árokásó. Formája, kiterjedése teljességgel megfigyelhetetlen volt. A keleti oldalfalon jelentkező objektum vízszintes alja a szántóföld szintjétől mérve 80 cm mélységben húzódott. Kultúrrétegét feketés-humuszos, paticsszemcsés kevertes föld alkotta. (10. kép 2) A középrészen az alj felett úgy 5-10 cm-re, közel egymáshoz, illetve „egy kupacában különböző kisleletek és kerámia-töredékek voltak, s malomkő is. A majd- féltucatnyi szemcsés, (kézi)korongolt, barnás-szürkés, kissé foltos, egy esetben „hullámos” falú - a Kr. u. V-VI. századira emlékeztető - fazékoldal mellett a szürke edényanyag kiemelkedőbb darabjait külön leírásban mutatom be.

1. Bronzcsat. Négyszögletes, pontosabban téglalap alakú, 3,3x2,4 cm méretű, 0,5-1 mm vastag veret, illetve öv-lszíjbefogó (Schnallenbeschlag). Az öv rögzítése két szegeccsel történt, melyek számára középen kétoldalt 2 mm átmérőjű kerek lyukat ütöttek az elülső és a hátulsó, az előbbinél rövidebb lemezen. Ezek a nittek úgy 5 mm hosszúságúak voltak (bronzból talán?) és nyilván félgömbös vagy elkalapált fejűek. A bőr-, esetleg szövetöv szélességét a veret közel 2,5 cm-es mérete adja meg. A hiányzó - valószínűleg ovális és ugyancsak bronz - csatkeret egy szokásos megoldással kapcsolódott a szíjbefogóhoz: ez utóbbit egyszerűen áthajlították a karika bázisrészén. A csattüskétl-pecket ugyanilyen átfordítással rögzítették a kerethez. Akadálytalan mozgását a veretnél egy 0,7x0,3-0,4 cm-es kivágás biztosította. A lemez díszítéséről az alábbiakat mondhatjuk. Szélét három oldalon valószínűleg ugyancsak kivágásos technikával tették változatossá (ezt közelebbről Id. a rajzon!). A felületen a szegecshelyek két oldalán, a négyszög sarkaiban préselt-trébelt díszítés látható: 5-7 mm átmérőjű, 3-4 mm magas, gömbszelet alakú dudorokat gyöngysorkeret - mintegy pszeudo-granuláció - vesz körül. Ez a koszorú 13-15 gyöngyszemből áll, s a hátoldal beütögetésével nyerték. A bronztárgy viszonylag jó megtartású/állagú. Nyilvánvaló, hogy a keret, a pecek vagy a nittek megrongálódása miatt kerülhetett használaton kívül. (13. kép 1 és 15. kép 1) - Régészeti glossza: Ennek a barokkos szélű csatveretnek jó analógiája fordul elő Kengyelpart III O jelzésű objektumában, kis fazekasműhelyében. A lelőhely kéziratos publikációjában eddig 27 tételben szerepelnek nálam a hasonló példányok a Barbaricumból, de döntő többségben zömmel Pannóniából. Koruk, gyakran érmekkel is keltezve, a Kr. u. IV. század közepe utáni időszak.

2. Bronzkarika. Öntés útján készült. Egyszerű, sima, gyűrűszerű, nem

teljesen szabályos kör alakú tárgy leginkább oválisnak mondható keresztmetszettel. Külső átmérője 2x1,8 cm, a belső pedig 1,4x1,2 cm. Elég jó megtartású tárgy, illetőleg öntvény. Külső oldalán bevágás van, ez a tárgyrajzra nem került rá (feledékenységből). (13. kép 2 és

15. kép 2)

3. Vaslemez. Lapos, lemezszerű, egyik végén kissé hajlott tárgy párhuzamosan futó hosszanti oldalakkal. Keskenyebb részeinek egyike friss törésfelületű (további darabjai elkallódhattak vagy még a gödörben vannak). Itt figyelhető meg legjobban átmetszete, mely egyszerű téglalap. Két fragmentumból ragasztottam össze. Az egybeillesztés mellett nagyobb rozsdarög? található. Mérete:

119