Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)

Történettudomány - Kertész Róbert–Korpás Zoltán: A szolnoki végvár felépítése 1550–1552-ben és Bernardo Villela de Aldana ide kapcsolódó levelei

KERTÉSZ RÓBERT-KORPÁS ZOLTÁN: A SZOLNOKI VÉGVÁR FELÉPÍTÉSE 1550-1552-BEN ÉS BERNARDO VILLELA DE ALDANA IDE KAPCSOLÓDÓ LEVELEI húsz napja elfoglaltuk Szolnok várának a helyét, és megkezdtük magának a várnak az építését is, már nagyobb részt körül van árkolva; eddigelé azért nem építhettük jobban, minthogy a bástyákat szuvas deszkákkal, rőzsékkel és gallyakkal építtettük; amint azonban szálfákat és gerendá­kat hoznak, hisszük, hogy egy hónap alatt felépíthetjük és befejezhetjük. Továbbá ezen a tájékon a török, amint csak teheti, gyülekezik, s miként tekintetes és nagyságos uraságtok írja, csikorgatják fogaikat, hátha kap­nának valami harapnivalót; tudjuk azonban, hogy semmit sem fognak kap­ni. .. [ezután ír még Martinuzziról,704 Petrovicsról, erdélyi dolgokról és Salm főhadparancsnokrólj. Kelt Szolnok várából, 1550. október 3. Bernardo de Áldana Bernardo de Áldana I. Ferdinándhoz. Szolnok, 1550. október 23.705 Mióta írtam Őfelségének, átkelt a Körösön, a Tisza és Erdély közötti folyón és itt járt Varkoch kapitány,706 a Fráter katonáinak kapitánya, mert a törö­kök átkeltek egy másik folyón, amelyet Marosnak hívnak, hogy közelebb kerüljenek hozzá, hogy ne legyen folyóvíz közöttük. Ő vonulása közben átkelt az említett folyón és üzent nekem, hogy találkozni akar velem. így másfél mérföldnyire megközelített, ahol találkoztam vele, és pár dologról tárgyaltunk, ami az ő folyóközeli táborozásáról és az itteni rendtartásról szólt. Elmondtam a számomra fontos dolgokat és mindenről, amit tárgyal­tunk később jelentést tettem a Grófnak. A Gróf később idejött Szolnokra és Varkoch is találkozott vele. Látva mindazt, ami itt történik és mindazt, amin dolgozunk, visszatért Egerbe, hogy később Luis de Barrientos ka­pitányt Őfelségéhez elküldje. Távozását követően a pasa Csanád melletti táborából egy kém jött hozzám és elmondta, hogy látott két kapitányt ki­jönni a várból, amelyet ott Fráter György birtokol és látta, hogy rendkívül részegen tértek vissza, és nem tudta meg, hogy miről tárgyaltak. Úgy hi­szem, hogy holnapig bármikor megérkezik egy másik és értesít arról, ami történik. Úgy tűnik, hogy Őfelsége szolgálatában tett ügyeim okán az udvarba történő utazásom késik, és attól tartok, hogy további események lehet­nek, amelyek teljesen lehetetlenné teszik utamat. Ezért megbíztam Luis de Barrientos kapitányt, hogy nevemben kérelmezze Őfelségénél, hogy segítsen Őfelsége, hogy az általam kérelmezett kegyet707 valamilyen for­mában megkapjam, és az okokat, ami miatt vágyom rá, az említett hírvivő elmondja személyesen Őfelségének, ebben és minden más, itt történő ügyben rá hagyatkozom, és ő beszámol a vár körüli munkálatokról, ame­lyek során késedelmet nem szenvedünk, ha csak az időjárás nem szól köz­be. Amennyiben a pasa idejön, ahogy ezzel napról napra fenyeget minket, már egy bástyával és három oldalról palánkkal tudnánk ellenállni. A hely­őrség már megtelepedett a bástyánál, ez utóbbit most készítettük 500 vastag fából. Szükség is volt a fára, mert a Tisza és a Zagyva felől is tudják ostromolni. Az emberek szálláshelye, amely a várban készül, már majd­nem teljesen kész van, de nem készülhetett kőből és agyagból, hanem 704 Fráter György. 705 ÖStA HHStA Ung. Akten Alig. Akten Fase. 56. Konv. A. tol. 57-58. Eredeti spanyol szövegének kiadása: KORPÁS Zoltán 1999.98-100. 706 Varkocs Tamás váradi kapitány és bihari főispán. 707 Áldana magyarországi expedíciója során többször is kérelmezte, hogy I. Ferdinánd közvetítésével V. Károlytól birtokot kapjon, és/vagy valamelyik spanyol lovagrend tagjává válhasson, ami jelentős társadalmi elismertséget jelentett a korabeli spanyol társadalomban. csak nádból és agyagból. A puskapor tárolására szánt épülethez ötezer téglát használtunk fel, amit Szolnok temetőjének falából és egy olyan ká­polnából bontottunk el, amelynek nem volt védőszentje, akihez imádkozni lehetett volna. Más hír most nincs. A mi urunk Őfelsége szent katolikus királyi személyét vigyázza és olyan nagy királyságokkal és uradalmakkal magasztalja, amilyeneket Őfelsége megérdemel és szolgálói és vazallusai kívánunk neki. Szolnokról, 1550. év október havának 23. napján. Utóirat: Miután megírtam ezt, megérkezett Varkoch levele, amelyben figyelmezte­tett, hogy a pasa elindult Csanádról és két mérföldet haladt Erdély felé, egy helyhez, amit Szemlaknak708 * hívnak. Felállíttatta a sátrait és nem lehet tudni, hogy mik a szándékai. A postát elküldtem a levelemmel és a Grófnak szánt másik levéllel. Hiszem, hogy ő részletesen beszámol Őfelségének. Őfelsége híve és vazallusa, aki Őfelsége királyi lábát és kezét csókolja. Bernardo de Áldana Bernardo de Áldana I. Ferdinándhoz. Szolnok, 1550. november 9.7M Bár tudom, hogy a Gróf lelkiismeretesen értesíti Őfelségét mindarról, ami ezekben a tartományokban történik, de mivel közelebb vagyok a törté­nésekhez, mint bárki más, igyekszem mindig az általam megtudott dol­gokról tájékoztatást adni Őfelségének, ahogy erre kötelezve is vagyok. A török Erdélybe vonult, anélkül, hogy bárki megakadályozta volna, és tette mindezt olyan szűk szorosokon keresztül, ahol nehezen tudna akár egy szekér is átkelni, sőt még akadályok is voltak az úton, ami miatt két na­pig késlekedtek a hágó megnyitásával. Fráter György Petroviccsal kötött fegyverszünetére hivatkozva elbocsátotta katonáit, és azokban az idők­ben váratlanul érte őt a törökök jövetele. Sürgősen újra toborozni kezdte azokat az embereket, akik már arrafelé szétszéledtek. Nem tudom, hogy milyen eredménnyel jár. Báthory András710 embereinek többsége, akik itt a Tisza túloldalán vol­tak, elvonultak, hogy Varkochcsal egyesüljenek, és sokan mások, akik itt a várban voltak, parancs nélkül maradtak és a fegyelmet megtagadták. Én elküldtem hozzájuk, hogy kérjem, hogy térjenek vissza, erre ők azt vála­szolták, hogy hajlandóak erre, de nem sokkal később megkaptam Varkoch levelét, amelynek a másolatát elküldtem a Grófnak, hogy tegyen ő asze­rint, amit jónak lát, és legjobban szolgálja Őfelségét. Amit Varkoch ír a le­velében, arról én más forrásból már értesültem, kivéve arról, hogy szerinte kétezerötszáz lovas Szegedről elindult, de ebben téved, mert valójában nem volt több mint százötven, és eleve az összes szálláshelyén nem ren­delkezik a török ezerötszázzal Szeged és Esztergom között. A vár építésén mindent megtesznek, amit lehet, bár az időjárás nagyon megnehezíti, és a Tisza áradása körbevette a várat és sok helyen tönkre­tette az eddigi munkálatokat. Két bástyát befejeztünk, a többi szükséges bástya építés alatt, és nem hiányzik más, mint az összekötő várfal. Egyet már felhúztunk a kazamatáig. Elkészült szintén egy meglehetősen vastag várfal, hogy a főbástyát összekösse a régi fallal, és mind a bástyákat, mind a falat a víz ellen is megerősítették. Fárasztó munka volt, de igen jól sike­rült. A még fennmaradó másik két bástya építése könnyebb lesz, mint a gerendákkal megerősítetté, és mivel nem voltak itt mesteremberek, ezért 708 Nyilván Szemlék/Szemlakfalu Csanád megyében, a nagylaki uradalomban. 709 ÖStA HHStA Ung. Akten Alig. Akten Faso. 56. Konv. A. föl. 70-71. Eredeti spanyol szövegének kiadása: KORPÁS Zoltán 1999.101-102. 710 ecsedi Báthory András országos főkapitány és tárnokmester. 431

Next

/
Thumbnails
Contents