Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Történettudomány - Bagi Gábor: A második szolnoki ütközet (1849. március 5.) történetéhez 1.
TISICUM XXII. - TÖRTÉNETTUDOMÁNY A magyarok a létszámfölényben bízhattak. Úgy tervezték, hogy az ütközet elején Damjanich 8-9.000 honvédje és 20-24 löveg áll szemben Karger 5.000 emberével és 15 ágyújával, míg Ottinger 1.500 lovasát és 9 lövegét ellensúlyozza Vécsey 3.000 embere és 12 ágyúja.83 A magyar fölény főleg a gyalogság számában volt jelentős, de ezt a császáriak jobb kiképzése, jobb fegyverzete és a védelmi pozíciók részben ellensúlyozták. Karger lovassága önmagában szintén gyengének tűnt. Ottinger vértesei ugyan megfordíthatták ezt a helyzetet, ám eleve az ő kései megjelenésükkel kellett számolni. A tüzérségnél a magyar ágyúk nagyobb számát kiegyenlítették a császári tizenkét fontosak és a tüzérek jobb kiképzése. Sok minden függött a meglepetés erejétől és a császári hadosztály dandárjainak gyors mozgósításától. Szerencsés esetben ugyanis Karger és Ottinger segítséget remélhetett még Ceglédről is. Itt a hadosztályparancsnok, Hartlieb altábornagy alatt a gradiskai határőrök II., a likkai határőrök III. zászlóalja, a Bitterman gránátos zászlóalj, a báni huszárok egy százada, a 9. tizenkét- és a 6. hatfontos gyalogüteg, valamint a 16. röppentyűüteg fele állomásozott. Ez 3.000^1.000 embert, 12 löveget és 3 rakétaállványt jelentett.84 3. Egy balsikerű támadás és újabb felvonulás Kleinheinz őrnagy február végén a tüzérség átkeléséhez megerősítette a cibakházi hidat, és március 1-jén terhelési próbát tartott. Arról tudósított, hogy az ellenséges lovasság Szolnokról és Abonyból északnak indult.85 Damjanich még 2-án Rónay János (Tasnádszarvad, 1824. - Budapest, 1897. IV. 6.) hadnagyot a tiszaugi, a tiszasasi és az alpári malmok „leeresztésével” bízta meg, hogy elvonulásával az ellenséges csapatoknak ne szolgáljanak átkelési eszközként.86 Március 2-án este Damjanich csapataival Cibakházánál átkelt a Tiszán, és két oszlopban indult Szolnok felé. A bal oldali azonban eltévedt, és másfél óra után az előrenyomulás Kleinheinz őrnagy követelésére leállt. Damjanich a jobb oldali oszloppal hajnalig várta a beérkezésüket, majd elrendelte a visszavonulást.87 Állítólag a bajt tetézte, hogy a Knézich alezredes vezette, Tiszavárkonynál átkelő csapatok Damjanich dzsidásait és a pozsonyi vadászokat lengyel és német beszédük alapján császáriaknak nézték. A tiszai hadseregnél szolgáló lengyel Jerzy Bulharyn (Plaskowce, 1798. IV. 23. - Jersey, 1885. X. 29.) ezredes több részletet közölt Vécsey 3-i működéséről. Bár ő Dembiiíski híveként Görgei körét (közte Damjanichot) nem szívlelte, és személyesen nem volt jelen Szolnoknál, megjegyzései mégis érdekesek: „Március 3-án reggel 3 órakor Vécsey hadtestének többi részével Török-Szent-Miklósra érkezett, Szolnok előtt és a dombokon elhelyezte gyalogságát és lovasságát oly módon, hogy az ellenségnek minél nagyobb erőt mutasson, mint egy nagy számú hadtest előőrsét. A tüzérség két ütege Wanner őrnagy vezetése alatt a völgyben állott kissé előretolva. Reggel 8 órakor Vécsey megkezdte az ágyúzást, és seregével különböző mozdulatokat tett, hogy ezzel az ellenség figyelmét magára vonja, ez azonban bizva hadállásának kiváló védelmi voltában, nemcsak hogy meg nem mozdult, de nem is válaszolt az ágyúzásra, hanem nyugodtan 83 KEDVES Gyula 2006.57. 84 NOBILI, Johann 1851.362-364.; CSIKÁNY Tamás 2003.34. 85 HL 1848/49.15/343. 86 HAJAGOS József 1998.118.; BONA Gábor 1988.508-509. 87 MARCZALI Henrik 1900.113.; KEDVES Gyula 2006. 58. maradt, bár, mint később megtudták, biztos volt abban, hogy a legfőbb magyar erő Török-Szent-Miklós felől megérkezett. Már délfelé járt az idő, és Damjanich még mindig nem érkezett meg, végre a Vécsey által kiküldött járőrök jelentették, hogy az ö [ti. Knézich] zászlóaljai Varsány falunál [pusztánál] átkeltek a Tiszán, nem találtak ott ellenséges előőrsöket, sőt mi több, még járőrök sem jártak arra, és nem vizsgálták át azt a vidéket. Végül látva, hogy Damjanich nem jön, a kiküldött zászlóaljak visszatértek a Tiszán át.” Kollár János március 3-án Békés megyének Tórökszentmiklósról írott két levele megerősíti az elmondottakat. Állítólag Vécsey már 2-án támadni akart, de Dembiríski egy sürgönye miatt egy napot várt. Kollár szerint a Tiszán átkelt Damjanich a szolnoki vasútállomás (indóház) felől akart támadni, Vécsey Szanda felől, míg Dembiríski (?) egyik csapatteste északról, Fokorú puszta irányából. Végül 10 óra tájban Mesterházból Cibakházáról érkezett hír, hogy a támadás nem fog megindulni, Damjanich serege kimerült a vonulgatásban. Némileg eltér Kollár leírása Vécsey támadását illetően. Amíg Bulharyn ágyúzást emlegetett, addig a szemtanú Kollár szerint ágyú nem dörgött, de a vadászok mintegy 2.000 golyót váltottak. Egy császári vadászt agyonlőttek, egy magyar vadász a lábán, egy törökszentmiklósi nemzetőr a vállán sebesült meg.88 Az események talán némileg érthetőbbé teszik Vécsey március 5-i késlekedését a tiszai hídfő megtámadásakor. Kérdéses, hogy a tábornok fejében 3-án délelőtt mi fordult meg... Talán az is felrémlett, hogy Damjanichot kelepcébe csalták (vagy cserbenhagyta), és 3.000 emberrel kell egy Törökszentmiklós elleni császári támadással szembeszállni. Bulharyn szerint Damjanichot nem illette vádakkal. „Délután 4 órakor Vécsey egyesült a Tiszán túlra küldött seregével [Knézich két zászlóaljával], és visszament Török-Szent-Miklósra, hol útközben találkozott Damjanich futárjával azzal a jelentéssel, hogy mivel egy csapatja elkésett, azért abbahagyta a megbeszélt támadást.... Vécsey a maga részéről rögtön sürgető levelet írt Damjanichnak, melynek értelmében új megállapodás történt és... 5-én reggel ismét támadást intéztek.”89 A március 3-i sikertelen támadás során Damjanich vadászai az Abony- Szolnok vasútvonalig hatoltak, és egy elfogott őrszem segítségével a síneket felszaggatták. Ez nagyban segíthette volna a támadás sikerét, ám 5-én már nem volt probléma a vasútvonallal, ami aztán komoly gondot is okozott.90 Damjanich Kleinheinz javaslatára 3-án a 28. honvédzászlóaljat két lovasszázaddal (Ferdinánd-huszárok?) és tüzérséggel (4-8 ágyú) Kecskemétnek küldte, hogy ebből az irányból a császári átkelési kísérleteket Cibakháza-Csongrád környékén megakadályozza, és a kecskeméti népfelkelést támogassa.91 Az új támadási terv egyszerűbbé vált. Damjanich erői egy oszlopban vonultak Szolnoknak, de a Vécsey megerősítésére 3-án Tiszafüredről Dembinsky által lerendelt I. hadtest (Klapka ezredes) megérkezésével is számolhattak. Ennek végül az elővéd dandárja Bátori Schulcz Bódog (Körmöcbánya, 1804. I. 14. - Garamkövesd, 1885. III. 8.) vezetésével 88 OLÁH György 1892.221 „223. 89 DIVÉKY Adorján 1959.120. 90 OLÁH György 1892.223. 91 NOBILI, Johann 1851. 344. említi a Ferdinánd huszárokat az osztagban.; BÁNLAKY-BREIT József, é. n. 21. k. IV.18. fejezetben 8 ágyú szerepel. HAJAGOS József 1998. 117-118. szerint viszont a 28. zászlóalj ott volt Szolnoknál. Lásd még CSIKÁNY Tamás 2003.61. 504
