Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Történettudomány - Kertész Róbert–Korpás Zoltán: A szolnoki végvár felépítése 1550–1552-ben és Bernardo Villela de Aldana ide kapcsolódó levelei
TISICUM XXII.-TÖRTÉNETTUDOMÁNY a velem lévő spanyolok irányították mind a palánkozást, mind a gyep terítését, és bár fáradtak, de nyomasztja őket, hogy az idő egyre kevesebb, mert szeretnék a várat tökéletes és jól védhető állapotba hozni. Mielőtt a viz nagyon megemelkedik, lesz idő arra, hogy befejezzük az erődítést, annak ellenére, hogy bár lenne még időnk, de nincs elég ember, mert több mint egy hónapja nem tudunk többet hozni, mint száz jobbágyot. Jelenleg sem rendelkezünk többel, mint ötven fővel és százhatvan csehvel. Más most nem adatik, amiről értesítsem Őfelségét. A mi umnk Őfelsége szent katolikus királyi személyét vigyázza és olyan nagy királyságokkal és uradalmakkal magasztalja, amilyeneket Őfelsége megérdemel és szolgálói és vazallusai kívánunk neki. Szolnokról, 1550. év november havának 9. napján. Őfelsége híve és vazallusa, aki Őfelsége királyi lábát és kezét csókolja. Bernardo de Áldana Bernardo de Áldana I. Ferdinándhoz. Eger, 1550. december 15.711 Mintegy hónapja már, hogy a Gróf megparancsolta, hogy Szolnokból elinduljak és idejöjjek, mivel ő most beteg, és Őfelsége szolgálatja is ezt kívánja. Ott hagytam az egyik unokatestvéremet,7'2 hogy irányítsa a munkálatokat, és ő meglehetősen jól el is látja feladatát. Később értesültem arról is, hogy a pasa Erdélyből kivonult, és elküldtem strázsamesteremet 50 katonával, hogy még nagyobb biztonságban legyen az a vár, azzal együtt, hogy a víz már úgy körbekerítette, hogy igazából szükség sem lett volna már rájuk, de a magyarok úgy látták, hogy hasznos volna a jelenlétük. Ezért cselekedtem így a Gróf engedélyével. Most tudtuk meg, hogy a pasa már Budára érkezett és az embereit szétosztotta a szálláshelyek között, ahogy korábban is voltak. Ebben a helyzetben megparancsoltam a strázsamesteremnek, hogy küldje vissza a katonákat, úgy hogy ő és másik három ott marad még, hogy sürgessék meg mindazt, amit még a téli időszakban építeni lehet a váron. A katonák sokat küzdöttek azzal, hogy a mostani nagy vizek miatt az egyik helyről a másik helyre vonuljanak, de ezen a héten már sikerült őket elszállásolni, négy zászlóaljat Báton,7'3 kettőt pedig Rimaszombaton, miközben az én zászlóaljam innen Egertől egymérföldnyire a Szolnok felé vezető úton van, ha az ottani vár kapcsán bármit kell tenni, akkor gyorsan lehessen katonákkal megsegíteni. Nagy igazság az, amit Eger vár kapitányai mondanak, hogy mivel a pasa szétosztotta seregét, én is nyugodtan eltávozhatok ezekről a területekről. Szívesen meg is tenném, de a Gróf szerint ez most nem sietős, és én úgy teszem, ahogy ő parancsolja. E december hónap végén az itteni spanyol gyalogságnak 5 havi zsolddal tartoznak. Mindig volt valamennyi segély, de a katonák rendkívül elégedetlenek ezzel, hogy ilyen hosszú szolgálat után nem részesülnek a megfelelő kegyben, Őfelsége parancsolja meg, hogy a zsold kapcsán utasítást kapjanak, és kérem én is erre Őfelségét, mert ez szükséges az ő szolgálatában, és az ilyen és más dolgokról értesülhetnek a törökök is. A Gróf itt van, és Istennek hála bizonyos mértékben javult is az állapota. A mi umnk Őfelsége szent katolikus királyi személyét vigyázza és olyan nagy királyságokkal és uradalmakkal magasztalja, amilyeneket Őfelsége megérdemel és szolgálói és vazallusai kívánunk neki. 711 ÖStA HHStA Ung. Akten Alig. Akten Fase. 56. Konv. A. föl. 80-81. Eredeti spanyol szövegének kiadása: KORPÁS Zoltán 1999.103-104. 712 Francisco de Áldana. 713 Eredeti szövegben: Framarque, azaz Frauenmarkt, Bát mezővárosa Fiont megyében. Egerből, 1550. év december havának 15. napján. Őfelsége híve és vazallusa, aki Őfelsége királyi lábát és kezét csókolja. Bernardo de Áldana 9. A szolnoki végvár török kézre kerülése Szolnok helye a Magyar Királyság születőben lévő végvári rendszerében A Magyar Királyság végvárrendszerének XVI. századi kiépítésével - elsősorban a témánk szempontjából oly meghatározó erődítéstörténeti szempontból - már bő 80 esztendeje mélyrehatóan foglalkozott Pataki Vidor, aki azt három, egymást követő időrendi periódusra tagolta: 1541- től az ún. hevenyészett, majd az Udvari Haditanács megalakulása után, 1556-ot követően az óolasz, végül a drinápolyi békével kezdődően, 1568/69-től az újolasz építkezések korszakára.714 A palánképítkezések reális értékelését sokáig gátolta, hogy megbélyegezték a „hevenyészett" jelzővel, ami csak Domokos György kutatásainak köszönhetően került új megvilágításba. Egyebek mellett ő bizonyította be, hogy Pataki hármas felosztásának időhatárai építészeti szempontból nem tarthatók, hiszen a XVI. század végéig egyetlen összefüggő fejlődési folyamatként értelme- zendők.715 Domokos rámutatott arra is, hogy „Pataki a hevenyészett építkezések időszakán (1541-1556) a központi irányítás nélkül, többnyire helyi erőkkel és gyakorta föld-fa szerkezet alkalmazásával folyó építkezéseket értette. Meghatározása csupán abban az értelemben helytálló, hogy akkor még valóban hiányzott az egységes, központi irányítás. »Hevenyészett« építkezésekről viszont mégsem lehet beszélni, mert a »helyi erőkkel és gyakorta föld-fa szerkezettel folyó építkezések« igenis rendkívül komoly szakértelmet, továbbá gondos előkészületeket és kivitelezést igényeltek. Emellett már akkor sor került az olasz várépítészeti eljárások alkalmazására, hiszen az olasz rendszer legjellemzőbb új elemei, a bástyák, már 1556 előtt megjelentek a magyar várépítészetben. ”716 A fentiekből következik, hogy a Tisza-parti palánkvárunknak az 1550 szeptemberétől kezdődően közel két esztendeig, 1552 nyarának végéig tartó, az olasz rendszer elvei közül számos elemet felvonultató felépítése legalább olyan magas szintű szakértelmet és kivitelezést igényelt, mint azoké az erősségeké, amelyek alapanyagát kő és/vagy tégla (is) alkotta.717 Szolnok történetének ez a rövid, ám eseménydús időszaka teljesen új dimenziókat nyitott a település és vára fejlődésének, amit a nemsokára bekövetkező oszmán foglalás miatt paradox módon elsőként maguk a hódítók aknáztak ki igazán. A kortárs Ascanio Centorio leírása szerint: „Szolnok rendkívül erős vár, amelyet Ferdinánd [...] alapjaitól kezdve építtetett fel. Olyan helyen fekszik a Tisza partján, amely olyannak látszik, mintha emberi kéz alakította volna ki. Jelentősége az igen fontos átkelőhelynél való kedvező fekvésben rejlik. [..Ja legnagyobb buzgalommal építették fel azt a várat, amelyet, minden kétségét kizáróan, bevehetetlennek tartottak. Valóban, egyike volt a legszebb építményeknek ebben a királyságban. - Öt igen magas bástya vette körül, amelyek lábazata az egyik oldalán a Tiszában fürdött, a másik oldalán egy másik folyóban, amelyet Zagyvának hívnak. A további két oldalán egy igen mély árok húzódik, 714 PATAKI Vidor 1931. 715 DOMOKOS György 1997a.; DOMOKOS György 2000.20-29. 716 DOMOKOS György 2000.21. 717 KERTÉSZ Róbert 2010. 432
