Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Történettudomány - Kertész Róbert–Korpás Zoltán: A szolnoki végvár felépítése 1550–1552-ben és Bernardo Villela de Aldana ide kapcsolódó levelei
KERTÉSZ RÓBERT-KORPÁS ZOLTÁN: A SZOLNOKI VÉGVÁR FELÉPÍTÉSE 1550-1552-BEN ÉS BERNARDO VILLELA DE ALDANA IDE KAPCSOLÓDÓ LEVELEI létszámadatai és a jó hadifelszereltség, a 24 db idetelepített nagy lőtávol- ságú ágyú, amelyek mind-mind arról tanúskodnak, hogy ennek kapcsán nagyobb problémák nem igazán adódhattak. Megítélésünk alapján tehát a tollrajz tekinthető hevenyészettnek és nem a vár. A szolnoki erősséget az olasz várépítészeti rendszer elveinek számos elemét szem előtt tartva létesítették, ami a korábban már említett itáliai várépítőmesterek, Felice da Pisa, Bernardo Gaballio, valamint Áldana tábormester szakértelmének és bemutatott közreműködésének ismeretében egyáltalán nem véletlen.513 Az erődítmény komplex értékelésére tanulmányunk egyik későbbi fejezetében fogunk kitérni, amelyben - egyéb források figyelembevételével - Szolnok helyét szándékozzuk meghatározni a Magyar Királyság születőben lévő végvári rendszerében. A tiszai flottilla és a naszádoskikötő A királyi Magyarország egyik legfontosabb tiszai naszádoskikötője közvetlenül a vár déli előterében található partszakaszon, a Vízi-kapuval szemben azonosítható,514 (4/14. kép) ahogy ezt az 1553-1554-re keltezhető tollrajzon megörökítették. (3. kép) A korábbi megállapításoktól eltérően néhány hajó és a legénység egy része 1550 őszén kezdte meg szolgálatát. Ez valószínűleg egyet jelentett azzal, hogy a flottillabázis kiépítésére irányuló effektiv lépéseket már ekkor megtették.515 Verancsics Antal ugyanis 1550. október 2-án Egerben kelt, jelen tanulmányban is közölt levelében említést tesz a naszádosokról.516 Ezen kívül a kiadási jegyzékben ugyancsak feltüntetésre kerültek: 1550. „Decz. 20-án a néhai Gróf uram parancsára a Prini Gábor által küldött s a hajók őrizetére Szolnok várában hátra hagyott naszádosok teljes fizetésébe, a mint Prini Gábortól kapták, fél hónapra tizenegy személynek, kik közül egy tizedes (decurio), adtam egyenként 1 magy. frtot, a tizedesnek 2 m. frtot, összesen 12 magy. frtot.”5'7 A hajóhad igazi magját alkotó naszádok készítésébe azonban még - a legjobb esetben is-csak ekkoriban foghattak bele. I. Ferdinánd 1550. október 25-én „meghagyta, hogy ügyes mestereket küldjenek Mármarosba 30 naszádhajó építésére. ”518 519 Erre azért volt szükség, mert nagyobb számban merült fel rájuk igény, és helyszínre szállításuk máshonnan komoly nehézségbe ütközött volna. Ennek megfelelően két gmundeni mester érkezett Felső-Magyarországra, és Werner György kamarai tanácsos 1551. augusztus 30-án arról értesítette a királyt, hogy „a megrendelt naszádok sietve (de titokban) készülnek. A víz azonban az egész nyáron át oly hihetetlenül kicsiny, hogy a mellékfolyókról hajóval nem lehet a Tiszába jutni.”™ Takáts Sándor szerint mind a 30 naszád elkészült,520 majd megszatmári kurtinán’. Lásd: DOMOKOS György 2000.55. 513 KERTÉSZ Róbert 2010. 514 KERTÉSZ Róbert et al. 2007a. 10.; KERTÉSZ Róbert-BANA Zsolt 2010.71.; KERTÉSZ Róbert 2010. 515 KERTÉSZ Róbert 2010. 516 VERANCSICS Antal 1865.118. No. UH.; SOMOGYI Ignácz 1886c. 1.; SOMOGYI Ignácz 1886e. 1. 517 ILLÉSSY János 1893. 654. 518 TAKÁTS Sándor 1904.95. 519 TAKÁTS Sándor 1904.95. 520 TAKÁTS Sándor 1904.95. Ennek ellentmond az 1552. évi török ostromból megmenekült Vajda Ferenc naszádos vajda 1554. március 26-án a pozsonyi káptalanban tett tanúvallomása, aki szerint „Szolnok várának ostromlása idején [...ja naszádosoknak húsz hajójuk volt”. Lásd: ILLÉSSY János 1897. 111. történt az állomáshelyükre telepítésük is. Naszádosok idevezényléséről az uralkodó 1551. április 7-én Bécsben kelt levelében az alábbiak szerint rendelkezett a pozsonyi Magyar Kamarának: „Saját érdekünk és Szolnok várának szüksége megkívánja, hogy minél előbb 3 naszádos vajda ama várba küldessék. Meghagyjuk nektek, hogy a sellyei vagy a többi vajdák közül, kik évi zsoldunkban állnak, három ügyes és szorgalmas embert haladéktalanul Szolnokra küldjétek. A hajók, melyeket használni szoktak, már készülnek Mármarosban és mihamarabb le fognak küldetni Szolnokra.”52' Nem sokkal később, 1551. május 8-án I. Ferdinánd megismételte rendeletét, azzal kibővítve, hogy „a Szolnokra küldendő 3 naszádos vajdát két-két tizedes is kísérje. Szolgálni fognak pedig ott lay Ferencz kapitány parancsnoksága alatt, és a kit még melléje fogunk rendelni. Evedző hajósnépet is fogadjatok és küldjétek anyagokkal együtt mielőbb Szolnokra. ”522 A kiadásokat ezúttal az esztergomi, egri, váci és nagyváradi püspöki javak tizedeiből fedezték. A két szolnoki kapitány, Horvátinovics Bertalan és Zay Ferenc számára az 1551. augusztus 1-jén készített - jelen tanulmányban többször hivatkozott - királyi utasításban az alábbi szerepel: „Továbbá, minthogy elhatároztuk, hogy a Tisza folyó megvédése és hatalmunkban tartása szempontjából Szolnok vára körül naszádok és hajóskatonák tartózkodjanak, élénk gondjuk legyen nevezett kapitányoknak, hogy a hajók biztos és védett állomást nyerjenek s mindenképp őrködjenek, hogy ellenséges szelektől, viharoktól veszedelem ne érje őket s bármi kárt ne szenvedjenek. Az evezőket és a hajók egyéb fölszereléseit, a mikor nem használtatnak, fedél alá, megerősített helyre tegyék és őrizzék, akár a váron kívül, akár azon belül, a mint alkalmasabbnak látszik.”523 A szolnoki flottillát a későbbiek során I. Ferdinánd még újabb naszádokkal szerette volna erősíteni. Ennek szellemében 1552. február 25-én kelt az a királyi rendelet, mely szerint a naszádépítő mesterek, „kiknek Bártfára kell menniök, hogy ott a Szolnok részére rendelt naszád-építést vezessék, már Bécsbe érkeztek Gmundenből. S itt Bécsben a mesterek 9 frtot kaptak s aztán folytatták útjokat Magyarország fe/é.”524 A továbbiakban az uralkodó döntött arról is, hogy „a megrendelt naszádokat három helyen készítsék. Kassán is dolgoztassanak; mert itt vannak emberek, a kik értenek a hajó-építéshez. A küldött mesterek majd útmutatásokkal szolgálnak arra nézve, hogy miképp kell a hajókat csinálni, megvasalni és szurokkal bevonni.”525 A vár eleste után azonban mindez okafogyottá vált, de a kikötő helye az oszmán foglalást követően sem változott,526 csak a XVIII. század elején, a Rákóczi-szabadságharc lezárultával került át a városba.527 A várárkok kérdése Az 1550-1552-ben létesített védművek közül napjainkra egyedül a várat északról és nyugatról övező vizesárok hozzávetőleges nyomvonala 521 SZENTKLÁRAY Jenő 1885. 165. A forrás közlése eltérő dátummal (1551. április 27.): ILLÉSSY János 1893.657. 522 SZENTKLÁRAY Jenő 1885.165. és ILLÉSSY János 1893.657. 523 MNL OL E136.6. t. föl. 53-59. és ILLÉSSY János 1893.661. 524 TAKÁTS Sándor 1904.96. 525 TAKÁTS Sándor 1904.96. 526 KERTÉSZ Róbert et al. 2007a. 6.; KERTÉSZ Róbert-BANA Zsolt 2010.73.; KERTÉSZ Róbert 2010.; KERTÉSZ Róbert et al. 2012a.; KERTÉSZ Róbert 2012.52.10/13. ábra; KERTÉSZ Róbert 2012a. 391-394.2. ábra. 527 KERTÉSZ Róbert-BANA Zsolt 2010.83. és KERTÉSZ Róbert 2010. 417
