Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Történettudomány - Bagi Gábor: A második szolnoki ütközet (1849. március 5.) történetéhez 1.
BAGI GÁBOR: A MÁSODIK SZOLNOKI ÜTKÖZET (1849. MÁRCIUS 5.) TÖRTÉNETÉHEZ I. erőltetett menetben 4-ről 5-re virradóra elérte Tórökszentmiklóst, hogy a támadáshoz fedezetül szolgáljon. Ez a seregtest a 17. és a 19. honvédzászlóaljakból, a 39. Dom Miguel sorezred III. zászlóaljából, egy huszárszázadból és 8 darab 12 fontos ágyúból állt. Vécsey ekkor már Szolnok előtt állt, így Báthori dandárja végül a Tisza partján tartalékul szolgált a támadáshoz.92 A 3-i fiaskó nyomán azonban a császári hadvezetés némi információt mégis szerzett a magyar szándékokról. A Wallmoden-vértesek Nagykőrösön álló százada Friedrich Stang kapitány vezetésével a cibakházi átkelőhelyet figyelte, bár a vértes lovasság e feladatra nem igazán felelt meg. Stang - egy Alois Böhm nevű kém nyomán - 3-án jelentette Hartlieb hadosztály-, és Jellacic hadtestparancsnoknak, hogy Damjanich 8.000 embere és 18 lövege Cibakházán gyülekezik, a Tiszán készül átkelni, és a 4-600 szekér arra utal, hogy hosszabb hadmenetre készül. A hírre azonban a császári hadvezetés nem reagált.93 Damjanich egy napi pihenő után 4-én este, sötétedés után indult el ismét. Szolnokig az utat öt órára becsülték, ám az éjszakai menet miatt több idővel számolhattak. Tiszavárkonynál pihenőt tartottak, és egyesültek Knézich alezredes két zászlóaljával. A 65-ösök története meseszerűen szól az átkelésről: „... márczius 4-én... verik a riadót, de szóval is hirdették, hogy mindenki... minden holmiját magával vigye, mert nem biztos abban, hogy vissza fog-e jönni... Már késő este volt, amikor Tisza-Várkonyra értünk, hát látjuk, hogy annyi a hajó a Tiszán, mint csiilag az égen, és ugyancsak hordja a honvédeket és az ágyúkat keresztül, a mi zászlóaljunk is átkelt ...”94 Knézich segédtisztje, Bobik Gusztáv (1824. - ?) főhadnagy tárgyilagosából „Mikor Knézich dandárját az éjjeli sötétségben egy rozoga kompon s néhány kis molnárladikon éppen Várkony alatt a Tisza jobb partjára szállítá, Damjanich is a partra jött, s stentori hangon Knézichet nevén hivni kezdé.... Mikor a középnél... kisebb és inkább gyönge, mint erős alkatú Knézich az óriás termetű Damjanich előtt megállt és halkan nevét mondá, a könnyekig megindult Damjanich Knézichet keblére ölelve felkiáltá: 'Örömemtől reszketek, hogy az én szemem végre ismét egy szlávot s hozzá még granicsár férfit lát, ki jobban féi az Istentől, mint a világ hatalmasaitól.' - 'Igen - feleié Knézich e sokat jelentő üdvözletre -, mindennél inkább szeretem az igazságot, és mert önérzetes és erkölcsös ember vagyok, halálomig tartandom meg azt az esküt, melyet uram, királyom a magyar alkotmányra tenni parancsolt. ”95 A magyarok tiszavárkonyi egyesülésének ideje nem ismert. Balthazár Lajos, a 3. honvédzászlóalj későbbi főhadnagya hajnali 3-ra tette, mikor Damjanich elérte a szolnoki határt. A fenti esemény két-három órával előbb történhetett.96 Horváth Pál százados, a 19/111. zászlóalj parancsnoka szerint Damjanichnak szerencséje volt a felvonulás és az átkelés során, mert a császáriak nem fedezték fel az őrtüzeket sem gyújtó magyarokat. „A császári lovasokból álló csapat, amely Tiszavezsenyt megszállva tartotta, nem vette észre, hogy az egész 3-ik hadtest [sic!] egy és fél mérföld távolságban, a várkonyi szőlők alatt táboroz. Másnap ugyanazon császári lovasság a nagy köd miatt ismét nem vette észre, hogy a 92 EGERVÁRI Ödön 1870.49.; BONA Gábor 1987.102. 93 CSIKÁNY Tamás 2003.16., 33. 94 [POCHE, Franz] 1897.63.; LENGYEL Sándor 1897.8. 95 Bobik Gusztáv torontáli teológus, majd hadnagy és főhadnagy a 34. sorezred III. zászlóaljában. BONA Gábor 1998.1.177.; BÓBIK Gusztáv é. n. 59-60. 96 BALTHAZÁR Lajos 1861.135. magyar sereg már indulóban van, csak akkor vette észre Tószegen ... a magyar lovasság közeledését, amikor elővédőnk éle rájok lőtt. ”97 98 A 65. honvédzászlóalj története magyar fegyverténynek és nem császári mulasztásnak tudta az előőrsök megtévesztését: „... a megelőző napon egy bátor huszárhadnagy vezénylete alatt Tisza-Várkonynál, miután a granicsárok a nagy komp kötelét elvágták, egy század huszárral a Tiszán átúsztatott és az ott őrködő granicsárokat elfogta, és a melyek még Cibakháza felől jelentést vittek volna, mind feltartóztatta. Tehát 18 óráig Szolnokon erről a részről jelentést nem kaptak, és így lett lehetővé téve a megkerülés...”® A császáriak gondatlanságát és egy őrjárat mulasztását emelte ki utóbb a cs. kir. 5. vadászzászlóalj történetírója is.99 Ennek viszont ellentmond a szolnoki ferences rendház naplója: „Rendházunknál szállásolt Koppé100 derék huszárkapitány úr Március hó 4-ike és 5-ike közötti éjen Tisza-Vár- konyból sebesen megjővén 11 órakor éjfél előtt hivatalos jelentést tett Karger tábornoknál arról, hogy a magyarság temérdek számmal s csendesen nyomult Szolnok felé és a tábornok fektében más oldalára fordulván, hidegen ílly forma választ adott a lelkes kapitánynak: Hadd jöjjenek, ha eljönnek itt lesznek, majd elkergetjük őket. ”101 Karger vezérőrnagy tehát 5-ére virradóra kaphatott híreket Damjanich átkeléséről. Bármi az igazság, az ütközet alatt a császáriakhoz szökött gróf Alexander Wartensleben huszárszázados is úgy nyilatkozott, hogy Karger dandárja elhanyagolt minden biztosítást, ami nagyban hozzájárult a katasztrófához.102 Horváth Pál 19. sorezredi százados szerint csak Szolnok alatt ütköztek császáriakba. „A német előőrsön álló altiszt vélvén, hogy csak néhány emberrel van dolga, kezd az elővédünknek nekivágtatni. Csak nagyon rövid távolságból vette észre, hogy egy egész gyalogszázaddal van dolga. Hirtelen fordult... Farkas Jancsi103 hadnagy szakaszát megállítva, tüzelést vezényelt ... én gyalog az előrész főcsapatnál tartózkodtam, Vasváry János104 főhadnaggyal beszélgettem. Mintha lövés dörrent volna ... Wunder105 * * * * százados a zászlóalj zömétől előre lovagolt... megdorgálta Farkas hadnagyot, hogy lövetett, noha parancsot nyert, hogy szükség nélkül ne lövettessenek... Lehetett ekkor reggel 7 óra. A köd még mindig roppant sűrű volt...” Miután elhagyták a Szolnokkal délről határos Tószeget, hajnaltájt Damjanich a menetoszlopokból csatarendbe állította csapatait. A jobbszárnyat a Tisza teljesen fedezte, míg a lovasság a bal oldalra került, mivel Abony felé várhatták Karger visszavonulását, illetve erről számíthattak császári 97 KAPOSVÁRI Gyula 1975.101. 98 LENGYEL Sándor 1897.11. 99 [POCHE, Franz] 1897.63. 100 Hugo von Koppe báni huszárezredbeli kapitány. Militär-Schematismus ... (1850)414. 101 KAPOSVÁRI Gyula 1975.103. 102 CSIKÁNY Tamás 2003.34. 103 Farkas János hadnagynak csak a neve ismert. BONA Gábor 1998.1.356. 104 Vasvári József (János) (Keszthely, 1821 - ?) somogyi nemes, közgazdász, a 19. sorezred tagja, a szabadságharc alatt tizedesből százados lett. BONA Gábor 1988.634. 105 Wunder (Csudaffy) Mihály (Eger, 1827. IV. 16. - Lucca, 1904.) a 19/111. zászlóalj alhadnagya, 1849. januártól századosa. Júliustól őrnagy és az alakulatából létrehozott 109. honvédzászlóalj parancsnoka. 1860-tól önkéntes Garibaldi alatt, 1867-től ezredes, 1887-től tábornok az olasz hadseregben. BONA Gábor 1987.338. 505
