Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Művészettörténet - Gurzó K. Enikő: Lehel Ferenc és Csontváry lappangó képei
TISICUM XXII. - MŰVÉSZETTÖRTÉNET A Magyarok bejövetele című monumentális alkotása sajnos elveszett, csupán fotóról ismert (a kép forrása: NÉMETH, 1964.148.) tizenhatod részének tekintette, erre az eredményre pedig csakis abban az esetben juthatott, ha találkozott az eredetivel.26 Az 1936. évi kiállítás katalógusának előszavában némileg igazolja, nyomon követhetővé teszi a mű történetét, sorsát, további útját, amennyiben a fenti levélben közölteket is figyelembe vesszük: „(...) Mégis a Magyar sereg27 és a Török sereg28 összetartozósága csak föltevés, mivel szemben a Passiójáték és a mellékalakok29 együvévalósága vitathatatlan. Egyik a másiknak közvetlen folytatása. (...) Éppen hogy hajszálpontosan nem illik a két töredék fele össze, mit a kés egyenetlenül vágott; sőt kéthüvelyknyi széles folytonossági hiány mutatkozik a két töredék közt, akár azért, mert a vagdalkozó azt előbb a vakráma oldalára szánta, akár mert a Passióból utólag még egy darabot levágott oldalt és fönt is kíméletlenül, mert a kocka a vakrámájánál nagyobbnak bizonyult. Vajon elő fog-e kerülni a hiányzó tizennégy kocka? Micsoda gyönyörűségtől fosztaná meg a sors a Csontváry-rajongókat, ha nem kerülnének elő? Nos, megnyugtatom őket, hogy a véletlen, miszerint éppen ezt a két kockát találták meg, szerencse a szerencsétlenségben, mert a hiányzó 26 LEHEL Ferenc 1936.7-8. Más források szerint a Passió a gácsi patika padlásáról került elő, ahonnan a gyógyszertár utolsó bérlője Kecskemétre vitte, ahol feldarabolták. NÉMETH Lajos 1964. 75-76. Ezt viszont semmi sem bizonyítja. A történet, miszerint a gácsi patika egykori bérlője, Székely Sándor Csontváry nagy méretű festményeit a művész halála után Kecskemétre szállította, ott pedig szétosztogatta a művésztelep fiatal növendékei között, Gerlóczy Gedeontól származik, aki Lehel Ferenc halála után tette közé. Elbeszélése felveti annak kérdését, miért vitték volna Székelyék magukkal a hatalmas műveket, ha nem értékelték. 27 [olaj-vászon, 65x54 cm, 1903]. Lappang. Szerepelt a Frankel Szalon kiállításán 28 [olaj-vászon, 63x58 cm, 1903]. Lappang. Szerepelt a Frankel Szalon kiállításán 29 A kiállításon szereplő művek listáján Mellékalakokként jegyzik darabok önmagukban nem állhatnának meg, mialatt a meglévő két darab pompás torzó így is. A hiányzó kockák részben puszta eget, részben fejetlen törzseket mutathatnak.”30 És ezzel Lehel Ferenc megteremtette a kiállítás teljes sikeréhez szükséges feszültséget, akár szántszándékkal is, biztos kézzel, érvekkel (tudniillik, hogy mekkora keletjük van a töredékeknek),31 mint aki ésszerűen kigondolt terv alapján cselekszik. A Csontváry-képek gazdáinak bizonyára megérte anyagilag, hogy a nagyravágyó Lehel Ferenc a korabeli marketing-feladatokat magára vállalta. Mert feltételezhetően neki is megérte. Mindenesetre ha a Passió, a tárlat „virtuális” főműve, óriáskompozíciója létezett egyáltalán, akkor az eredetit, a még szét nem daraboltat Lehel Ferenc ismerte. A két töredék32 első ízben 1936-ban szerepelt kiállításon, a Frankel Szalonban, amely tárlatról köztudott, hogy Lehel rendezte, s amelyről leánya azt írja, döntő jelentősége volt Csontváry felfedezésében.33 A felderítést nehezíti, hogy Pataky Dénes szerint az alkotás megőrződött részletei egy ideig a Hatvany-gyűjteményben voltak, onnan tűntek el, miután a kompozíciókat Gácsról Kecskemétre szállították.34 Semmi sem támasztja alá ellenben azt a hipotézisszerű kijelentést, miszerint a Passiót Budapestről 30 LEHEL Ferenc 1936.1. 31 A szöveg folytatásában 32 Ti. a Passiójáték (61 x53 cm) és a Mellékalakok (61 x66 cm) 33 Hamza Lehel Mária levele Bodri Ferencnek (Säo Paulo, 1979. január 12.) HGYJG TTD 95.1555.1. Mária egyébként a helyszínt folyamatosan Tamás Galériának nevezi. 34 Romváry Ferenc szerint Csontváry műveit mindig együtt tartotta. ROMVÁRY Ferenc 1999.6-8. 598
