Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Történettudomány - Hegedüs Gabriella: Rzeczpospolita királyválasztó intézményeinek kialakulása és azok működése – Báthory István lengyel trónra jutásának tükrében (1574–1576)
HEGEDŰS GABRIELLA: A RZECZPOSPOLITA KIRÁLYVÁLASZTÓ INTÉZMÉNYEINEK KIALAKULÁSA ÉS AZOK MŰKÖDÉSE - BÁTHORY ISTVÁN LENGYEL TRÓNRA JUTÁSÁNAK TÜKRÉBEN (1574-1576) rök háború, és azok az országok már nagyobb veszélyben vannak, mint mi. Ugyan ki kit fog itt védeni: az osztrákok minket vagy mi őket? [...] Azok, akik a Császárt ajánlják, ugyan nézzék csak meg, mennyi német van Magyarországon! [...] Szolgáljanak nekünk tanulságul a magyarok, akiket már majdnem kiszorítottak saját hazájukból.”151 Annak ellenére, hogy ez a beszéd volt az első a szenátusi szavazás zárónapján, mindössze négyen voksoltak nemzeti jelöltre, míg 15 felsőházi tag valamely külföldi mellett foglalt állást.152 A szenátusi szavazás utolsó szónokaként Andrzej Zborowski udvari marsall visszautasított minden más jelöltet, és „elsőnek ajánlotta Báthoryt királynak”.'53 Az erdélyi fejedelem mindössze ezt az egy szavazatot kapta a választási procedúra első fázisában. Itt kell megjegyezni, hogy egyedülálló rendszerről van szó a Rzeczpospolita királyválasztásán, a szenátoroknak ugyanis jogukban áll két jelöltet megnevezni, s ezt a két szavazatot külön-külön számították be a végső összeszámláláskor.154 Ezek az adatok természetesen nem tükrözték a választásra jogosultak pontos számát, hiszen csak a valóban jelen lévők voksolhattak. Az általunk taglalt szavazás alatt például Mikotaj Dziatynski, a chetmnoi vajda (Ernő főherceget pártfogolva) az összes porosz vajdaság, valamint a maga nevében szólamlott fel, de Piotr Zborowski figyelmeztette, csak a saját nevében beszélhet, „mert a távollévők szavazatai, a törvény értelmében, teljességgel érvénytelenek”. Hasonlóan járt a kincstárnok is, aki betegsége miatt nem tudott megjelenni a szejmen, így írásban küldte el szavazatát, amelyet végül nem engedtek felolvasni.155 A végeredmény így is elsöprő Habsburg sikert mutat: összesen 35 szenátor pártfogolta valamelyik osztrák jelöltet, ebből 19-en Miksa császárt, 12-en Ernő főherceget és négyen a Domus Austriacae-t. A ferrarai herceg és a svéd király 5-5, Jagelló Anna 2, és valamely „Piast”-beli 8 szavazatot kapott.156 Míg Báthori csupán a fent említett egy voksot. De hátra volt még az alsóházi (izba poselska) szavazás,157 amely óriási meglepetéssel szolgált. A királyválasztó országgyűlésre minden nemes viritim (fejenként) megjelenhetett, elméletileg tehát akár „200.000 lengyel választófejedelem”158 vehetett volna részt az eseményen, a valóságban azonban a szejmik választott nemesi képviselői csoportosultak Varsóban.159 A tartományi gyűlések nagyságától függően 2-6 delegátust küldhetett az országgyűlésre, kivéve a poznani és kaliszi vajdaságokat átfogó nagy-lengyelországi szejmiket, akiket 12 nemes képviselt. Livóníából két lengyel, két litván és két német érkezett a választásra.160 A kétkamarás parlament alsóházában, a képviselőházban így 122-en a Lengyel Királyság, 48-an pedig a Litván Nagyfejedelemség valamely tartományát képviselték. Az összesen 190161 küldött a tartományok két-két képviselőjéből, valamint Krakkó városának szintén két megbízottjából tevődött össze.162 Az üléseken persze megjelenhettek a nagyobb városok képviselői is, de Krakkó 151 Uo. 128-131. 152 GEBEI Sándor 2007.31. 153 HEIDENSTEIN, Reinhold 131. 154 GEBEI Sándor 2007.30.10 szenátor 2-2 jelöltet, 1 szenátor pedig 3 jelöltet érdemesített a királyságra. 155 HEIDENSTEIN, Reinhold 131. 156 GEBEI Sándor 2007.30. 157 157 GEBEI Sándor 2001/c. 158 HÜPPE, Siegfried 1894.136. és 137. 159 GEBEI Sándor 2001/b 11.; GEBEI Sándor 2007.14. 160 GEBEI Sándor 2007.17. 161 GEBEI Sándor 2007.14. 162 DAVIES, Norman 2006.269. Itt 170 fő szerepel. kivételével csak megfigyelőként és saját ügyeikben kérelmezőként.163 Az alsóház Mikotaj Siennickit választotta marsalljává, bár egyes kutatók a halicsi kastellánt, Jan Sienienskit említik a választás levezető elnökeként.164 A köznemesség hatalmas felháborodással fogadta a szenátus döntését, és szinte azonnali, közös elhatározással úgy döntöttek: Habsburgok biztosan nem kerülhetnek a lengyel trónra, mondván „a fekete sas összeegyeztethetetlen a fehér sássá/”.165 Voltak ugyan néhányan, köztük Mikotaj Firléj kazimierzi sztratosza, Jakub Secygniowski, Jan Kochanowski, Krzysztof Zborowski és Stanistaw Czarnkowski166 akik valamely osztrák jelöltet támogatták, de ők voltak kisebbségben. Miután elvetették a vajdaságonkénti szavazást, a vitézi rend nagy része rövidesen együttműködve tárgyalt a nemzeti királyjelöltek támogatásáról. Hamarosan a „Piast”-párti szenátorok is csatlakoztak hozzájuk, köztük Piotr Zborowski krakkói, Jan Kostka sandomierzi, Andrzej T^czyhski befzi és Jan Tartó lublini vajdák, valamint Jan Zamoyski belzi sztratosza,167 aki „nemcsak szellemi képességeivel és óriási tekintélyével tűnt ki, hanem még azzal is, hogy hat rutén vajdaságot képviselt’’.168 Közülük a sandomierzi és a belzi vajda, illetve Jan Zamoyski királyjelöltként is szóba került. Működésük eredményességét azonban nagyban rontotta a tény, miszerint a trónra nem tudtak konkrét személyt javasolni.169 Ennek eredményeként a nemzeti királyjelöltek hívei bejelentették a szenátusnak, hogy az osztrák jelölteket ellenzik, és egymás közt szövetséget kötöttek „mindenféle külföldi uralkodó megválasztása ellen’’. Közölték a parlament felsőházával azt is, miszerint kizárólag valamely honfitársukat ismerik el királynak, de a döntést ennek személyéről a szenátusra bízzák.170 7. Báthori a király! Többhetes patthelyzet alakult ki, melynek 1575. december 12-én, jogsértően Jakub Uchanski vetett véget, aki „a körülötte maradt emberek rábeszélésének engedve, már naplementekor Maximilián császárt kiáltotta ki Lengyelország királyává”. Váratlan esemény volt ez, hiszen mindezidáig megszakítás nélkül folytak a tárgyalások a jelöltekkel kapcsolatban, még ezen a napon is követek érkeztek a köznemesség képviselőihez a szenátus tagjaitól (akik ugyan időközben elhagyták a királyválasztás helyét, és felfegyverezték a város alatt összegyűjtött embereiket).171 Érthetően óriási felháborodás követte a bejelentést, hiszen Miksa császárt az 1505. évi alkotmány megsértésével, közös egyetértés nélkül (sine communi consensu) kiáltották ki a Rzeczpospolita uralkodójává.172 Ezt a jogsértő viselkedést támasztotta alá az a tény is, hogy a kihirdetést követő ünnepi misén a Szent János székesegyházban az érsek mellett megjelent egyetlen egyházi szenátor a potocki püspök volt. 163 BARDACH, Juliusz 1985/4.102. 164 GEBEI Sándor 2007.33. 165 GEBEI Sándor 2007.31. 166 HEIDENSTEIN, Reinhold 132. Az egyetlen Zborowski-fiú, aki mindvégig Miksát támogatta. 167 GEBEI Sándor 2007.32. 168 HEIDENSTEIN, Reinhold 132. 169 GEBEI Sándor 2007.32. 170 HEIDENSTEIN, Reinhold 132. 171 Uo. 133. 172 GEBEI Sándor 2007.32. 585
