Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Történettudomány - Kertész Róbert–Korpás Zoltán: A szolnoki végvár felépítése 1550–1552-ben és Bernardo Villela de Aldana ide kapcsolódó levelei
TISICUM XXII.-TÖRTÉNETTUDOMÁNY eléggé sematikus tollrajzra. Kissé leegyszerűsítve: el kell döntenünk, hogy az ábrázolt erődítmény volt hevenyészett vagy maga a felépített vár is. A skiccre pillantva ugyanis egyből megállapítható, hogy korántsem egy precíz hadmérnöki felmérésről, hanem egy igen elnagyolt vázlatról beszélünk, amelyet minden bizonnyal az 1552 legelején utolsóként ide helyezett itáliai építőmester, Bernardo Gaballio készített emlékezetből, Szolnok elestét követően.500 Amennyiben csupán ebből indulnánk ki, akkor első ránézésre kijelenthetnénk, hogy az erősség bástyái nem rendszerszerűen, illetőleg az alapvető olasz rendszerű szabályok ismeretének hiányában épültek. így például felmerülhet, hogy miért nincs fül az északkeleti bástya nyugati oldalán? Mi akar lenni a délnyugati sarok: összekapcsolt félbástyák? Ráadásul ennek az utóbbinak a kialakítása egészen rendhagyó formát mutat, és úgy tűnik, hogy a leghosszabb, a déli fal közepe táján, a Vízi-kapu melletti bástyával nincs organikus kapcsolata, tehát az nem lehet piattaforma. Ahhoz, hogy a felvetett kérdésekre egyértelmű válaszokat adhassunk, jóval pontosabb térképre lenne szükség. A fentiek, ha nem is ássák alá teljesen a tollrajz felhasználhatóságát, mindenesetre rámutatnak korlátáira. Részletesebb elemzésbe tehát csak igen körültekintően szabad belefogni, hiszen nem azért készült, hanem, hogy a vár eleste kapcsán alapinformációkkal szolgáljon, és hozzávetőleges összképet adjon. Ebbéli vélekedésünket megerősíti, hogy több nyilvánvaló elrajzolást, pontatlanságot fedezhetünk fel rajta (például az északkeleti bástya pozíciója irreális, a Vízi-kapu nincs jelölve stb.). Megítélésünk szerint azonban az erődítmény négyszögletes alaprajza, valamint a kizárólag egyenes falszakaszok és a várfalak síkjából előreugró, oldalazó védművek, a bástyák megléte - a jelzett anomáliák ellenére - egységes koncepciót tükröznek. Az erősség szabályos alaprajzának kialakítása részben a terepadottságok, részben pedig az áttervezés miatt hiúsulhatott meg, és annak sürgető kényszere nyomhatta rá bélyegét, hogy a lehető legrövidebb időn belül védhető állapotba hozzák. Ebből következően ott, ahol csak lehetett, a gyorsabb és egyszerűbb megoldások mellett döntöttek.501 Az időprés ellenére - mint láthattuk - Áldana az északkeleti bástya terven felüli felépítésével további kockázatot vállalt, és még felettesével, Salm főhadparancsnokkal is vállalta a konfrontációt, mert meg volt arról győződve, hogy Szolnok így jóval erősebb lesz.502 Az olasz rendszerű bástyáknak két alapvető típusa ismert: a fül nélküli és a füles.503 A szolnoki vár öt bástyája közül a déli falon lévő legkisebb az előbbibe, míg az északnyugati egyértelműen az utóbbiba tartozik. (3. kép) Az északkeleti és délkeleti sarokbástyák egyik oldala fül nélküli, a másik füles, végül pedig a délnyugati egy füles félbástya lehetett. Ezen védművek közös jellemzője, hogy meglehetősen kicsik és hegyesek, ugyanakkor szabálytalanok, nincs két egyforma belőlük: méretük, alaprajzuk egyaránt eltérő. Az északnyugati bástya morfológiája teljesen egyedülálló: az előte- rep felé néző ívelt homlokvonalai az olasz rendszer legkorábbi időszakára jellemzőek, és pont a lényeget, a tökéletes oldalazást tették lehetetlenné. 500 KERTÉSZ Róbert 2010. 501 Áldana az 1550. szeptember 30-án kelt levelében az alábbit írja: „A másik bástya és védmű, amelyet a Zagyva folyó felőli oldalára terveztem, hogy a vár háromszög alakú legyen, viszont nem tetszett a Grófnak, mert ezen a télen a sok kiásandó föld miatt nem valósítható meg, hogy a védmű egyenes legyen. Ezért úgy döntöttünk, hogy olyan védmű készüljön, amely követi a folyó kanyarodását.” Lásd: KORPÁS Zoltán 1999.94-95. 502 KERTÉSZ Róbert 2010. 503 DOMOKOS György 1997.86.10. jegyzet; DOMOKOS György 2000.16.24. jegyzet. Ennek a bástyarendszernek a logikus magyarázatát az adhatja, hogy ellenséges támadásnak főként nem a déli, leghosszabb, és még csak nem is az azzal szemben található északi, legrövidebb fal volt kitéve. Ezek ugyanis közvetlenül a Tisza, illetve a frissen kiásott sáncárok mentén húzódtak, így egyiknél sem maradt hely a partraszálláshoz. Ráadásul az előbbi kötőgátat még megerősítették egy fül nélküli bástyával, és naszádok is védték, míg az utóbbi előtt az Y-alakban kettéágazó várárkot a Zagyva táplálta. Véleményünk szerint elsősorban az erődítmény keleti és különösen a nyugati kurtinája, illetőleg az azokon kialakított kapuk forogtak a legnagyobb veszélyben, amelyeket a sarkokon, az egymással szemben felépített füles bástyaszárnyakról, tehát két irányból tudtak a leghatékonyabban fedezni. így a délnyugati félbástya és a délkeleti bástya észak felé, valamint az északnyugati és az északkeleti bástya délre néző szárnyain, illetőleg azoknak a várfalhoz közelebb eső, hátravont részein, a fülek által legvédettebb pontjain elhelyezett lövegekből biztosították a nyugati és a keleti kötőgátak előterének kereszttűz alatt tartását.504 Szolnok esetében jellegzetesek egyrészt a rövid bástyaszárnyak, másrészt azoknál a bástyáknál, ahol a szárnyakat hátravonták, túlságosan szűkre méretezték. Emiatt jelentősen behatárolták az itt felállított ágyúk pásztázási sávját, amelyek csupán az előttük húzódó kurtinát oltalmazhatták meg. Mindezek az építés időrendjével egybevágóan az óolasz várépítészeti rendszerre jellemzőek.505 „Az újolasznak mondott rendszerben a fülesbástyák hátravont szárnyainak méretét megnövelték, mert az elővédművek már kellő fedezetet nyújtottak az ott rejtőzködő, a korábbinál több lövegnek. A nagyobb szárny jobb kilövési lehetőséget biztosított, így a szárnylövegek a mellettük levő kurtina mellett a szomszédos bástya homlokvonalát és az előtte fekvő árokrészt is teljes egészében fedezni tudták.”506 Elvétve, de máshol is előfordul, hogy az adott bástyának az egyik oldalát fül nélkülire, a másikat pedig fülesre tervezték. Ilyenekre bukkanhatunk Francesco Benigno (?) Győr erődvárosáról készített rajzán (a Duna felé eső északkeleti, /Wonfesanfo-bástya),507 valamint Kanizsa,508 Eger509 és Munkács510 esetében is feltűnnek. Az viszont egyáltalán nem szokatlan jelenség, hogy egy-egy váron belül különböző méretű, egész- és félbástyákat alkalmaztak. Erre, valamint a túl hegyes bástyákra az egyik legjobb példa éppen a Vágnak a Dunába szakadásánál álló Komárom.511 Itt számos, Szolnokon ugyancsak megfigyelt megoldásra lelhetünk, bár ahhoz nem férhet kétség, hogy ennél az erődítménynél a bástyák és a félbástyák mérete lényegesen nagyobb, mint a Tisza-parti várnál. Figyelemre méltó, hogy Szolnokon a kivitelezés minőségére vonatkozóan nem rendelkezünk adatokkal, tehát a kortársak ezzel kapcsolatban nem fogalmaztak meg kritikát.512 Ehhez társulnak még a helyőrség 504 KERTÉSZ Róbert 2010. 505 KERTÉSZ Róbert 2010. 506 DOMOKOS György 2000.24. 507 MAGGIOROTTI, Leone Andrea-BANFI, Florio 1932.11.2. ábra. 508 KISARI BALLÁ György 1996.67.172. 509 KISARI BALLÁ György 1996. 58.138. Ennél egyetlen rajzban összesítették a vár olasz rendszerű átépítését célzó, 1568-1572 között készített, szinte valamennyi elképzelést. Lásd: DOMOKOS György 1999.114. 510 KISARI BALLÁ György 1996.52.97. 511 DOMOKOS György 1997. 512 Ennek ellenkezőjére példa a Cesaro Baldígara által tervezett Szatmár vára, ahová a Haditanács felszólítására 1573 júliusában Ottavio Baldigara várépítő mester utazott tanácsot adni, „miként lehetne újból segíteni a beomlott 416
