Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)

Történettudomány - Kertész Róbert–Korpás Zoltán: A szolnoki végvár felépítése 1550–1552-ben és Bernardo Villela de Aldana ide kapcsolódó levelei

TISICUM XXII.-TÖRTÉNETTUDOMÁNY

Dobó.238 Leone Andrea Maggiorotti Bernardo Gaballiót említette meg,239 Komáromy pedig számos korábbi szerző művéből idézett részleteket.240 Végül Marosi Endre szerint 1551-ben főbeosztású építőmesterként Giovanni Maria di Specie Casa, míg beosztott építőmesterként Bernardo Gaballio működött közre.241 Erről a listáról azonban nemcsak a korábban tárgyalt Specie Casa,242 hanem Dobó István nevét is törölnünk kell, hiszen az egri főkapitány csak két és fél hetet tartózkodott Szolnokon még az elején, 1550. szeptember 14-30. között.243 Elsőként Bóna István és Korpás Zoltán hívta fel a figyelmet arra, hogy a palánkvár 1550 őszén megkezdett kivitelezésének tényleges vezetését az építészmesterek megérkezéséig a legintenzívebb, szeptember közepétől november közepéig tartó első két hónapban Áldana látta el.244 Don Bernardo maga is megjegyzi: „A várat olyan formára készítem, hogy jelenleg már a legjobb formába kerülhet amit egy katona elvégezhet, mert mérnök vagy rajzoló nincs egy sem velünk, azok közül sem, akiket Őfelsége fizet.”245 A legfontosabb kérdésekben azonban felettese, Salm főhadparancsnok szava volt a döntő, amint erre Áldana az 1550. szeptember 30-án kelt levelében kitér: „A másik bástya és védmű, amelyet a Zagyva folyó felőli oldalára terveztem, hogy a vár háromszög alakú legyen, viszont nem tetszett a Grófnak, mert ezen a télen a sok kiásandó föld miatt nem valósítható meg, hogy a védmű egyenes legyen. Ezért úgy döntöttünk, hogy olyan védmű készüljön, amely követi a folyó kanyarodását. ”246 Korpás Zoltán amellett szállt síkra, hogy „az építészmesterek csak azután jutottak el Szolnokra, amikor már Áldana, Salm utasítására, 1550. novemberközepén visszament Egerbe."247 Az. Expedíción ezzel szemben arról számol be, hogy Áldana az előbb hivatkozott szakemberek megjelenésekor még a helyszínen tartózkodott, hiszen „megkérte unokaöccsét, Francisco de Aldanát, hogy az építőmesterek segítségével - kik nem sokkal azelőtt egy csapat ügyes katona élén érkeztek oda - vigyázza az erődítési és más egyéb munkákat, ő maga pedig átvonult Egerbe a Grófhoz”:248 Korpás Zoltán úgy vélte: „Valószínűsíthető, hogy a naplóban említett építészek de Specia Casa és csapata volt. [...] Az alaposabb, kevésbé hevenyészett munkálatok az elismert szakember, Specia Casa megérkezésével kezdődtek és 1551. folyamán fejeződtek óe.”249 Arról, hogy végül ki/kik állíthattak be, a vár kiadási számadásjegyzékében találunk értékelhető

238 PATAKI Vidor 1931.104.; KAPOSVÁRI Gyula 1956. 37.; KAPOSVÁRI Gyula 1971.85.; NEMES Gerzson1975.44.

239 GYALOKAI Jenő 1936.322.

240 KOMÁROMY József 1943.86-90.

241 MAROSI Endre 1974. 61-62. 67. 69. Nehezen értelmezhető a „főbeosztású” és a „beosztott” építőmesteri titulus, különösen annak fényében, hogy később Specie Casa a sokadrendű Zólyom építésze lesz, míg a „beosztott” Gaballio Győrt építi. Lásd: MAGGIOROTTI, Leone Andrea-BANFI, Florio 1932.9.13.17-18.5. ábra; DÉTSHY Mihály 1994.230.; PÁLFFY Géza 1999. 95.124.

242 1550-1552-ben Specie Casa építőmester sem Szolnokon, sem pedig Egerben nem dolgozhatott, mert „1553 tavaszán is még a komáromi munkák irányítója volt”. Lásd: DÉTSHY Mihály 1994. 229.

243 GYÁRFÁS István 1879.44.

244 BÓNA István 1998.59.; KORPÁS Zoltán 1999.11-12.93-94.; KORPÁS Zoltán 2008. 243-244.

245 KORPÁS Zoltán 1999.95.

246 KORPÁS Zoltán 1999.94-95.

247 KORPÁS Zoltán 1999.12.; KORPÁS Zoltán 2008.243.

248 SZAKÁLY Ferenc-SCHOLZ László 1986.124.

249 KORPÁS Zoltán 1999.12-13.; KORPÁS Zoltán 2008.243-244.

információt. Ebből kiderül, hogy Pongracz Wagramer ácsmester vezetésével német ácsok jöttek, akik 1550. november 21-én már munkába is álltak.250 251 Nem kizárt, hogy itáliai kőművesek is velük tartottak, hiszen a jegyzékben az alábbi szerepel: „Összegezése azon pénznek és fizetségnek, melyet a kőműveseknek, Bernát mesternek s a többi vele levő kőműveseknek munkájokért adtam és fizettem. Először decz. 6-án Bernát mester munkájáért a vele való leszámolásig adtam 6 m. frtot.1,251 Mindezek figyelembevételével arra a következtetésre jutottunk, hogy 1550. november közepe táján a német Pongracz Wagramer ácsmester, valamint egy itáliai származású, Bernát (Bernardo) keresztnevű, vezetéknév nélkül emlegetett kőművesmester, továbbá egy-egy csapat ács és kőműves futottak be.252 253 254 255

Amennyiben azt gondolnánk, hogy Áldana távozása után, az építkezés második szakaszában egyedül a várkapitány gyakorolta a felügyeletet, akkor ez nem felelne meg az igazságnak. Az uralkodó 1551. március 30- án ugyanis arra utasította Matthias Fuchsot, hogy mivel „Wolf Helman szolnoki élésmesternek jelenleg nincs sok feladata. [...] Ezért szükségtelen a szolnoki építőmesteri és építési írnoki hivatalt253 egy külön ember lássa el. Ezért megparancsolja, hogy Helman lássa el ez építési feladatokat is.1,254 Erre a kiadások mérséklése miatt került sor, amit az is alátámaszt, hogy ugyanezen forrás később úgy rendelkezik, hogy „a kőműves fizetését csökkentsék.1,255 A munkálatok tehát 1551. március végétől az élésmester,256 Wolf Helman (Heinman)257 másként Halyman Wolfgang258 vagy Heilmann259 (Heilman,260 Halmon261) Farkas irányításával folytatódtak tovább.262 Róla a neve alapján kijelenthető, hogy minden bizonnyal osztrák/német származású lehetett.263 Az 1552. évi oszmán ostrom a

250 ILLÉSSY János 1893.648.

251 ILLÉSSY János 1893.650.

252 KERTÉSZ Róbert 2010. Korábban llléssy János (1893. 650.1. jegyzet) a kiadási jegyzékben szereplő Bernát mestert Bernardo Gaballióval azonosította, amit később átvett Pataki Vidor (1931.104.), tőle egy sor kutató: Leone Andrea Maggiorotti (GYALOKAI Jenő 1936.322.), Komáromy József (1943. 86.), Kaposvári Gyula (1956.37.; 1971.84.), Marosi Endre (1974.61-62.69.), végül pedig a legutóbbi szerzőre hivatkozva Szántó Imre (1975.51.22. jegyzet; 1985.45.30. jegyzet) és Kovács Gyöngyi (1984.4.) is. Ez azonban nem helytálló, mert a várépítészeknek nem voltak kőműveseik, azok egy mester vezetése alatt dolgoztak, aki megegyezett a várfundálóval a munkákról. Lásd: Ottavio Baldigara építőmester és Jacomo Loberse kőművesmester megállapodásának tervezetét az egri építkezésről, 1572. novemberi. (1573. június 20.). DOMOKOS György 2000.34-35.96-97.

253 „Az építkezések velejárója ekkor már minden nagyobb helyen az írásbeli adminisztráció, melynek műszaki részét az építési írnok [...] végezte, szükség esetén [...] további beosztottakkal.” Lásd: KOPPÁNY Tibor 1997.157.

254 SARUSI KISS Béla 2008.496.

255 SARUSI KISS Béla 2008.496.

256 A tisztségre lásd: KENYERES István 2008.217-220.

257 SARUSI KISS Béla 2008.515.

258 SZENDREI János 1889.136.

259 ILLÉSSY János 1893.657.660.662.

260 GYÁRFÁS István 1885.26.33.

261 ILLÉSSY János 1893.655.

262 KERTÉSZ Róbert 2010.

263 KERTÉSZ Róbert 2010. A Kenyeres István által vizsgált XVI. századi kamarai váruradalmak központjaiban (Eger, Érsekújvár, Győr, Kassa, Kálló, Komárom, Munkács, Murány, Sáros, Szádvár, Szatmár, Szendrő, Tata, Tokaj) szolgáló tisztviselők közül az élésmesterek közel háromnegyede, 73%-a német/ osztrák származású volt. Lásd: KENYERES István 2008a. 200.2. táblázat.

402