Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)

Művészettörténet - Gurzó K. Enikő: Lehel Ferenc és Csontváry lappangó képei

TISICUM XXII. - MŰVÉSZETTÖRTÉNET

igyekezett kapcsolatot teremteni s fenntartani a kor neves tudósaival, művészeivel,10 haláláig a háttérben kellett maradnia, értékítéletére nem igazán figyeltek oda, illetve néha, s főként olyankor, amikor felfedezéseit, észrevételeit eltulajdonították.11

Lehel Ferenc első könyve, A Művészet bölcseleté 1909-ben jelent meg (magángyűjtemény)

A szakszerűség értelemszerűen tőlünk is megköveteli az objektivitást, így be kell látnunk, Lehel Ferenc nyakas, önfejű és büszke ember volt, aki gyakran mellőzte a tudós világ által felállított szabályokat. Nem tűrte az ellentmondásokat, tanácsokat sem igazán fogadott el, sértődékeny- ségének pedig rendszerint nyilvánosan is tanújelét adta.12 Ez viszont nem jelenti azt, hogy a lappangónak tartott Csontváry-művek egyikéről- másikáról írásbeli hagyatéka ne szolgálhasson hasznos információkkal. Ilyen tekintetben tehát nagy szerencse, hogy elismertetéséért leánya is küzdött, aki apja Csontváry-mentéseiről többször is beszámolt Dévényi Ivánnak, majd Bodri Ferencnek.13 * * 14 Az egyik felbecsülhetetlen gondolatsor,

10 Rendszeresen látogatta az Andrássy úti Japán kávéházat, Párizsban Braque, Chagall, Puscin és Katia Granoff galériatulajdonos baráti köréhez tartozott, eljárt a Montparnasse-ra, de néhány világhírű tudományegyetem professzoraival is levelezett. Forrás: Lehel Ferenc életrajza (h. n., é. n.) PIGYJG TTD 95.1560.1., illetve: Plamza Lehel Mária levele Dévényi Ivánnak (Säo Paulo,

1976. február 25.) HGYJG HD 95.1551.18.

11 Amint életrajzából is kiderül, „az írás vonzotta igazán”, köteteinek elkészítéséért még a nagyon ígéretesnek indult festői pályáját is feláldozta. (Tanára, Zempléni Tivadar például Rippl-Rónaihoz hasonlította tehetségét, a Világ című lap 1913. január 13-i számában Bölöni György is a legnagyobbak között említette.) „Teljesen elmerül új munkakörében, minden szabad percét munkájának szenteli. A könyvek kiadása mindig problémás, nagyon nagyok a nehézségek. Londonban sok keserűség éri, nem kapja meg a munkáját megillető elismerést. (...) Londoni keserűségét enyhítik a kedvező, sőt, nagyra becsülő párisi kritikák” - írja leánya, Hamza Lehel Mária. Forrás: Lehel Ferenc életrajza (h. n., é. n.) HGYJG TTD 95.1560.1., illetve: Zsürger László Büszkeségünk. Lehel Ferenc 85 éves című újságcikkének kéziratai (h. n., 1970) HGYJG TTD 95.1567.1., továbbá: Lehel Ferenc életrajza (h. n., é. n.) HGYJG HD 95.1563.2.

12 Igazságérzetéből fakadó szókimondásáért állásából többször elbocsátották. Forrás: Lehel Ferenc életrajza (h. n., é. n.) HGYJG TTD 95.1560.1.

13 Miután Dévényi Iván (Budapest, 1929 - Esztergom, 1977) művészeti író,

műgyűjtő váratlan hirtelenséggel elhunyt, az asszony el szerette volna érni,

Csontváry-monográfiáját 1921-ben jelentette meg Budapesten, így bizonyíthatóan is ő az első, aki foglalkozott a festő életművével. Kiadványa miatt utólag számos bírálat érte (a kép forrása: www.kieselbach.hu)

LEHEL FERENC CSONTVÁRY TIVADAR

AFOSZTJUPReSSZIONIZMUS MAGYAR ELŐFUTÁRA

A Csontváry-monográfia második, bővített kiadását Párizsban jelentette meg, korábbi kiadványaihoz hasonlóan saját költségén (a kép forrása: axioart.com)

amely lényegesen átalakíthatja a történetírás kánonját, a következőképpen hangzik: „Apám Csontváry Tivadarnak nem egyik, hanem a valódi felfedezője volt. Lelkesedéssel harcolt érte, amikor a művészek és művészetbarátok körében Csontváry csak gúnyolódás és gyakran kegyetlen élcelődés céltáblája volt.'* Küzdött érte, s vállalta, hogy őt sem kímélte az

hogy Bodri Ferenc (szül.: Újpest, 1931) írja meg a Lehel-monográfiát. Forrás: Hamza Lehel Mária levele Bodri Ferencnek (Säo Paulo, 1979. április 9.) HGYJG TTD 95.1555.2., illetve: Bodri Ferenc levele Lehel Máriának (Esztergom, 1980. február 16.) HGYJG TTD 95.1556.5.

14 Dénes Zsófia írja róla 1936-ban a Lehel Ferenc által rendezett tárlat kapcsán: „Senki sem törődött életével és halálával, pénzét - hatvanezer békekoronát - elvitte a hadikölcsön, képeit nem vették: hatvanéves korában éhen halt.” Illetve: „Mi ez? Ez az a festő, akit nem ismertünk fel? Akivel a Japán kávéház Lechner-törzsasztalánál annyi tréfát űztünk? Akivel állandóan április bolondját járattuk? És íme, rettenetesen komoly, amit mond, és minden vonalon neki van igaza. Íme, csak ez történt fél emberöltőn belül. Utolértük azt a páratlan

596