Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Történettudomány - Havassy Péter: A gyulai várostromok hadtörténelmi érdekességei
TISICUM XXII. - TÖRTÉNETTUDOMÁNY el Gyulát, s veszik körbe a várost. A török sereg létszámáról megoszlanak a vélemények, becslések alapján 30.000-40.000 főre tehető, így nem jár messze az igazságtól Zrínyi Miklós, aki Szigeti veszedelem című művében így ír: „Harminckétezer török megszállá Gyulát, Petrát besáncolá a maga táborát, Negyven ágyúval kezdé tömi bástyáját..." Kerecsényi László várkapitány parancsnoksága alatt megközelítően 1.500 magyar, horvát és szerb, illetve 600 német katona vette fel a küzdelmet. Kerecsényi már július 2. előtt kisebb csatát vívott a török elővéddel Kétegyháza határában. Az ostromlók július 4-én kezdik meg a támadást, a huszárvártól nyugatra húzódó, a Körös két ága által határolt, Zaránd megye területére eső városrész ellen, melyet csak a folyó és egy kezdetleges cölöpkerítés védett. A békési városrészt még ennyi sem. A zarándi részt csak július 6-ig sikerül megvédeni, ezután Kerecsényi felgyújtatja, s visszavonul a várba. így az északi, mocsaras rész kivételével a törökök teljesen bekerítették az erősséget, bár a védelmi vízrendszer elsősorban nyugat-délnyugatról engedi meg a támadást, azaz a huszárvár felől. Az ostrom második szakasza a velencei követ jelentése szerint július 11- én kezdődött, s nem véletlenül a huszárvár elfoglalását célozta. Istvánffy Mathis Zündt: Gyula látképe 1566-ban leírása szerint a vizenyők és az esőzés továbbra is gátolta a törököket, így kezdetben a vártól viszonylag távol tudták elhelyezni a sáncokat és a védőtetőket. Azonban a hamarosan beköszöntő nagy meleg tovább apasztotta a Köröst, a talaj is egyre szárazabb lett, így a törökök közelebb helyezhették az ágyúállásokat. Egyébként is a várvédők az ostrom elején már nagy hátrányba kerültek, mert gyakorlatilag elvesztették tüzérségük meghatározó elemeit azzal, hogy a belső vár tornyában lévő nagy tarackot találat érte, három nagyobb ágyú pedig felrobbant, több szakképzett tűzmestert és katonát megölve. Ráadásul az egyik török golyótól szilánkosra tört gerendadarabtól a védelem egyik oszlopa, Olcsárovics Demeter lovaskapitány sebe elgennyesedett, s hamarosan meghalt. A tüzérségi előkészítés után Pertev július 17-én rohamot rendelt, s négy ponton támadott, hogy megossza a védők erejét. Az öldöklő küzdelmet Hennyei Miklós, Jász Lukács, Földvári István és Ghiczy János irányította, eredményesen, mert a rekkenő hőség és a várvédők hősiessége a törököket meghátrálásra késztette, s Istvánffy szerint kétezer oszmán katona Gyula, mint a kereszténység oszlopa egy német újságban (1566) esett el. Feltehetően mérgezett nyíltól meghalt Hennyei, Földvári pedig - és később Ghiczy is - súlyosan megsebesült. Ráadásul a kimerült védőkre még éjszakánként várt a nappal szétágyúzott falak rendbetétele. Pertev pasa a sikertelen ostrom után egyezséget ajánlott Kerecsényinek, de ő hallani sem akart a vár feladásáról. Később, Nándorfehérvárról írott levelében Kerecsényi kapitány 14 ostrom visszaveréséről ír, de a forrásként leginkább számításba jöhető korabeli német újságok meglehetősen szűkszavúak e téren. Mindenesetre az ostromok visszaverése a védőket is megtizedelte, sőt az előbb említett tiszteken kívül elesett Balázsdeák Márton hadnagy, Marinics Horváth Ferenc alkapitány, Wilhelm von Hoppenrath, a németek hadnagya. Kerecsényi a további véráldozatokat értelmetlennek ítélte, azonban a várba való visszavonulás olyan viharosra sikeredett, hogy még a hidakat sem sikerült teljes mértékben lerombolni. Dusnoki-Draskovich József elemezte legutóbb a gyulai ostrom időrendjét, s szerinte a huszárvár ostroma július 23-ig tartott. A viszonylag rövid ideig tartó védelmet magyarázhatjuk azzal is, hogy Kerecsényinek már nem maradt ideje a huszárvár megfelelő színvonalú korszerűsítésére, s az a földnyelv, mely a XV. századi vár megépítéséhez még megfelelő nagyságú volt, az olaszbástyás palánkvárrá kiépített erősség számára már kicsinek bizonyult. A huszárvár bevétele után, július 24-én kezdődött az ostrom harmadik szakasza, mely a külső vár elfoglalásáért folyt. A törökök előnyösen használták ki a huszárvár megmaradó épületeit, s fedezékül használva azokat, az ágyúkat is közelebb állíthatták így fel. Szünet nélkül lőtték a belső vár tornyát és a három bástyát, melynek következtében sikerült szétrombolniuk, s hamarosan végeztek a negyedik bástyával is. A huszárvár és külső vár közötti árokból elvezették a vizet, s kiszárították. A külső vár kapujával szemben a várfallal azonos magasságú halmot emeltek, melyre fából ostromtornyot raktak. Forgách Ferenc érdekesen adja elő Emlékirataiban a készítés módszerét: „a földet úgy mozgatták maguk előtt, hogy úgy lássák, mintha az haladna előre, és így a munkásokat ne lehessen akadályozni, közben a föld annál magasabbra tornyozódjék, minél közelebb jut. 470
