Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Történettudomány - Kertész Róbert–Korpás Zoltán: A szolnoki végvár felépítése 1550–1552-ben és Bernardo Villela de Aldana ide kapcsolódó levelei
KERTÉSZ RÓBERT-KORPÁS ZOLTÁN: A SZOLNOKI VÉGVÁR FELÉPÍTÉSE 1550-1552-BEN ÉS BERNARDO VILLELA DE ALDANA IDE KAPCSOLÓDÓ LEVELEI Kara Ahmed pasa másodvezír Szolnok ellen szándékozik vonulni,785 amit Serédy György királyi biztos augusztus 16-án megerősített Kassáról.786 787 788 Az 1552. évi nyár egyre tragikusabb állapotainak egyfajta lakmuszpapírja, hogy amikor augusztus 11-én az a hír terjedt el, mely szerint a temesvári foglalás után Ahmed pasa a seregét kettéosztotta, és az egyik részt Várad ellen küldte, akkor Castaldo generális úgy látta: „Nem hiszi, hogy Várad addig is tartja magát, míg az ellenség oda érkezik.”™ Nem meglepő tehát, hogy - amint a korabeli krónika, a Memoria remm is megörökítette - „Szolnokban az kik Maiának, megíedínek”,7® azaz a többi véghely katonáihoz hasonlóan az itt szolgálatot teljesítők közül is számosán megfutottak. A folyamat ismereteink szerint azonban már Temesvár feladása előtt megkezdődött. így azon 50 spanyol zsoldos közül, akiket az előző év májusában helyeztek Szolnokra, Castaldo 1552. június 29-én Miksa főhercegnek írt levele alapján csak alig több mint a fele, 27 fő maradt, a többi Itáliába és Németországba szökött.789 Az egyedül hagyott, támogatást nélkülöző, majd még súlyos járvánnyal és a bizonytalanságot fokozó dezertálásokkal is sújtott Szolnok várának kapitánya, Nyáry Lőrinc ezért kétségbeesetten fordult I. Ferdinánd királyhoz és Castaldo főhadparancsnokhoz segélykérő levelekkel,790 791 amelyek többnyire süket fülekre találtak, hiszen időközben már nem maradt sem kellő erő, sem idő az érdemi beavatkozásra. Kérdéses, hogy akik helyben maradtak, milyen harcértéket képviseltek, illetve egyáltalán milyen állapotok uralkodtak a várban. Ebbe némi betekintést engednek az egykorú források, melyekből meglehetősen lehangoló kép tárul elénk. Nyáry Lőrinc, amikor augusztus 24-ei levelében segítséget kért a királytól, megírta, hogy „A németek garázdálkodnak,”m Rajtuk kívül megemlíthetjük a Teichtknechteket is, akiknek várépítő tevékenységét a XVI. század közepétől általános elismerés övezte, ám úgy tűnik, hogy csak békeidőben. Losonczy István főkapitány ugyanis Temesvár török ostroma idején arról értesítette Castaldót, hogy a csehek „mind a csatában, mind az erődítés munkájában hasznavehetetlenek; zajonganak és el akarnak menni, ezért nem adott nekik zsoldot”.792 Ezek a szomorú tények szinte előrevetítették a szolnoki eseményeket, ahol a többségében betegséggel, létszámgondokkal küzdő garnizon két leggyengébb láncszemének éppen a külföldi zsoldosok, a németek és a csehek bizonyulnak.793 Az ő soraikban ütötte fel a fejét az elégedetlenség, együtt esküdtek össze az erősség elhagyására, és mivel nem tudták akaratukat rákényszeríteni a prefektusra, őt hátrahagyva végül csaknem mindenki velük tartott. Emellett a Szolnokon szolgálatot teljesítő egyes katonanációk között tetten érhető volt a feszültség és a bizalmatlanság 785 BARABÁS Samu 1892. 282.; ILLÉSSY János 1893. 665.; VERESS Endre 1938.192-193. 786 BÁRTFAI SZABÓ László 1938.391. 787 XIX. század végi regeszta: BARABÁS Samu 1892.282. 788 BESSENYEI József 1981.100. 789 BARABÁS Samu 1892.158. 790 1552. augusztus 24. Castaldo tudatja a királlyal a hírt, hogy a török Szolnokot támadja meg, és Nyáry Lőrinc gyalogokat kér. 1552. augusztus 24. Nyáry Lőrinc segélyt kér a királytól Ali és Ahmed pasák ellen. Lásd: BARABÁS Samu 1892.286.; ILLÉSSY János 1893.665.; SZÁNTÓ Imre 1975. 46-47.; SZÁNTÓ Imre 1985.178. 791 XIX. század végi regeszta: BARABÁS Samu 1892.286. 792 XIX. század végi regeszta: BARABÁS Samu 1892.267. 793 SZENDREI János 1889. 136-137.; ILLÉSSY János 1897. 112.; BELITZKY János 1969.143.; BESSENYEI József 1981.100.; FORGÁCH Ferenc 1982. 62. is. Castaldo 1552. június 29-ei levelében ugyanis azt olvashatjuk, hogy a spanyolok el akarják hagyni a várat, mert egy német kapitány- minden bizonnyal a német zászlóalj parancsnoka, Johann Wolfgang Flammerspach,794 akire hamarosan még visszatérünk - rosszul bánt velük.795 Az általában jól értesült Tinódi Sebestyén szintén megörökítette az őrségbeli széthúzást: „De sokféle nyelvön való népe vala, / Kik között pártolás, meghasonlás lőtt vala.”796 A szolnoki véghely utolsó kapitánya: bedeghi Nyáry Lőrinc Az 1552. május közepén a szolnoki erősség élére kinevezett bedeghi Nyáry Lőrincből, Hont vármegye akkori ispánjából (aki 1551 augusztusában huszárkapitányként még a Szent Korona Erdélyből I. Ferdinánd biztosaihoz, Tokajba történő szállításában jeleskedett797), a személyes bátorság talán nem hiányzott, és nem volt híjával azoknak a képességeknek sem, amelyekkel egy várkapitánynak általában rendelkeznie kellett. Konkrét gyakorlata azonban egy soknemzetiségű és jelentős fővár védelmében- úgy tűnik - egyértelműen hiányzott, így kapitánysága három és fél hónapja alatt valódi „mélyvízbe” került. Ebben a rövid, de kivételesen nehéz Időszakban rendkívüli nyomás nehezedett rá, hiszen nemcsak az oszmán támadás lehetősége lógott a levegőben, hanem hamarosan szembesülni kényszerült a védművek befejezetlenségével,798 a dezertálásokkal, és a katonái közül egyre több áldozatot követelő járvánnyal egyaránt. Ezek a terhek külön-külön is embert próbálóak lehettek, viszont együttesen egyre inkább kezelhetetlenné váltak. Az a benyomásunk támad, hogy Nyáry ebben az igen szorongatott helyzetben parancsnoki feladatait nem tudta kellő hatékonysággal ellátni, és többféle etnikumú katonáit pedig ráncba szedni. Elmaradhatott a helyőrség megfelelő felkészítése a várható ostromra, de a prefektus még arra is képtelen volt, hogy közöttük rendet, fegyelmet tartson, illetőleg gátat vessen a dezertálásoknak. Az őrség hadra képes létszáma a szökések és a betegség miatt egyre csökkent, a harci morál pedig már a nyárvégi ostrom megkezdése előtt jórészt elpárolgott. Általános értelemben Nyáry Lőrinc nem tekinthető tehetségtelennek, mégis bűnbakká vált. Azt, hogy a kialakult helyzetért rajta kívül tisztjei mennyiben voltak ludasak, a kevés információ miatt jelenleg nehéz eldönteni. Az mindenesetre tény, hogy nem működtek egy csapatként, és különbözőképpen ítéltek meg helyzeteket, majd hozták meg döntéseiket. Az egyik szemtanú, a korábban már említett Barbély Márton például a vár ostromának idején „látta, midőn egy szegény paraszt a törököktől leveleket hozott, mire vitézlő Móré Gáspár a többi főtiszteket megintő, hogy a levelek titokban olvastassanak fel, de vitézlő Nyári Lőrinc ellenmondott a leveleknek titokban történendő felolvasásának, ezután nyíltan mindenki hallatára a levelek felolvastattak.”799 794 SZÁNTÓ Imre 1975.48.; SZÁNTÓ Imre 1985.181. 795 BARABÁS Samu 1892. 158. I. Ferdinándnak 1552. február 14-én kelt, Castaldóhoz írt leveléből tudjuk, hogy csatolta a Szolnok várában lévő spanyolok levelét, amiben áthelyezésüket kérik. Lásd: BARABÁS Samu 1891. 643. 796 TINÓDI Sebestyén 1984.216. 797 PÁLFFY Géza: Amikor a koronázási jelvények átkeltek a Tiszán: a Szent Korona útja Erdélyből Bécsbe 1551-ben. Előadás 2012. szeptember 18-án, Szolnokon a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Levéltári Napján. 798 Az erődítési munkálatokat irányító Bernardo Gaballio 1552. július 31-ei levelében igen lesújtó véleményt osztott meg Miksa főherceggel a szolnoki állapotokról. ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 66. Konv. A. föl. 188-189. 799 RÁTH Károly 1865.367. 437
