Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Történettudomány - Kertész Róbert–Korpás Zoltán: A szolnoki végvár felépítése 1550–1552-ben és Bernardo Villela de Aldana ide kapcsolódó levelei
TISICUM XXII.-TÖRTÉNETTUDOMÁNY a négyszögletes, zártudvaros, késő középkori várkastélyt téglából emeltette a Kanizsai család. A XVI. század második felében ez alkotta majd a belső várat, miután köré két alkalommal, 1554/1555-1559/1560, illetőleg 1570-1587 között, eltérő - először hosszúkás négyszög, majd ötszög - alaprajzú palánkerődítéseket létesítenek, többszörösére növelve a vár méretét.680 Közülük különösen a másodiknak köszönhetően módosult számottevően az erődítmény területe, hiszen ekkor már -141.977 m2-t tett ki.68' Hasonló folyamat játszódik le Gyulán682 vagy Kisvárdán,683 ahol a központ eredetileg ugyancsak XV. századi, téglából épített erődítményekből áll, amelyeket a XVI. század közepén és második felében palánkkal öveztek. 8. Bernardo Villela de Áldana tábormester várépítéshez kapcsolódó levelei A tanulmányunk eddigi fejezeteiben foglaltak részben annak alátámasztásául is szolgálnak, hogy Bernardo Villela de Áldana személye és tevékenysége a kora újkori szolnoki végvár létesítése kapcsán megkerülhetetlen. A továbbiakban az egyes forráscsoportok ismertetését az 1550 őszén többnyire a helyszínen tartózkodó, illetőleg a palánkerősség ter- vezésében/áttervezésében döntő szerepet vállaló, valamint a kivitelezés irányításában két hónapig tevőlegesen részt vevő, dolgozatunkban már számos alkalommal említett és hivatkozott don Bernardo témánkat érintő pályarajzának rövid áttekintésével, továbbá szolnoki keltezésű leveleinek közlésével zárjuk.684 A magyar történeti emlékezet Áldana 1548 és 1552 közötti magyarországi expedícióját, egészen a vele szemben lefolytatott perig és a trencséni börtönbüntetésig bezárólag egy zsoldosvezér hadi tevékenységén keresztül szokta szemléltetni, hiszen a személyéhez kapcsolható mindegyik esemény magyarországi katonai aktivitásának meghatározó része: a felső-magyarországi hadjárat Léva, Csábrág és Murány ellen, a szolnoki történések, Temesvár védelme, a szegedi ütközet, majd Lippa elvesztése. Képességeit, eredményességét ezen az objektiven keresztül ítéljük meg. Ugyanakkor - bár még legádázabb ellenfelei is elismerték hadtudományi ismereteit - történeti visszaemlékezéseink során ritkán hangsúlyozzuk, hogy a fenti történések és hadi események alatt Áldana milyen egyéb ismeretről és szolgálatokról tett tanúbizonyságot. Ha figyelmesebben elemezzük a forrásokat, akkor Léva, Csábrág, de leginkább Murány ostroma során egyértelműnek tűnik, hogy az ő ostromtechnikai és faltö- retési ismeretei döntőnek bizonyultak.685 Hasonló módon - és részben visszautalva ezen tanulmány fentebbi eredményeire - a szolnoki végvár 680 MÉRI István 1988.; VÁNDOR László 1992.; VÁNDOR László 1994.248-256. 280-285.304-312. 681 Az adatot Száraz Csilla régésznek (Thúry György Múzeum, Nagykanizsa) köszönjük. 682 GERELYES Ibolya 1996.111-120.; FELD István 2000.; GERELYES Ibolya 2002.167-170.; GERELYES Ibolya-FELD István 2005. 683 ÉRI István 1961.17^47.; NÉZŐ István 2004. 684 A lentebb közlésre kerülő leveleket Korpás Zoltán (1999.93-104.) publikálta eredeti spanyol nyelven, magyar regesztákkal ellátva. 685 Léva, Csábrág és Murány ostromáról lásd: SZAKÁLY Ferenc-SCHOLZ László 1986. 75-105.; KORPÁS Zoltán 1999. 27-42. 54-56. 71-82. Murány várának XVI. századi történetéről részletesen lásd: SARUSI KISS Béla 2008a. építésének első szakaszában további hadmérnöki ismereteket mutatott fel, így a későbbiek során véglegesen kialakult palánkerősség formája magán hordozta Áldana munkájának keze nyomát is. Az is sokatmondó, hogy don Bernardo a spanyol történetírásban legkevésbé mint hadvezér vált híressé. A tábormestert több mint 100 évvel ezelőtt az egyik korabeli spanyol történész, Césareo Fernández Duro a három legnevesebb spanyol tüzérkapitány között tartotta számon. Az sem tekinthető véletlennek, hogy pályafutására jelentős hatást gyakorolt a történelemkönyvekből is jól ismert Álba hercege, aki 1555. október 18-án kelt levelében Fiamon de Cardona lombardiai tüzérfőkapitány halálát követően az onnan látszólag elérhetetlen messzeségben, Trencsén várbörtönébe zárt és elfeledett Aldanát javasolta Fülöp hercegnek, hogy szabadítsák ki, és bízzák meg a tisztséggel, hiszen - ahogy levelében is írta „nem található megfelelőbb ember, mint Bernardo de Áldana tábor- mester.:”686 A spanyol főtiszt tehát a korabeli Európa egyik legkiválóbb tüzérségi szakértőjének számított, így nem csodálkozhatunk azon, hogy a fortifikációban is komolyabb jártassággal bírt, amit Szolnok felépítésénél is kamatoztathatott. A tábormester életének utolsó éveiben végzett tevékenysége sokat elárul valós hadászati szakemberi képességeiről, és segít minket annak megítélésében is, hogy Szolnok várának építése során ő milyen feladatot látott el, és azt miként teljesítette. Ismert, hogy Áldana az 1556. évi pozsonyi diétát követően szabadlábra került, és a Milánói Hercegség tüzérfőkapitánya lett. E tartomány a korabeli Spanyol Monarchia egyik legjelentősebb stratégiai pontja volt, amely biztosította az összeköttetést a dél-itáliai spanyol birtokokkal, illetve kiindulási pontja volt a németalföldi tartományokba vezető, híressé vált spanyol hadiútnak.687 Nem véletlen, hogy birtoklásáért a francia és a spanyol uralkodók több mint kétszáz éven keresztül harcoltak egymással. Áldanának igencsak felelősségteljes feladata volt itt, amit egy tehetségtelen vagy gyáva személy - ahogy őt a magyar történetírás egyes lapjain mutatták be a szerzők a szegedi csatavesztés vagy Lippa feladása okán - nem igazán láthatott volna el. A szolnoki várépítésben betöltött szerepe kapcsán külön jelentőséget kapnak Áldana 1558-1559 során végzett tevékenysége, illetve halálának körülményei egyaránt. Először is 1558-59-ről szükséges szólnunk. 1558 végén Aldanát II. Fülöp spanyol király utasítására megbízták, hogy mérje fel a Nápolyi Alkirályság várait és kikötőit, azok védelmi kapacitását, illetve helyzetét. Ennek maradéktalanul eleget tett, és ma a simancasi levéltárban fellelhető hosszú jelentést írt Brindisi védelméről, kikötőjének állapotáról és jelentőségéről, valamint az Adriai-tenger túloldalán található Velonában állomásozó oszmán erők Brindisit fenyegető erejéről. Kiemelte Taranto várának elmaradott állapotát, amelyet ő fontosnak talált sürgősen megerősíteni, illetve védtelennek találta az Otranto és Bari közötti területeket az esetleges oszmán partraszállással szemben. Amennyiben a rövid délkelet-itáliai partszakasz öt várát lebontják, akkor véleménye szerint a terület elnéptelenedhet. Felhívta a figyelmet Manfredonia, Pescara, Gaeta, Nola és Capua állapotára is.688 Áldana e tevékenysége 686 Álba herceg jelentése. 1555. október 18. AGS, Secretaria de Estado, Milán, leg. 1208, föl. 9. Idézi: KORPÁS Zoltán 2005.393. 687 PARKER, Geoffrey 2004. 688 Bernardo de Áldana jelentése a nápolyi alkirályság állapotáról. Nápoly, 1559. január 1. AGS, Estado Nápoles, leg. 1049, föl. 95. Az alkirály véleménye: Nápoly, 1559. február 26. AGS, Estado Nápoles, leg. 1049, föl. 91. Álba herceg javaslata és véleménye Áldana jelentéséről: Cateau Cambresis, 1559. február 8. AGS, Estado Nápoles, leg. 1049, föl. 94. Idézi: KORPÁS Zoltán 426
