Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Történettudomány - Kertész Róbert–Korpás Zoltán: A szolnoki végvár felépítése 1550–1552-ben és Bernardo Villela de Aldana ide kapcsolódó levelei
TISICUM XXII.-TÖRTÉNETTUDOMÁNY Előfordultak azonban ennél jóval súlyosabb következményekkel járó történések is, amelyekből egyértelműen kiderül, hogy a kapitányt két fontos pozíciót betöltő főtisztje bizonyíthatóan nem tisztelte, és utasítását nem vagy csak ímmel-ámmal hajtotta végre. Az egyik esetet az 1552 nyári török ostromból megmenekült Kincses Gergely naszádos 1554. március 27-én felvett tanúvallomásából ismerjük. Eszerint „az összes naszádosoknak meghagyta Nyáry Lőrinci, hogy a várból menjenek ki a hajókat őrizni. Mikor ezt a parancsot elmondták nevezett More Gáspárnak, ez a More Gáspár Így felelt: bármit parancsol Nyáry Lőrinci uram, jól van, de neki úgy tetszik, hogy csak nehányan menjenek ki a hajókat őrizni, a nagyobb rész ellenben maradjon benn a várban és minden gyalogos és tizedes legyen készen a várban.”100 A másik ügy főszereplője az 1551-től a várban szolgáló ágyúmester (magister bombardariorum), Herman Márton, eredeti német nevén Martin Herman. A Nyáry Lőrinc által csak Márton mesternek hívott katona igen fontos tisztséget látott el, ugyanis az ő hatáskörébe tartozott az összes ágyú. Takáts Sándor szerint „kiváló ember lehetett, mivel a királyon kívül Castaldo, Nyáry Lőrincz, Dobó István és Mecskey [Mekcsey] is írnak érdekében,’m A német zászlóalj korábban, a spanyol kompánia elégedetlensége kapcsán már említett kapitánya, Johann Wolfgang Hammerspach - akit súlyos megbetegedése miatt közvetlenül a vár körülzárása előtt majd leváltanak, helyére a király Franz Wisert nevezte ki802 - azonban összeférhetetlen, erőszakos ember volt, így Márton mester dolgában illetéktelen döntést hozott. Márton viszont nem hagyta magát, az uralkodóhoz fordult panaszával, aki 1552. március 29-én keményhangú levelet menesztett Szolnokra Hammerspachhoz, és megírta neki, hogy „te semmiben sem rendelkezhetel vele s nem parancsolhatsz neki. ítéletedet tehát megsemmisítjük s komolyan parancsoljuk, hogy Márton mestert az ő szolnoki ágyumesteri hivatalában háborgatni ne merészeljétek.”803 Ennek ellenére a szolnoki német katonák és kapitányuk továbbra sem hagyták békén, a nemrég kinevezett Nyáry pedig nem akart vagy nem mert emiatt a német zászlóaljjal konfrontálódni. Helyette az Erdélyben tartózkodó Castaldo lépett fel Hammerspach ellen, és 1552. június 29- én Kolozsvárott kelt rendeletében meghagyta neki, hogy tartsa magát a király parancsához. Valószínű, hogy ennek sem lehetett túl sok foganatja, mert Márton elhatározta, hogy személyesen megy a király elé panasztételre. A prefektus útlevelet állított ki számára, és 1552. augusztus 12-én az ágyúmester kezébe vette a vándorbotot, míg feleségét és egész életen át szerzett vagyonát Szolnokon hagyta. Már Eger közelében járt, amikor Dobó István maga elé hívatta, és a király nevében arra kérte, hogy ne menjen tovább, mivel „egyetlen tűzmestere sincs a várban”.804 Márton kötélnek állt, Egerben maradt, és ő oktatta Dobó főkapitány embereit a lövegek kezelésére.805 Márton mester története abban a tekintetben is sokatmondó, hogy sérelmével nem Nyáryhoz fordult - feltehetően egyrészt azért, mert nála nem járt sikerrel, és már kimerültek a lehetőségek, 800 ILLÉSSY János 1897.112. 801 TAKÁTS Sándor 1901.555. 802 SZÁNTÓ Imre 1975. 48.; SZÁNTÓ Imre 1985. 181. Idő hiányában Franz Wiser már nem tudott bejutni a várba (KERTÉSZ Róbert 2010), Ascanio Centorio szerint ugyanis a 300 németnek nem volt kapitánya, „mert az kívül ragadt”. Lásd: CENTORIO, Ascanio 1566.206. 803 TAKÁTS Sándor 1901.555. 804 TAKÁTS Sándor 1901.556. 805 TAKÁTS Sándor 1901. 556.; SZÁNTÓ 1985.195. 246. jegyzet. Lásd még: SZEDERKÉNYI Nándor 1901. másrészt, mert a korabeli tüzérekhez hasonlóan ő is német nemzetiségű lehetett -, hanem egyenesen a királyhoz. A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy míg a Nyárynál régebben, legalább 1551 februárja óta806 Szolnokon szolgáló, majd 1551. augusztus 1-jétől alkapitányi807 tisztségbe előléptetett Móré Gáspár (aki a naszádosokat is felügyelte) egyértelműen fittyet hányt feljebbvalója parancsára és felülbírálta azt, addig Johann Wolfgang Hammerspach német gyalogoskapitány önkényesen, a prefektust megkerülve intézkedett egy olyan katonáról, aki német származása ellenére nem a német zászlóaljba tartozott, tehát nem az ő alárendeltje volt. A hátteret csupán találgatni lehet: a várkapitány gyengesége és/vagy személyes rivalizálás. A német parancsnokot ráadásul nemcsak Nyáry, hanem még a király sem tudta jobb belátásra bírni és elsimítani a viszályt. Ezzel sikerült a várat egy képzett ágyúmesterétől megfosztani, mégpedig nem sokkal a török támadás előtt. Az ostrom idején így a spanyol tizedesek joggal tették szóvá, hogy kevesen vannak, és „nincsenek tapasztalt tüzéreik”.808 809 Mindezek Losonczy István vagy Dobó István alatt elképzelhetetlenek lettek volna. A későbbi események ismeretében aligha kétséges, ezek a problémák 1552-ben valójában nem tekinthetők egyedinek Szolnokon. Ezt támasztja alá Tinódinak a helyőrség kapcsán tett alábbi utalása is: „Ők ott alat- tomba súgnak-bógnak vala, / Hogy bölcs vezérjök nincs, ászt ők omolják vala.”m Úgy véljük, hogy a fokozatosan kialakuló pánikhelyzetben ki- sebb-nagyobb nyílt vagy burkolt parancsmegtagadások előfordulhattak mind a többi magyar főtisztnél, mind pedig a külföldi zsoldosok elöljáróinál és maguknál a közkatonáknál is. Az ilyen és ehhez hasonló esetek viszont teljesen alááshatták Nyáry tekintélyét, és tovább rontották a körülzárt vár amúgy sem rózsás ellenállási esélyeit.810 A forrásokból ismert, hogy a vár elhagyása előtt nem sokkal a prefektusnak sem a dupla zsold kifizetésére tett ígérete,811 sem pedig erélyesnek tűnő fellépése812 nem bizonyult elegendőnek a távozni kívánó őrség visszatartására, zömük megtagadta neki az engedelmességet. Nyáry Lőrinc kezéből tehát az 1552. augusztus végén kezdődő ostrom idején kicsúszott az irányítás, így a dezertálásoktól és betegségtől megfogyatkozott, túlnyomórészt demoralizálódott őrségen fokozatosan elhatalmasodó pánikon nem sikerült úrrá lennie. Némi szépségtapaszt csupán az jelenthet, hogy ebben a szolnoki kapitány ekkortájt sajnos messze nem volt egyedül, és többen - köztük a vár tervezésében, áttervezésében és felépítésében oly meghatározó szerepet játszó Áldana tábormester is - osztoztak sorsában. A problémákat pedig csak tovább mélyítették a talán privilegizált státuszra törő, már korábban is nehezen kezelhető német zászlóalj hatalmaskodásai, amelyhez tökéletes táptalajt nyújtott, hogy az alakulat élére a király által frissen kinevezett Franz Wiser az ostrom miatt nem tudott bejutni a várba.813 A teljes valóságot - elegen806 ILLÉSSY János 1893.653. 807 ILLÉSSY János 1893.658-662. 808 SZÁNTÓ Imre 1975.48.; SZÁNTÓ Imre 1985.182. 809 TINÓDI Sebestyén 1984.217. 810 KERTÉSZ Róbert 2010. 811 BELITZKY János 1969.143. 812 Az egyik szemtanú, nemes Ozla Miklós szerint Nyáry Lőrinc „a menekülés felől kérdezősködőknek mondotta: Kimenjünk-e? kérditek, alávaló hitszegő árulók, nem azon feltétel alatt kaptok királyi zsoldot, hogy a szükség idejében elfussatok, hanem hogy halálig harcoljatok, lám, én itt maradok halálomig.” Lásd: RÁTH Károly 1865.368. 813 CENTORIO, Ascanio 1566.206.; KERTÉSZ Róbert 2010. 438
