Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Művészettörténet - Gurzó K. Enikő: Lehel Ferenc és Csontváry lappangó képei
GURZÓ K. ENIKŐ: LEHEL FERENC ÉS CSONTVÁRY LAPPANGÓ KÉPEI A Nemzeti Művészet című folyóiratot ő maga írta és szerkesztette, ezért a kritikusok egyszerűen csak Lehel Kürtjének nevezték. A lapban főként a vele kortárs magyar alkotókat igyekezett bemutatni. A címlapon neje, Lehel Mária grafikája látható, a folyóiratban ugyanis az ő életpályáját taglalja (a kép forrása: muzeumantikvarium.hu) értetlenkedők szellemeskedése. (...) Rendszeresen látogatta Csontváryt Fehérvári úti15 műtermében, és amikor a halálhírét kapta, felrohant hozzá, még időben ahhoz, hogy a kukoricacsutkák és lerágott szilvamagok tömegéből - ami a szerencsétlen, nyomorgó művész tápláléka volt - kimentse az örökösök által feldarabolásra ítélt és méterámként eladásra szánt képeket.16 Az elsőt szét is vágták, ezt már nem sikerült megmenteni. E kép művészünket, aki tizenhat évvel előzte meg korát.’’ Forrás: GERLÓCZY Ge- deon-NÉMETH Lajos 1976.192. Pataky Dénes könyvében ellenben azt olvashatjuk, hogy csupán szokványos ugratásoknak volt céltáblája, mi több, a Japán-asztal még egy kis pénzbeli támogatást is szerzett neki. PATAKY Dénes 1975.28-30. 15 Ma Bartók Béla út 16 A jelenetet Lehel Ferenc is leírta: „A szénrajzokon, összegöngyölt vásznakon és egy tábori ágyon kívül ebben a műteremben csak hihetetlen garmadában halmozódó kukoricacsutkát és szilvamagot találtak.” Forrás: PATAKY Dénes 1975. 31. Gerlóczy ellenben meg sem említi Lehel Ferencet, amikor arról számol be, hogyan talált rá Csontváry képeire a Fehérvári úti műteremben, és mekkora bátorsággal mentette meg azokat a fuvarosoktól, akik szekérponyvaként kívánták hasznosítani. Forrás: GERLÓCZY Gedeon-NÉMETH Lajos 1976. 291-296. A fiatal építész-műgyűjtő ekkor szerezte, vásárolta meg a hagyaték jelentős részét. Forrás: PATAKY Dénes 1975.17. Plerman Lipót festőművész szerint Lehel bizonyára túlzott Csontváry szegénységét egyik darabja Olaszországban élő húgom tulajdonában van.17 A Magyarok bejövetele18 hatalmas szénrajzot ő maga fixírozza le, s később kiállítja a [pesti] Városháza udvarán,19 mert mérete miatt kiállítóhelységben nem férhetett el.20 Ha nincs Lehel Ferenc, akkor ma Magyarországnak nincs Csontváryja, nincs Libanoni cédrus,21 sem Taormina,22 sem Zsidók panaszfala.”23 Ugyanezen tényekről Dévényi Ivánt is tájékoztatta.24 Noha biztos adatunk nincs róla, Lehel Ferenc írásbeli nyilatkozatai arra utalnak, hogy a kép, amelynek egyik darabja Itáliába került, a Passió lehetett,25 * * hisz az alkotásból megmaradt vásznakat Lehel egy hatalmas mű illetően. Forrás: DÉVÉNYI Iván 1973. 967-969., illetve: http://mek.oszk. hu/01300/01368/html/dokumentum.htm 17 Hamza Lehel Mária húga Peveragnóban telepedett le. Férje, Hamza D. Ákos filmrendező, festőművész halála után Mária is az olasz kisvárosba költözött, ott hunyt el. 18 Csontváry feltehetően olajban is meg szerette volna festeni a Magyarok bejövetelét, erre vall ugyanis az 1917. augusztus 29-én kelt levele, amelyben egy német cég azt közli vele, hogy a megrendelt vásznat nem tudja számára leszállítani. Forrás: PATAKY Dénes 1975.30. A szénkarton Csontváry legmo- numentálisabb alkotása volt, Gerlóczy Gedeon helyezte el a Magyar Nemzeti Galériában, ahonnan állítólag nyoma veszett. Forrás: NÉMETH Lajos 1969. 237-240. és 288. 19 Noha a források nem támasztják alá, ez akkor történhetett, amikor Gerlóczy Gedeon anyagi támogatásával a Weinwurm cég elkészítette a Csontváry- monográfiához szükséges felvételeket. Az eseményen Fényes Adolf, Lyka Károly, Vaszary János és más festők, kritikusok is részt vettek, akik valóban Lehel meghívására sereglettek össze megtekinteni a Csontváry-műveket. A magyarok bejöveteléről ugyan nem esik szó Gerlóczy visszaemlékezésében, ám ezek szerint csak a „nagyokat” (mármint a Baalbeket, a Taormi- nát, a Tátrát, a Mária kútja Názáretben címűt és a Panaszfalat), a sajátjait tartotta említésre méltónak. Forrás: http://www.kieselbach.hu/magazin/ mugyujtes/a-megmento 20 Egy másik, Dévényi Ivánnak címzett levelében a Zsidók panaszfalát is említi az eset kapcsán. saját kezével fixírozta le a hatalmas szénrajzokat, a Magyarok bejövetelét és a Zsidók panaszfalát, megmentve ezzel a teljes szét- kenődéstől, mielőtt a Városházán kiállította volna. Méreteik miatt nem fértek el az akkori fedett helyek egyikében sem.” Forrás: Hamza Lehel Mária levele Dévényi Ivánnak (Säo Paulo, 1974. november 21.) HGYJG TTD 95.1551.9. 21 [1907], Gerlóczy Gedeon tulajdona 22 Bizonyára A taorminai görög színház romjai [1904-5], című képről van szó, amely Gerlóczy Gedeon tulajdona, de jelenleg a Magyar Nemzeti Galériában van letétben. 23 A kép ma használatos címe: A panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben [1904], tulajdonosa Gerlóczy Gedeon; letét a Magyar Nemzeti Galériában. Az idézet forrása: Hamza Lehel Mária levele Bodri Ferencnek (Säo Paulo, 1979. január 12.) HGYJG TTD 95.1555.1. 24 Lehel Ferenc életrajzának megírására Dévényi Iván is készült, ezért adatokat kért Hamza Lehel Máriától, aki a következőkről informálta: „Apám Csontváryt rendszeresen látogatta Fehérvári úti műtermében. A Japán-asztal tudva apám érdeklődését, azonnal értesítette őt Csontváry haláláról. Apám rögtön a műterembe rohant, és a legnagyobb rendetlenségben találta a helyiséget. (...) Apám minden rábeszélőképességét latba vetve meg tudta akadályozni, hogy a képeket feldarabolják, és mint vásznat értékesítsék. A nagy szénrajzokat ugyancsak erőszakkal mentette meg az elpusztítástól. A Magyarok bejövetele óriási szénrajzot kiállította a Városháza udvarán, mert máshol nem fért el. ” Forrás: Hamza Lehel Mária levele Dévényi Ivánnak (Säo Paulo, 1974. május 7.) HGYJG TTD 95.1551.4. 25 Például egyazon időben készült a Panaszfallal, amit szintén Lehel mentett meg a feldarabolástól, ráadásul a szakirodalom azt tartja róla, hogy elpusztult. NÉMETH Lajos 1964. 75-76. 597
