Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Néprajz - Terendi Viktória: Elszármazottak találkozói a Tiszazugban
TERENDI VIKTÓRIA: ELSZÁRMAZOTTAK TALÁLKOZÓI A TISZAZUGBAN pedig a szervezők és az általuk fogadott szakemberek is rögzítették az eseményt. Elszármazott találkozó Tiszakürt, 2010. A tiszakürti elszármazott találkozó sok tekintetben eltér a kunszentmártonitól. Ebben a faluban 2000-ben hozott az önkormányzat testületi döntést arról, hogy támogatja ennek a rendezvénynek az ötévenkénti megrendezését. Már abban az évben meg is rendezték az első találkozót, majd 2005-ben a másodikat. Én 2010-ben a harmadik ilyen rendezvényen vehettem részt. Tiszakürtön, ellentétben az előbb látott példával, nem egy külön eseményre hívták vissza az elszármazottakat, hanem a falunappal kötötték össze ezt a rendezvényt. A szervezés lépései itt is a fentebb említettek szerint zajlottak. A meghívott, körülbelül négyszáz főből száz-százötvenen jelentek meg a falunapon az elvándorlók közül, többnyire családostól. A szervezők igyekeznek minden korcsoportot megszólítani, ám itt is megfigyelhető volt, hogy az idősebb korosztály jelentősebb mértékben képviseltette magát. Ez a rendezvény teljes mértékben ösz- szefonódott a falunappal, itt nem volt regisztráció, nem kaptak a vendégek kitűzhető névkártyát, azaz semmilyen megkülönböztetésben nem részesültek. A találkozó ökumenikus istentisztelettel kezdődött, majd kiállításmegnyitókkal folytatódott - ahol az elszármazott művészek is lehetőséget kaptak a szereplésre. Mindezt szoboravatás és emlékhely-koszorúzás követte. A településen ugyanis ebben az évben állították helyre az első világháború hősi halottjainak egykor állított Hungária szobrot. Az emlékmű újbóli felállítását pedig a falu az elszármazók segítségével valósíthatta meg. Délidőben a közös ebédnél már kötetlenebbül folyhatott a beszélgetés, a régi emlékek felidézése. Tiszakürtön az ebéd önköltséges volt (a kunszentmártoni találkozóval ellentétben). Délután a szabadtéri színpadon a helyi és a szomszédos településekről érkezett tánccsoportok és népzenei együttesek előadásával szórakoztatták a közönséget. Először a polgármester köszöntötte a vendégeket és a falubelieket, majd átadták a díszpolgári címet, melyet egy olyan elszármazott kapott, akire büszkén gondol egykori faluja. A jelenkorban szokásos elemek sem hiányoztak a falunapról, azaz volt a legkisebbeknek arcfestés, ugrálóvár, valamint kirakodóvásár, ahol az édességektől kezdve, a játékokon és ruhákon keresztül a népművészeti tárgyakig sokféle portékát kínáltak az árusok. Ez az esemény abban is jelentősen különbözik a kunszentmártoni elszármazott találkozótól, hogy a tiszakürtiek közös ünnepébe kapcsolódik be, így biztosítva a találkozást a helyben maradtak és az elszármazottak közt. Sokan családtagjaikkal, rokonaikkal együtt jelentek meg a rendezvényen, míg Kunszentmártonban szinte kizárólag (a szervező csapatot leszámítva) az elszármazottak voltak jelen. A falunap egyben lehetőséget biztosított az elszármazottaknak arra is, hogy körülnézzenek egykori lakóhelyükön, mivel több helyszínen folytak az események. A falu központját bejárta az, aki a programokon részt vett, így megfigyelhette a változásokat, feleleveníthette az emlékezés révén az egykori kapcsolatot is. Ugyanakkor, mivel az elszármazók semmilyen megkülönböztetést nem kaptak, teljesen beolvadtak az ünneplő tömegbe, így külső szemlélőként nem lehetett észrevenni őket. Míg korábban az elszármazott találkozót az önkormányzat finanszírozta, a 2010-es rendezvényt a Leader program keretében, pályázati pénzből rendezték meg, emiatt pontosan dokumentáltak minden részletet, nem csak adminisztratív módon, de fényképekkel és mozgóképpel is. Az öcsödi rendezvény, hasonló szerkezetű, hiszen a Köröszugi-napok keretében tartják az elszármazott találkozót és a falunapot is. Ennek az eseménynek a megfigyelésére azonban eddig még nem volt alkalmam. Elszármazott találkozó Cibakháza Bár magát a találkozót Cibakházán nem volt lehetőségem megfigyelni, adatközlőim elmondásából értesültem róla, hogyan zajlik az ottani elszármazott találkozó. 1997 óta minden második évben megrendezik ebben a faluban is az elszármazott találkozót, mely ezen a településen bír a leghosszabb (folyamatos) múlttal. Kezdetben csak az „elitet” hívták vissza a szervezők, azaz azokat a faluból elvándorlókat, akikre büszke lehetett a korabeli értékrend szerint a település. Ekkor, mint egy kvázi osztálytalálkozó zajlott az ünnepség. Később azonban megszűnt ez az erős szelekció, és már csak egyetlen feltétel számított, hogy legyen közvetlen kapcsolódási pont a meghívott és a falu között. „Amikor én az elszármazottak találkozóján tavalyelőtt voltam, azt hiszem, mert a színjátszó kör még működött, és felléptünk egy előadással. Ott például én 50 évtől fiatalabbal nem találkoztam mint elszármazott. Most nincs kizárva, hogy én nem láttam a színpadról, vagy majd később jöttek, de nem tudom.”'3 A meghívottak közt jelen voltak a fiatalok is, mégis többségükben az idősebb generációk képviseltették magukat a találkozón. Emiatt azonban sok kritika érte a szervezőket, a helyiek azt is helytelenítették, hogy a találkozó elszigetelten zajlik, nincs találkozási alkalom a közösséggel, és a falut sem mutatják meg a vendégeknek. „...igényelnek egy élőzenés aláfestést vagy mulatozást, utána viszont átcsap az egész egy ilyen lakodalmi hangulatba”13 14 Cibakházán inkább a kunszentmártonihoz hasonlóan zajlik a rendezvény, a regisztráció, majd a mise után egy polgármesteri fórumhoz hasonló beszélgetés zajlik, amikor az elszármazottak elmondják ötleteiket, kritikáikat; ezt ebéd követi, majd különféle műsorokkal szórakoztatják a vendégeket, végül pedig táncos mulatságba csap át a találkozó. Összegzés Az elszármazott találkozók több vonásukban tehát hasonlóságot mutatnak, mind a szervezésben, mind pedig a lebonyolításban találunk egyezéseket. Ami talán még fontosabb, hogy hasonló célokat tűztek ki maguk elé a szervezők - akik a helyben maradt közösség képviselőiként jelennek meg. Az elszármazott találkozók elsődleges céljaként mind a négy településen azt említették, hogy az elszármazók és a helyben maradók közti kapcsolatokat szeretnék a találkozó segítségével megerősíteni. Fontos számukra, hogy megmutassák a tőlük elszakadtaknak, hogy hol tart a település, és hogy élő kapcsolatot tartsanak fent az elszármazókkal, tudják, hogyan alakul az ő életük, távol a szülőfalutól. 13 Interjúrészlet: K. l-né - Cibakháza 2009. 14 Interjúrészlet: K. T. - Cibakháza 2009. 361
