Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Néprajz - Terendi Viktória: Elszármazottak találkozói a Tiszazugban
TISICUM XXII.-NÉPRAJZ „...ötlettel, munkával, odafigyeléssel, a kapcsolatok építésével, ápolásával esetleg a város javát is szolgálhatja ...”15 Nem burkolt céljuk, hogy segítségre is számítsanak elszármazóiktól. Ezt mutatja például, hogy a kunszentmártoni ajándékcsomagban található volt egy szórólap, mely arról tájékoztatott, hogy a Szent Márton Alapítvány részére is felajánlható az adó 1 %-a, illetve a tiszakürti Hungária szobor is több elszármazott adományának köszönhetően valósulhatott meg. „A találkozó nem csak a meghívottaknak volt valamilyen értelemben megemlékezés, hanem a háttér-csapat számára is. Lehet, hogy a háttér-csapat szempontjából a gyümölcsök azok maradandóbbak. ”16 Nem csak az elszármazottak valamilyen szintű összefogása a cél, de a szervezés egyben komoly összefogást igényel a helyi közösségtől vagy annak egy bizonyos részétől is, ami megadja számukra a siker és az együvé tartozás élményét is. Az elszármazott találkozók segítik az elszármazottak szülőföldjükhöz való kötődésének és identitásának erősítését, egyúttal mégis határvonalat húznak a helyben maradók és az elvándorlók közé azzal, hogy már nem helyinek, hanem elszármazottnak, vendégnek tekinti a település közössége az elvándorlókat. Ez abban az esetben még erőteljesebben érzékelhető, amikor külön, kizárólag az elszármazottak számára rendezett eseményről van szó, melyen szinte meg sem jelenik a helyi közösség. Ezek a már-már hagyományossá váló rendezvények jól példázzák, hogy a XXI. században hogyan próbálnak a sok esetben meggyengült közösségek újra összefogni, közösséget építeni, és arra is jó példát adnak, hogy miként zajlik a hagyományteremtés a jelenkorban. Bár az elméletek szerint ezek a rendezvények nem igazán tekinthetők még hagyománynak, a helyiek, és a szervezők is, ebbe a kategóriába sorolták a találkozókat és a falunapot is. Az elszármazott találkozók olyan tudatosan megszerkesztett ünnepi alkalmak, melyekben a szakrális és a profán tartalom is megjelenik.17 A szakralitás mind a négy település rendezvényének fontos része volt, hiszen a találkozót minden esetben (ökumenikus) istentisztelettel nyitották meg, így már a gyülekezés helyszíne is a templom volt. Kunszentmárton esetében ez a vonulat még erősebb volt, hiszen az egész találkozó a templomban és a plébánián zajlott. Maga a találkozó ugyanakkor önmagában nem kapcsolódik direkt módon az egyházakhoz - az istentiszteletek sokkal inkább a közösségi értékrendet, összetartozást kifejező és az ünnepélyességet fokozó elemként értelmezhetők. A találkozó nagyobb része a világi dolgok körül forog. Fontos megemlíteni, hogy ezek a rendezvények mint szimbolikus kulturális válaszok értelmezhetők, hiszen segítenek elfogadni az elvándorlás negatív hatású folyamatát azzal, hogy életben tartják a helyben maradó közösség és az elvándorlók közti kapcsolatokat. 15 Interjúrészlet: B. M. - Kunszentmárton 2010. 16 Interjúrészlet: K. Zs. - Kunszentmárton 2010. 17 FALASSI, Alessandro 1987.1. IRODALOM ANDORKA Rudolf 1997. Bevezetés a szociológiába. Budapest. FALASSI, Alessandro 1987. Definition and Morphology of Festivals. In: Time out of time. Essays on the festival. (Szerk.: FALASSI, Alessandro) University of New Mexico Press, Albuquerque. KOVÁCS Ákos 2006. A kitalált hagyomány. Pozsony. KULCSÁR Kálmán 1996. Szociológia. Budapest. SIMON Veronika-SZŐKE Alexandra 2007. „Kinek az, minek az?” In: Migráció és turizmus (Szerk.: Szarvas Zsuzsa) Budapest. TERENDI Viktória 2010. Tiszazug - Bevándorlók: elfogadás vagy befogadás? In: Peremlétben? Félúton. A Tiszazug néprajzi, történeti, földrajzi kutatása az ezredfordulón. (Szerk.: HEGEDŰS Krisztián-KO- VÁCSNÉ Kaposvári Gyöngyi-PUSZTAI Gabriella-PUSZTAI Zsolt) Szolnok. Viktória Terendi The meetings of people who left Tiszazug The meetings of people who left their birthplace are consciously structured occasion of as solemn nature in which sacral and profane contents are present. At the same time, the meeting themselves are not directly attached to any church - church services are more like community events representing togetherness and increasing decorum, while the whole occasion is fundamentally centered around secular things. The meetings of people who left their birthplace can be interpreted as symbolic, cultural answers, since they help accept the negative process of wandering away by keeping touch between the community that stays behind and those who have left. The organizers as representatives of the home community aimed at strengthening these bonds between the leavers and those who stay in all four examined Tiszazug settlements (Kunszentmárton, Cibakháza, Tiszakürt, Öcsöd). It is important for them to show their folks who have seceded from them what their community have achieved, to keep live contact with them and to know how life is treating them far away from their original villages. It is also an overt aim of these meetings to get help from the leavers. Next to the togetherness of the wanderers, the occasion also requires joining from the old community, which gives them a sense of success and togetherness. These events that are becoming traditional are good examples how, in many cases, weakened and washed out communities try to join again and build a community spirit in the 21st century. They are also good instances how traditions come to life in our present age. Although by definition these occasions cannot be called traditions yet, the locals and organizers put these meetings and village-days in this category. 362
