Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)

Történettudomány - Kertész Róbert–Korpás Zoltán: A szolnoki végvár felépítése 1550–1552-ben és Bernardo Villela de Aldana ide kapcsolódó levelei

TISICUM XXII.-TÖRTÉNETTUDOMÁNY Másrészt a Tisza túloldalán hasonló módon uralja azokat a megyéket, amelyek Erdélyig elnyúlnak. Ezzel a várral Eger vára erős védőpajzsot kap, és ha a török átkel fent a Dunán, akkor ez a végvár, amelyet meg kell ostro­molnia, és ha Erdély felé akar vonulni, akkor ezek a területek nagyon meg lettek erősítve, köszönet azoknak az erőfeszítéseknek, amelyet Őfelsége tett és, hogy a Grófnak felajánlották ezt a területet. Higgye el Őfelsége, hogy nagyon sokat szolgált tekintélyének, hogy elfoglalták a területet. Isten kegyében bízva idővel védhető állapotba kerülhet, mert ellenkező esetben a veszteség kétszer akkora lehet, mint a nyereség, mivel az itt élőknek nagy örömére szolgált a foglalás, amivel Őfelsége megadomá­nyozta őket, és nehezére esett a törököknek, mert ahogy itt értesültünk róla, parancsba adták valamelyik pasának,699 hogy birtokba vegye a he­lyet és ezt öt-hat nappal azután, hogy megérkeztünk meg is kellett volna tennie. E célra a pasának valamivel jobban felkészített serege volt, mint amit mi hoztunk magunkkal, mert voltak fegyverei és várépítő eszközei, nagy mennyiségű muníciót halmozott fel, és biztos vagyok abban is, hogy ellátmányban és utánpótlásban szintén jól el volt látva. Mi bevonultunk ide mindezen dolgok nélkül, csak a Szentlélek kegyében bízunk, és hiszem, hogy ez jobban segít minket, mint pasát a felszereltsége, bár már ren­delkezünk három csatakígyóval, két negyedágyúval, 120 muskétával és valamennyi puskaporral és ólommal. A hely, a bástyák és az árok hosszúságát Őfelsége a rajzhoz csatolt mé­retek alapján tanulmányozhatja. Az árok jelenlegi mélysége két és fél öl, egyes helyeken eléri a hármat, mig a szélessége öt öl. Sok helyen víz tör már fel belőle. A két bástya már két és fél öl magasra épült, az építéshez szükséges földet az árokból szedjük ki és rendkívül jó téglakészítésre, bár a környező síkság mindenhol gallyal teli. A Tisza egyes részein nagy meny- nyiségű nád található és két napja már folyamatosan vágják. Nagyon jól ég és alkalmas, hogy téglát készítsünk belőle. A meszet Egerből kell majd hozni, de úgy vélem, hogy a Tisza partjánál található közelebb is. Mindennap érkeznek hozzám emberek Pestről, hogy a pasa már táborba szállt, és Szegedről, ahol a szandzsákbég hasonlóan tett. Ők mindenről beszámolnak nekem, ami arrafelé történik, és úgy vélem, hogy hason­lóan mindent elmondanak a pasának arról, ami itt zajlik. Bár jó lenne ezt megakadályozni, de lehetetlen, hiszen jelenleg hét generáció dolgozik itt, és kevesebben vannak azok, akik e vár építésén ügyködnek és egyben Őfelsége hívei, és többen azok, akiket a Fráter700 bír és ők jó szívvel csatla­koznak hozzá. Én úgy látom, hogy ő utasítja őket, ugyanakkor ellát minket rendesen élelemmel. Akiket törökbarátnak tartanak, azok irányába nagy tiszteletet mutatunk, mert a Gróf ezt parancsolta nekem. Továbbiakban könyörgöm Őfelségének, hogy amennyiben eddig nem volt lehetősége a fent említett forintokat elküldeni, akkor legalább öt-hatezret szánjon erre, ha szeretné, hogy a bástyák és a falak a víznek ellent tud­janak állni, és hogy a muníciót tárolhassák és az embereket el tudják a várban szállásolni. Bízva abban, hogy Isten segedelmével a vár védhetővé tehető és ellátható lesz mindazzal a véderővel és más egyéb szükségletekkel, amivel a Gróf rendelkezik, én elindulok Őfelségéhez, hogy részletesen beszámoljak a dolgok jelenlegi állapotáról, és élek azzal az útlevéllel, amelyet volt kegyes nekem adni, illetve ha a törökök is megadják. Úgy tűnik nekem, hogy valamilyen oknál fogva a Grófnak választása Balassa Jánosra esett, hogy a várban maradjon, amíg meg nem ismeri 699 Kászim budai pasa (1548-1551). Lásd: GÉVAY Antal 1841.6.; DÁVID Géza 2005.328.338. 700 Fráter György. Őfelsége akaratát, és amennyiben [döntése - KZIKR] megfelelőnek tűnik, akkor a kegyet70' kapja meg. Ő hű híve Őfelségének és nagyon kíván­ja, hogy minél inkább szolgálhassa ebben az ügyben. Jó gondolatokkal bír, és megkért engem, mint Őfelsége hívét, hogy kérelmezzem és ezt e módon kérelmezem is Őfelségénél, hogy amennyiben szolgálata megfe­lelőnek tűnik, akkor legyen szíves a kegyet megadni. A mi urunk Őfelsége szent katolikus királyi személyét vigyázza és olyan nagy királyságokkal és uradalmakkal magasztalja, amilyeneket Őfelsége megérdemel és szolgá­lói és vazallusai kívánunk neki e helyről Szolnokról, 1550. év szeptember havának utolsó napjában. Utóirat: Ahogy megírtam ezt, megérkezett nagy sietséggel egy kém Szegedről, hogy a törökök teljességükben átkeltek a Tiszán egy helyen, amelyet Csongrádnak hívnak, innen mintegy öt mérföldre, azzal a céllal, hogy utánpótlásunkat elvágják és a lehető legnagyobb rosszat okozzák nekünk. Elküldtem pár megbízható embert, hogy az igazat megtudjam. Ezen kö­rülmények között készülődünk, hogy fogadjuk őket, ha ellenünk jönnek. Akik elmentek, azok azzal a biztos hírrel jöttek vissza, hogy néhány török az említett helyen át akart kelni a folyón, három jól felfegyverzett lovasuk csónakkal el is indult, de a csónak felbomlt és mindhárman belefulladtak, erre a többiek visszafordultak és nem keltek át. Ezt én jó előjelnek tartom. Hasonlóan ahhoz, ami múltkor Erasm Teufellel és velem történt, amikor Egerből elsietve megkockáztattuk, hogy rövidebb úton menjünk egy vár közelében, ahol mintegy 400 török lovas állomásozik és a helyet Hatvan­nak hívják. Kértünk 200 lovast az egri kapitányoktól és Báthory Andrástól, akik itt voltak velünk, és megígérték, hogy megadják. De nem adtak át, csak hetvenet, akikkel nem tudtunk felderítést végezni, mert az éjszaka nagyon sötét volt. Hajnalban viszont jól felderítettük a környéket, a törö­kök nem akartak nekünk támadni, nekünk sem állt szándékunkban harcba bocsátkozni. Szabadon mentünk el előttük, ahogy az ott lévők később elmesélték nekünk, a törökök felismerték, hogy kik vagyunk mi és földre dobták lándzsáikat és más hasonló dolgokat tettek, mint amit akkor szok­tak tenni, amikor nem akarják azt tenni, amire kötelezettek. Itt az árokban, amelyet ásunk, sok dolgot szednek össze az emberek. Az első, amit találtak a kereszt áldott jele volt, amit úgy vélek, hogy a Gróf elküld Őfelségének. Később sok emberi csontot is találtak és ma az árok legmélyebb pontján egy lovagi páncélt találtak, ahhoz hasonlót, amelyet a németek hordanak jelenleg. Őfelsége híve és vazallusa, aki Őfelsége királyi lábát és kezét csókolja. Bernardo de Áldana Bernardo de Áldana Nádasdy Tamáshoz. Szolnok, 1550. október 3.702 Tekintetes és nagyságos uram, nekem igen tisztelt barátom. Üdvözletem és szolgálatom ajánlása után. Tekintetességednek és nagyságodnak hoz­zánk írt levelét, amelyben Petrovicsról,703 Fráter Györgyről és a mi állapo­tunkról szóló újdonságok közlését kívánja tőlünk, megkaptuk. Mi pedig ezeket jelenthetjük tekintetes és nagyságos uraságtoknak: mi már mintegy 701 Értsd: az uralkodó hagyja jóvá a kinevezést. 702 A levél latin nyelvű, és a magyar fordítását kivonatosan közlő llléssy János szerint az eredeti a MNL OL Nádasdy-levéltárban található: ILLÉSSY János 1893. 645. A szöveget a jelen cikkben a könnyebb érthetőség kedvéért az érvényben lévő helyesírási szabályoknak megfelelően aktualizáltuk. 703 Petrovics Péter temesi ispán. 430

Next

/
Thumbnails
Contents