Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Történettudomány - Bagi Gábor: A második szolnoki ütközet (1849. március 5.) történetéhez 1.
TISICUM XXII. - TÖRTÉNETTUDOMÁNY segélyerőkre. A magyar közép és a jobbszárny zászlóaljai kétszázados osztályoszlopokban vonultak fel, és a hadrendbe tagolt tüzérség előtt Damjanich parancsára rajvonalat alakítottak ki. „Tószeg már oly közel van Szolnokhoz - írta Horváth százados - hogy czélirányosnak tartotta Leinlngen a csapatot megállítani, nehogy szakadás álljon be az első harcvonalban. Az első harcvonal gyalogsága 'Osztályosz- lop-középre, egyenlő magasságba!’ alakzatban menetelt. Nagyon nehéz volt megtartani a megkívántaié távolságokat gr. Leiningen dandárjához is. Hát még a mellettünk egyvonalban menetelő tüzérségnek! A legnehezebb volt a 2-ik dandárnak... a kellő vonalat meg a 60 lépés térközt, a tüzérség mellett betartani. Azt akarta, vagyis igazgatta éppen gr. Leiningen, ekkor jelent meg Damjanich, nagy lármát csapott, hogy még az oszlopok és a tüzérség előtt nincsen rajvonal. Azonnal minden osztályoszlopból két-két szakaszt egy-egy tiszt vezénylete alatt rajvonalba küldtek. A 3-ik honvédzászlóalj ’Irányvonal, támadás Szolnoki’ - de Szolnokból még egy tornyot sem láttunk.”"* Damjanich 6 óra táján ért Szolnok alá, és várta a Szanda felőli támadást jelző ágyúlövést. A szürkülettel a nagy hidegben erősödött a köd, és Vé- csey késett. Damjanich habozott a támadás megindításával, ám csapatait felfedezték a császári előőrsök és a katolikus templom tornyában lévő megfigyelők. A ferencesek naplója szerint Karger tábornok reggel 6-ig nyugodtan aludt. „... ekkor megértvén azt, hogy a magyarok már a város alatt lévő paladicsi pusztán kőfal gyanánt elhelyezkedve állnak, csendesen fölkel, csendesen öltözik, és kényelmesen megfölöstökömöl, s csak fölöstököme bevégeztével fúvat alarmét, olly lankadtan, hogy csak hét óra után, s majd fél nyolckor ment a császári sereg, a szolnoki téglaház felé, ahol alkalmas helyük lévén az álgyúk-tüzérek és vadászoknak a császáriak részére, ha a magyarokhoz képest felényi számmal is vannak, csalhatatlan leend a győzelem. ”107 Karger nemtörődöm magatartásáról Hőke Lajos is beszámolt, bár ő 1871- ben némileg másként ír az eseményekről: „Reggel nyolc óra tájban a sótéren szállásolt Karger segédtisztje lóhalálában bevágtatott és bekiabált az ablakon: 'Herr Generál! Itt van az ellenség! Sokan vannak!' ’Igen sokan? Lövessen hát!’”"* Más visszaemlékezők is Hőke verzióját erősítik meg, így Horváth százados, a Schwarzenberg-gyalogságtól: „Azonban alig indultunk meg, lehetett 8 óra, megszólalt Szolnokon a riadólövés. Azon lövés is olyan tompán hallott, hogy azt véltük, még 2-3.000 lépésre lehetünk, de lllésy Sándor109 és Tamay Károlym főhadnagyok - kik, mint egykori diákok itt Szolnokon jártak - váltig azt mondták, hogy rögtön rábukkanunk Szolnokra. Keveset 8 óra után hirtelen emelkedett a köd. Akkor, de még a ködben, puskatűz a 9-ik zászlóaljnál kezdetét vette.”m A 65. honvédzászlóalj történetírója, Lengyel Sándor hadnagy egy érdekes mozzanatot említ: „A reggel hallott tompa moraj és fegyveres ropogás egy 106 HILD Viktor é.n. Vili. 64. 107 KAPOSVÁRI Gyula 1975.101., 108. 108 Fővárosi Lapok, 1871. márc. 5. 109 llléssy Sándor (Pest, 1821. - Budapest, 1886. III. 19.) vezető kisújszállási család sarja, llléssy János jászkun kormánybiztos unokaöccse. A jászkun nemzetőrség, majd a 19. sorezred III. zászlóaljának tisztje, utóbb Kisújszállás polgármestere. Fia, llléssy János (1861-1905) kiváló történész-levéltáros. BONA Gábor 1988.278. 110 Tarnay (Tatzmann) Flórián jászsági nemzetőr-, majd rendes tiszt a 19. sorezred III. zászlóaljában. BONA Gábor 1988.596-597. 111 KAPOSVÁRI Gyula 1975.101. Czegléd [balszárny] felől jövő gőzöstől jött, mely német katonákat hozott Szolnokra. De minthogy mi, t. i. a magyar sereg balszámya már a vasúti töltést elfoglaltuk, a töltés mellett valamelyik parancsnok két ágyút állított fel arra a czélra, hogy ha a mozdony meg nem állana, lőjje le, de a mozdony vezető a dolgot észre vette és mozdonyát idején meg állította, a vonat megállására a katonák figyelmesek lettek és az ablakon kifelé kezdtek lövöldözni, gyanítván, hogy Szolnokon még semmit sem tudnak, mert igen nagy a csendesség, és így is volt, mert ha ezen a vonaton a lövöldözést meg nem kezdik, mi csendben Szolnokot egészen körülzárjuk, de ezen lövöldözés figyelmessé tette a főposztokat [őrszemeket], ami ezen az oldalon nagyon gyéren vo/f..."112 4. Az ütközet első szakasza: harc az indóháznál és a hídfőnél A 3. Károly sorezred története szerint Karger vezérőrnagy maga győződött meg a magyar felvonulásról.113 Késlekedése ellenére azonnal mozdonyt indított Abonyba, hogy Ottingertől segítséget kérjen. Ez komoly bajt okozhatott volna, és utóbb Leiningen joggal kritizálta Damjanich sikertelen próbálkozását a vasút elvágására, használhatatlanná tételére. A császári dandár mozgósítása, felvonultatása és elrendezése talán egy órát is igénybe vehetett. Karger csak három-négy óra múlva számíthatott segítségre, így választás elé került. Vagy tartja Szolnokot, amíg Ottinger megérkezik, vagy kiüríti a bal parti hídfőt, és keresztülvágja magát nyugat-északnyugat felé.114 Végül az előbbi megoldást választotta, és csapatai zömével a vasúti töltésnél vonult fel. Ebben szerepet játszhatott, hogy a magyarok meglepetéssel számoló haditerve összeomlani látszott, és 5.000 emberét védelemben elegendőnek vélte Damjanich 9.000 katonájával szemben. A Károly-gya- logság története szerint a város védelemre alkalmatlan volt, és Karger eleve a vereség tudatában vette fel a harcot, ám ez az indóház körüli terep és a Grammont-féle erődítési munkák ismeretében erős túlzás.115 Karger felismerte a kétoldali támadás veszélyét. A tiszai hídfőt egy század vadász és egy század Károly gyalogos (másoknál az utóbbiból a 18. század fele,116 és fél század vadász117) szállta meg az 5. hatfontos gyalogüteg felével (3 ágyú) és a fél tizenkét fontos üteg egy részével (1 ágyú?). Az innenső oldalon Ghilain von Hembyze százados foglalt állást a 7. utászszázaddal és a 16. utászszázad felével, készen a híd használhatatlanná tételére. A császári dandár zöme a város délnyugati bejáratánál, a vasúti töltés, a vasútállomás és a Tisza vonalában sorakozott fel. A balszárnyát a folyam fedezte, az átkarolás és a visszavonulási utak miatt fontos jobbszárnyra a lovasság került. Az első arcvonalat a Ferenc József-dragonyosok 4, a másodikat a horvát banderiális huszárok 2 százada alkotta. Ezeknek utóbb Ottinger érkező vérteseivel kellett egyesülni. Középen a Károly-gyalogság 13-16. századai foglaltak állást, míg a második arcvonal közepén és balszárnyán a báni határőrök két, valamint az 5. vadászzászlóalj másfél százada sorakozott fel. A balszárnyon a bródi 112 LENGYEL Sándor 1897.11. 113 STANKA, Julius 1894.1.555. 114 MARCZALI Henrik 1900.116. 115 STANKA, Julius 1894.1.555. 116 Az 5. vadászzászlóalj története mindkét századot a hídfőben említi. Talán Karger másnapi leírása a pontosabb. 117 BRINNER, Wilhelm 1881.11.1.119. 506
