Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Történettudomány - Fekete István: A szolnoki Honvéd Kilián György Repülő Hajózó Tiszti Iskola megalakulása és szervezeti változásának főbb állomásai (1947–1962)
FEKETE ISTVÁN : A SZOLNOKI HONVÉD KILIÁN GYÖRGY REPÜLŐ HAJÓZÓ TISZTI ISKOLA MEGALAKULÁSA ________________ÉS SZERVEZETI VÁLTOZÁSÁNAK FŐBB ÁLLOMÁSAI (1947-1962)________________ (talajszerkezet, földrajzi elhelyezkedés, a terület fekvéséből adódó lehetőségek stb.) hajtottak végre, és kijelölték a felszállópályát. Ennek függvényében meghatározták a repülőszázad életéhez, működéséhez szükséges építmények, kiszolgáló létesítmények, azaz a leendő laktanya helyét. A repülőtér felszálló mezejének teljes hasznosítható területét nagyjából északkelet-délnyugati irányba, mintegy 2.600x1.600 méterre becsülték. A laktanya megtervezésekor abból indultak ki, hogy a repülőgépek állóhelyeit, a felszálló mezőnek az újonnan épülő laktanyához közelebb eső részén helyezik el, ezért hangár (hangárok) építését, valamint a kitűnő talajviszonyokra való tekintettel a repülőtér „betonosítását” mellőzték javaslataikból.18 A tényleges laktanya-építési munkálatok 1951-ben kezdődtek el. Az erre a célra kirendelt műszaki zászlóalj állománya egyrészt tisztekből, tiszthelyettesekből, illetve szakemberekből, valamint sorkatonákból állt. Ez utóbbiak egy része a már korábban említett „C” kategóriásokon kívül a honvédségi büntetőzászlóaijból szabadult, sorkatonai szolgálatukat még ki nem töltött személyekkel egészült ki.19 A kivitelezési munkálatok során a laktanya bejáratától balra épült meg az ügyeletes szoba, az őrség épülete, jobbra pedig a századparancsnoki épület, a bejárattal szemben volt az alakulótér. Az őrség és a parancsnoki épület mögött sorban álltak a növendékek és a sorállomány körletei, ezek közül egy tantermi célokat is szolgált (itt volt a hajózó tisztek tartózkodási helye is). A bejárattal szemben, az alakulóteret mintegy lezárta az étkezde. Az étkezdén túl, valamint a századparancsnoki épület mögött lévő elhelyezési körletektől jobbra a repülőtér irányában különböző javítóbázisok, raktárak, az üzemanyag-telephely és más szolgálati létesítmények épültek. A műszaki alakulat összesen mintegy 16-18 különböző rendeltetésű ki- sebb-nagyobb építményt készített el, alig több mint egy év alatt. A munka minőségét jól jellemzi, hogy az építmények többsége (a későbbiekben végrehajtott átalakítások ellenére) ma is áll, és használatban van. Egyedül a konyhát építették újjá, mivel a monda szerint annak idején egy részeg orosz sofőr járművével lerombolta azt. Miközben az építési munkálatok épphogy csak elkezdődtek, az Iskolaezred 2. repülőszázadát, 1951 késő őszén Gál Gyula főhadnagy parancsnok vezetésével idevezényelték, ahol tábori körülmények között (sátrakban) töltötték a telet. A tiszteket, tiszthelyetteseket a település családi házaiban szállásolták el. Később az egyik családi házat nőtlen tiszti szállássá alakították át. Az 1951/52-es év fordulója kemény telet hozott, a hideg időjárás és a meglehetősen mostoha körülmények, a „tétlenség” nagyon megviselte a sor- és a növendéki állományt egyaránt. A repülőgépek 1952 tavaszán megérkeztek. A század 12 db vadonatúj Jakovlev, Jak-18 „Fürj” típusú kiképző repülőgépet kapott, amit a repülőtéren lévő sátrak mellett helyeztek el. A Jak-18-as repülőgép főbb műszaki technikai adatait a következők: Jakovlev Jak-18 Fürj típusú egymotoros, kétüléses, behúzható futóművű, kiképző repülőgép főbb műszaki-technikai adatai motor típusa motor teljesítmény fesztáv magasság felszállótömeg hossz szárny-felület Sebesség M-11FR 117 kW 10,6 m 2,18 m 1.112 kg 8,03 m 17 m2 248 km/ó 18 Magyarosi István ny. alezredes elbeszélése nyomán 19 Amennyiben a büntetőzászlóaljakból szabadult katonáknak volt még hátra a sorkatonai szolgálati idejükből, azt a büntetés letöltése után a leszerelésükig tovább kellett folytatni. CSENDES László 1998.34-37. A Tápiószentmártonban települt 2. repülőkiképző századnál a vezető beosztásokat ellátó tisztek a következők voltak: A KGYRHTI Iskolaezred, 2. kiképzőrepülő-század vezető állománya (1951-1956) századparancsnok századparancsnok-helyettes századmérnök politikai helyettes 1951-53. Gaál Gyula fhdgy., 1953-55. Fodor Gyula fhdgy., 1955-56. Kiss Tibor fhdgy. Bozó Pál fhdgy., Béres Lajos hdgy.. Varga Károly százados Staud Jakab hadnagy A napi élet, a repülések szervezése során még közel egy évig együtt kellett élni az építkezéssel járó kellemetlenségekkel. A gépek őrzés-védelmét a kihelyezett őrszakasz látta el, amibe esetenként „besegítettek” a növendékek is. 1951. június 1-jén „cégtáblacserére” került sor: a Magyar Honvédség elnevezést Magyar Néphadsereg váltotta fel. Bevezetésre kerültek az alakulatok azonosítási fedőszámai (pl. MN 1936), és megkezdődött az állomány szovjet mintájú egyenruházattal való ellátása. A tápiószentmártoni század három repülőrajból, a rajok három-négy repülőkiképző csoportból (equipageból) álltak, ahol a repülések 1 (esetenként 2) fő repülőoktató tiszt irányításával folytak. Meghatározott repülési feladatok után az ellenőrzéseket a rajparancsnok, vagy (ha volt) a helyettese hajtotta végre. A növendéket egyedüli repülésre általában a századparancsnok engedte el. A repülőszázadnál annak ellenére, hogy egyszemélyi vezetői rendszer volt, az egyes szakterületek (repülőműszakiak, ellátók, őrzésvédelem stb.) igen nagyfokú önállósággal végezték a részükre előírt feladatok végrehajtását. Minden repülőgépnek volt egy szerelője, őket a technikusok ellenőrizték, a századnál folyó repülőműszaki munkálatokért a századmérnök felelt. A heti terv szerint hétfőn délelőtt elméleti felkészülés volt, délután pedig a heti repülésekkel kapcsolatos feladatok megbeszélése. Keddtől péntekig repülés, szombaton pedig elméleti kiképzés, illetve politikai foglalkozás. A heti tervtől csak a kedvezőtlen időjárás következtében vagy külön utasításra fordulhatott elő eltérés. Ekkor elméleti vagy módszertani foglalkozásokat terveztek be. A repülési feladatok végrehajtásának feszített ütemére jellemző, hogy 1952-ben a növendékek a Kilián Iskolán átlagosan 196 felszállást és 46- 47 órát repültek. A felszállások számából is látszik, hogy a növendékek esetében a repülési feladatok többsége rövid repülési időt igénylő volt, vagyis iskolakörök és légterek, ami alaposan igénybe vette az oktató és a műszaki kiszolgáló állomány energiáját. 1952 tavaszán Tápiószentmártonba települt át Jak-18-as típusú repülőgépeivel az iskolaezred 1. százada, Szigeti György fhdgy., századparancsnok vezetésével. Ebben az időszakban (egészen őszig) a repülések két váltásban folytak. Az egyik század repült délelőtt, a másik délután vagy fordítva. Ez a tempó nemcsak a repülőtérnek, hanem a kiszolgáló állománynak is jelentős igénybevételt jelentett. Főleg az év első felében a megnövekedett létszám (két repülőszázad jelenléte) és a még mindig folyó építkezések miatt a növendéki, illetve a sorállomány elhelyezése és 555
