Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Néprajz - Terendi Viktória: Elszármazottak találkozói a Tiszazugban
Terendi Viktória Elszármazottak találkozói a Tiszazugban Tanulmányomban a jelenkor egyik jellegzetes közösségi eseményét, az elszármazott találkozókat és azok funkcióját mutatom be a Tiszazug kistérség néhány településének példáján keresztül.1 Az elszármazott találkozók vizsgálatakor a jelenséget kiváltó folyamatok feltárása is elengedhetetlen, ezért, még ha csak röviden is, de foglalkozni kell a migrációval, mely a tiszazugi települések mindegyikét érinti. Mind a bevándorlás, mind pedig az elvándorlás jelenlévő folyamat, mely befolyásolja a helyben maradó törzslakosság életmódját, közösségi életét is, hiszen ez a közösség fogadja be vagy el az újonnan beköltözőket, és arra is látható törekvés, hogy az elvándorlókkal is aktív kapcsolatot tartson fenn. Az elszármazott találkozókat mint az elvándorlás jelenségére adott szimbolikus kulturális választ értelmezem, a kitalált hagyomány elmélet bizonyos elemeit is alkalmazva ezekre a viszonylag rövid múlttal rendelkező rendezvényekre. Elvándorlás Mielőtt rátérnék fő témám elemzésére, fontos, hogy magát a kiváltó jelenséget is röviden ismertessem, hiszen elvándorlás nélkül nem lenne szükség az elszármazott találkozókra sem. ...a diplomások azok mindenképpen elmennek, nagyon kevés az, aki itt marad. Szakmunkás akkor marad itt, hogyha tud annyi anyagi hátteret biztosítani magának, hogy esetleg saját vállalkozást nyisson.n A kutatás során elkészült interjúk arról tanúskodnak, hogy az elvándorlás hátterében a legtöbb esetben az áll, hogy a kisebb települések nem tudnak megfelelő munkahelyet biztosítani azoknak a - többnyire magasabban kvalifikált - fiataloknak, akik a mezőgazdaságban már nem látnak biztos megélhetést, perspektívát. Ezért a fiatal, aktív generációk általában a munkalehetőséget kínáló, nagyobb városi központokba költöznek, és ott alapítanak családot. A kibocsájtó település így nemcsak a munkaképes lakosság egy részét veszti el, de a gyermekeket is, akik a település jövőjét biztosítanák. Az elvándorlás hozzájárul ahhoz is, hogy az érintett településeken az elöregedés mértéke emelkedjen.3 Az elvándorlás hatással van az egész közösségre, de leginkább a közösség elemi alkotóit, a családokat érinti. A társadalom legkisebb egysége, a család azonban az elmúlt évtizedekben nemcsak termelési funkcióját vesztette el, de a település által biztosított szolgáltatások gyarapodásával, kiterjedésével csökken a rokonság segítő szerepe, a szálak meglazulnak,4 így megtartó erejük is csökken, ami visszahat a helyi közösség összetartására is. 1 Kutatásom, a Peremlétben? A Tiszazug néprajzi, történeti és földrajzi kutatása az ezredfordulón című, OTKA által támogatott kutatási program keretében valósult meg 2008 és 2010 között. 2 Interjúrészlet: K. T. - Cibakháza 2009. 3 ANDORKA Rudolf 1997.241. 4 KULCSÁR Kálmán 1996.188. „Megértéssel fogadja mindenki, mert menni kell.f...) Persze, vannak, akikre büszkék vagyunk, mert olyan helyen élnek vagy dolgoznak, vagy tehát az egész falu szinten tudunk róla, és büszkék vagyunk rá. ”5 A kibocsátó település szemszögéből nézve az elköltözést, a társadalmi felemelkedés szükséges velejárójaként fogadják el. Az egyes családok pedig gyermekeik mind jobb lehetőségeiért támogatják ezt a folyamatot. A sikeres életstratégiát, az életben való boldogulást a tiszazugi településeken is a falvakon kívül látják.6 „...azt kell látni, hogy akiben vitalitás van, akiben kreativitás van, akiben ötlet van, az már ezelőtt elment a faluból. ”7 Az elköltözőknek pedig ez a szemlélet egyfajta presztízst biztosít a faluban. Bennük, az elszármazottakban látják a vállalkozó szellemet, a tenni akarást és a talpraesettséget. Az elvándorlás azonban nem jelent végleges szakítást a szülőfaluval; természetesen elsősorban a szőkébb és a tágabb rokoni kapcsolatok jelentenek kapcsot az elszármazók és a kibocsájtó közösség közt. Emellett az érzelmi kötődés is megmarad a szülőfalu vagy -város felé. Az elvándorlók többsége rendszeresen visszajár a kibocsájtó településre, habár ennek szervezett kereteire, azaz az elszármazottak intézményesített meghívására, csak néhány településen volt példa. így említhető Cibakháza, Kun- szentmárton, Öcsöd és Tiszakürt.8 A tiszazugi elszármazott találkozók bemutatása Az elmúlt évtizedekben vált jellemzővé, hogy a korábbi hagyományos ünnepeket kiegészítve, vagy azokat felváltva megjelentek olyan ünnepi rendezvények, melyek nem kapcsolódtak valamilyen gazdasági vagy vallási ünnephez, hanem a közösségépítést, azaz a közös identitás megerősítését és a szórakoztatást tűzték ki célul. Ezeket a rendezvényeket a „kitalált hagyomány” fogalmával lehet leírni.9 A XXI. századi közösségi rendezvényekre és szűkebben értelmezve az elszármazott találkozókra azért alkalmazható ez az értelmezési keret, mert a legtöbb esetben, még ha az igény a közösség részéről érkezik is, valamilyen formális szervezet vállalja magára a rendezvény megszervezését, legyen az önkormányzat, a plébánia vagy a művelődési ház. Az elszármazott találkozók rövid múltra tekintenek vissza, hiszen a legkorábbi ilyen rendezvényt az 1990-es évek elején rendezték meg. Az elszármazott találkozók létrejötte mögött állhat a helyben maradt lakosok igénye arra, hogy aktív kapcsolatot tartsanak fenn az elszármazottakkal, és haza is hívják őket. Az elszármazott találkozók több vonásukban hasonlóak az egyes településeken, mégis találunk eltéréseket is. A hasonlóságok már magában 5 Interjú részlet: N. L-né -Tiszasas 2008. 6 SIMON Veronika-SZŐKE Alexandra 2007.190. 7 Interjúrészlet: R-né - Tiszasas 2008. 8 TERENDI Viktória 2010.231. 9 KOVÁCS Ákos 2006.121. 359
