Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Történettudomány - Havassy Péter: A gyulai várostromok hadtörténelmi érdekességei
HAVASSY PÉTER: A GYULAI VÁROSTROMOK HADTÖRTÉNELMI ÉRDEKESSÉGEI Kettőt a ráépített tölgyfagerendázattal valóságos toronnyá formáltatott (Pertev); ezeket a tüzes lövedékek ellen nyers vagy friss bőrökkel burkol- tatta be. Ugyanígy kettőt földdel megtöltött zsákokból és tarisznyákból roppant bástyákká; közben az ostromlók egy része rőzsével és földdel töltötte fel az árkot. A bástyák megrongálása után ásószerszámokkal felszerelt katonák vonultak alájuk; először kihordták a földet, majd fát hordtak oda, hogy tüzet gyújtsanak: így hamvadtak el azok a tölgyfagerendák, amelyek a földtöltést összetartották." Feltehetően Kerecsényi Kassára írt leveleiből meríthette adatait Frölich kassai lelkész, aki temetetlen holtakról, járványról számol be, s a Körös vizének elvezetése miatt a vár kútjaiban leapadt a víz. Nyilván a járványos betegeket a szűk hely miatt nem lehetett elkülöníteni. Élelmiszer- és lőszerhiányra nem panaszkodnak. Miksa király felmentő seregei az ígérgetések ellenére nem mozdulnak. Nagyon előrelátóan nyilatkozik erről a velencei követ titkára, hiszen körülbelül augusztus közepén írja e sorokat: „igen derék dolog, hogy az ottani várkapitány vitézül védekezik, jóllehet a vár túl messze esik ahhoz, hogy megsegíttetésében reménykedhetnék; éppen ezért nagyon is félős, hogy huzamosabban nem képes ellenállni az ellenségnek." Kerecsényi világosan látta, hogy, ha befejezik az ostromművet, és sikerül aláaknázni a várat, a résen beözönlő törökök rohamának a legyengült őrség már nem állhat ellent. Ráadásul a külső várat mindenképpen tartaniuk kellett, mert a szűk belső várba szorulva az ostromlók rövid idő alatt végeznének mindannyiukkal. Flamarosan befejeződött a harmadik szakasz, mely kb. augusztus 20-ig tartott, sazta hihetetlen eredményt hozta, hogy a külső várat megközelítően 28 napig tartotta hősiesen őrség, s ehhez nyilvánvalóan kellett egy bátor, mesterségét jól értő kapitány és hasonló elhivatottságú tiszttársak. Összehasonlításul, majdnem ennyi ideig védték a teljes ostrom során Szigetvárat. Az ostrom negyedik szakasza tulajdonképpen a vár feladása, mely körülbelül augusztus 21-től szeptember 2-ig tart. Kerecsényi nyolcnapi fegyverszünetet kér, melyet tisztjeivel nem beszél meg, de ígéretet tesz, hogy a jövőben a vár haditanácsának megkérdezése nélkül nem tárgyal Pertewel. Közvetítőnek felkérte sógorát, Báthory Kristófot. Pertev kapva- kapott az ajánlaton, s beleegyezett a fegyverszünetbe, Istvánffy szerint a pasa nagyon csodálkozott Kerecsényi gyávaságán, ami már csak azért sem lehet igaz, mert Pertev jobb katona volt annál, semhogy meglepődött volna, ha egy összelőtt, kilencheti ostromot átvészelt vár kapitánya egyezkedni kíván. A vár feladásáról augusztus 30-án írták alá Kerecsényi és tiszttársai a szerződést. Istvánffy szerint a megadás feltételeiről szeptember elsején a két megbízott, Melith György és Kunovics Mehmed aradi szandzsákbég állapodtak meg. Másnap vonult ki az adatok szerint körülbelül ötszáz megmaradt várvédő, ám az alkuval ellentétben a törökök rájuk támadtak, Kerecsényit is elfogták. A vár elhagyásáról idézzünk most egy eddig nem igazán ismert forrást, Böjti Veres Gáspárt: „A következő napon a mohamedánok hitszegő hadserege a kivonuló keresztény katonaságot a bántatlanságukra tett eskü ellenére megtámadta. Ekkor Bethlen Farkas a megszámlálhatatlan ellenség sűrű sorai között fegyverrel nyitott utat magának. Övéit buzdítva, sok barbárt megölve vagy megsebesítve, ő maga is megsebesült. A hazáért kapott sebeiből vérezve társaival, Kapyval és Géczyvel, e nagyon vitéz férfiakkal együtt ordas farkasként kitört. De mert újra és újra támadták az ellenség üldöző csapatai, s lovát is elvesztette, a balszerencse kényszerének kellett engedelmeskednie. A közeli, iszappal, náddal és sással teli nagy mocsárba menekülvén, életét jobb időkre és a haza nagyobb szükségére megőrizte. ” Szeptember 10-én a győri királyi táborba is eljutott a vár feladásának híre, melyen Miksa király igencsak meglepődött, mert tudta, hogy a vár jól megerősített, és nagyra becsülte Kerecsényit is, akit viszont utólag gondatlansággal és kishitűséggel vádolt. Sokkal inkább kereshette magában a hibát a túlzott magabiztosság, az ígért katonai segítség elmaradása, s főleg amiatt, hogy Gyula az ostromot mindenképpen elkerülte volna, ha a bécsi kormányzat erdélyi kézbe juttatja. Kerecsényit kortársainak egy része és az utókor történetírói árulónak tartották, pedig a belgrádi börtönből Miksának írt levelében kiszabadulása esetén a hadbírósági megmérettetést is vállalta, nem szólt mellette sokáig még az sem, hogy a törökök nem alkudoztak a sorsáról, nem volt számára kegyelem, rövid úton kivégezték. Kerecsényi Lászlót ma már a megfelelő helyen kezeljük, olyan kapitányként, aki a végsőkig elmenve csak akkor kezdett a vár megadásáról tárgyalni, amikor más lehetősége már nem volt. Amennyiben elmarad a törökök hitszegése, akkor válhatott volna igazából az általa kötött egyezség a javára, mert döntésével sok katonatársát menthette volna meg. „Gyula védői sokkal többet tettek, mint amennyi tárgyilagosan elvárható volt tőlük. Igaz nem a török főerőkkel harcoltak, de 63 napi ellenállásuk a török elleni várharcok csúcsa” - summázza véleményét Marosi Endre, s valóban a gyulai tartott legtovább a magyarországi török várostromok közül. Csaknem kétszer annyi ideig állt ellen az oszmánoknak, mint Temesvár vagy a lényegesen jobban megerősített Szigetvár. Pertev nem nyomulhatott tovább a Tiszántúlon, Világos és Jenő elfoglalása után csatlakozott a szigeti főerőkhöz, de már elkésett. Díszes ábrázolás Gyuláról Szulejmán tugrájával 471
