Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Régészet - Kovács Katalin: Kísérlet új építéstechnikai megoldás azonosítására egy késő neolitikus házomladék alapján
TISICUM XXIII. - RÉGÉSZET hogy egy, a fent leírt szerkezetű házat megépíthettek volna. Annak eldöntésére, hogy lehetséges-e a talpas vázszerkezet neolitikus alkalmazása, meg kell vizsgálni, hogy az akkori emberek rendelkezhettek-e a megépítéséhez szükséges technikai tudással (csapolás, lapolás ismerete), illetve találunk-e az időszakból további, a tiszapüspökihez hasonló jellegeket mutató épületmaradványokat. Technikai ismeretek A talpas-vázas szerkezet megépítése nem lehetséges az egyszerűbb ácskötések ismerete nélkül, hiszen ezek a megoldások biztosítják az épület megfelelő statikai szilárdságát. Sajnos, igen kevés adat áll rendelkezésre arról, hogy a neolitikum időszakában ismerték és alkalmazták-e ezeket a technológiai megoldásokat. Mivel az épületek fa- és más szerves anyaga elbomlik, így nincs bizonyíték ezek használatára. Ennek megfelelően a neolitikus korú házak építésénél általában az ágasfa és háncskötés használatát fogadják el, a rekonstrukcióknál ennél bonyolultabb famegmunkálási módszereket nem alkalmaznak.10 Bár épületek esetében nem marad meg a faszerkezet, a kutak esetében azonban megmaradhat a szerves anyag, ha az a talajvíz által levegőtől elzárt alsó részben helyezkedik el. Németország területéről több olyan, a vonaldíszes kerámia kultúrkörébe tartozó kút került elő, melyek az aljukon megőrizték az eredeti faanyagukat, és így fontos adatokkal szolgálhatnak a neolitikus ember famegmunkálási ismereteiről. Zwenkau mellett egy négyszögletes, 1,6-1,9 m széles, hasított deszkákból összeállított kutat tártak fel, melynél a deszkákat csapolással rögzítették egymáshoz.11 Egy másik, Schkeuditz-Altscherbitznél kiásott kútnak a mintegy 3 m magasságig fennmaradt faszerkezeténél a felső deszkákat rovással, míg a legalsó négy, alapot képező deszkát csapolással rögzítettékegymáshoz.12 Az Erklenz-Kückhoven-i kút három, egymást követően egymásba épített fa bélésszerkezetből állt, itt mindhárom kútbélést különböző hosszúságú hasított pallókból építették fel, melyeket egyszerű rovással illesztettek össze.13 A fent bemutatott leletek egyértelmű bizonyítékát szolgáltatják annak, hogy a neolitikus kor embere ismerte és alkalmazta az alap ácstechnikai megoldásokat, és a kő- és egyéb eszközökkel képes volt a fa megmunkálására. Igaz, hogy a megmaradt faszerkezetek kútból és nem épületekből származnak, azonban ezeket a megoldásokat feltehetően más fakonstrukcióknál, akár épületeknél is használhatták a stabilitás növelésének érdekében. Ezt bizonyítják az utóbbi években a kísérleti régészet keretében felépített épületekből nyert tapasztalatok is, melyek alapján egyre inkább elfogadott nézetté válik az alap famegmunkálási technológiák épületeknél történő alkalmazása.14 Ezek alapján feltételezhetjük, hogy a késő neolitikum időszakában már rendelkezhettek azokkal a famegmunkálási ismeretekkel, melyek a talpas vázszerkezet megépítéséhez szükségesek voltak, így nincs okunk kizárni ezt az építésszerkezeti megoldást a neolitikus háztípusok közül. 10 RACZKY Pál et al. 2005b.; KALICZ Nándor et al. 2010.40-41.; GHEORGHIU Drago? 2010.98. 11 STÄUBLE, Harald-CAMPEN, Ingoi 998.65-67. 12 ELBURG, Renged 2010.; ELBURG, Renged-HEROLD, Petra 2010. 13 Irodalmat lásd: WEINER, Jürgen 1998. 14 LOBBISSER, Wolfgang-NEUBAUER, Wolfgang 2005.105-107. 4. kép - A Zwenkaunál feltárt kút alsó pallói (STÄUBLE, Harald-CAMPEN, Ingo 1998. nyomán) 5. kép - A Schkeuditz-Altscherbitz lelőhelyen feltárt kút alsó része és az itt alkalmazott csapolási technika (ELBURG, Renged 2010. nyomán) 6. kép - A Kückhoven lelőhelyen feltárt kút (WEINER, Jürgen 1992. nyomán) 10
