Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)

Néprajz - Benedek Csaba: Tárgyaink utóélete. Régi és modern anyagok újrahasznosítása napjaink társadalmában

TISICUM XXII.-NÉPRAJZ

szállításra alkalmas eszköz, tarisznya, szatyor is. A nők kötényhez fűződő kötődése egykor igen jelentős volt, melyről Fél Edit martosi gyűjtése alkalmával írta a következőket:

„Amikor gazdag, hosszú és sokoldalú szereplése utána a kötény úgy elrongálódik, hogy mint kötényt már nem hordhatják, akkor foltnak használják el egy másik kötényre vagy alá. Az is gyakran előfordul, hogy elhasogatják szép egyforma darabokra, négyet is egy kötényből és a kötény kapcaként folytatja eddig is minden óvó, mindent betakaró és kímélő életét."3' A kötény egyidejű több funkciójára a hiedelmek közt találunk példát, pl. szemmel verés esetén az elhárító cselekményben alatta bújtatják át az állatot. Csongrádon hulladék lószerszámból készítették a tekerőlant tartására szolgáló szíjat.32 Mikor ezek az anyagok már másra nem használhatók, gazdájuk tűzre veti őket, ma pedig többnyire a hulladékban végzik. A fém tárgyakat vásárokon, városi boltokban s a kovácsmesternél szerezték be az emberek. Ma többnyire bevásárlóközpontban vásárolják meg. Éppen ezért a fémeszközök, használati tárgyak igen elterjedtek korunkban, s újrahasznosításuk szinte az élet minden területére kiterjed. Amennyiben a falusi társadalomban valaki szakmával rendelkezik, a munkafolyamatokhoz használt alapanyagok rendszerint megjelennek a portán is. Egy antennatervező konyhakertjében antennából készítették az összes paradicsomkarót. Ezzel nem csupán időt, de jelentős munkát, s pénzt is takarítottak meg az újrahasznosítás folytán. A Tiszazugban lerobbant autó ülését csavarozták egy horgászstégre, így téve kényelmessé a helyet (többnyire kempingszéket visznek magukkal, vagy műanyag vödörre ülnek). A kiöregedett, tönkrement centrifuga, mosógép számos újrahasznosításra ad alkalmat: alkatrészéből slagtartót, haltartót, kerti sütőt, kutyaólat, víztartályt készítenek. A gazda szabadidejében a raktárban pihenő munkaanyagokból készít madáretetőt, pl. kimaradt csatornadarab végeinek lezárásával. A vakolásra már nem használt fandlit merítőkanálként fogják munkára, vasfazekat előszeretettel használnak vázaként. Hordóból itatót és csepegtetőt, hordó zárófedeléből ajtózárat készítenek. Az üres konzervdoboz gyakran szög, alátét, csavar vagy egyéb kisebb holmi tárolására szolgál a sufnikban, raktárakban, műhelyekben, de gyakori látvány hamutálként továbbhasznosítva az udvaron, garázsban. A kiöregedett lábast, lavórt gyakran teszik ki disznók, baromfik elé az udvarra itatónak vagy etetőnek. A háborús emlékek között igen gyakori a löveghüvelyből népművészeti dísztárggyá változott váza. Az újrahasznosítás egyik jellemző formája, hogy vállalatok hulladékanyagát szerzik meg, s használják fel otthonukban az emberek. így keletkezik a MÁV hamutartójából otthon tv távirányítójának tárolója vagy patkóból kerítés, táblából kéményfedő, vonatsínből ajtónehezék. Az ipari mennyiségű sörösdobozból minden faluban láthatunk oszlopdugót, mely arra szolgál, hogy a vas oszlop tetején ne folyjon be az esővíz. Készítenek azonban belőle más anyagok felhasználásával aszalót, ám tetejét kivágva kisebb tárgyakat lehet benne tartani, pl. gombot. A söröskupakból számos helyen alátétet fabrikálnak, egy helyen azonban lábtörlőt is készítettek belőle. Gépjárművekből, illetve azok alkatrészeiből igen gyakran teljesen új funkciójú tárgyak születnek. Használhatják gyermekek játékra. Teherautó kocsiszekrényéből garázst lehet kialakítani, felnijéből pedig kocsmaasztalt vagy főzéshez katlant. A mosógépből kiváló haltartó lehet, varrógép vas aljából asztal. A hordóból leggyakrabban főzőkatlant szoktak eszkábálni, de előfordul állatitatóként is. Fémlemezből patkánycsapdát

31 FÉL Edit 1943.56.

32 HANKÓCZI Gyula 2007.15.

készítettek. Konzervdobozból festéktartó, szögtartó válik az esetek döntő többségében, de aprójószág itatójának is kiváló. Tönkrement, használaton kívüli szecskavágó kerekéből Cserépfalun kútkerék vált.33 Német II. világháborús rohamsisakokat a kerti ülőkés árnyékszék (budi) tisztítására, a fekália kiemelésére használták vagy mészmeregetésre.34 Kiss Lajos „A kasza a hódmezővásárhelyi ember kezén” című írásában kiválóan mutatja be, mennyi mindenre is használták csupán ezt az egyetlen szerszámot, ha eredeti használatából már kikopott: „Ha a kasza jó volt, nem hajítják el akkor se, ha elnyűvik, hanem különböző szerszám készítésére használják. A hegyéből csinálnak: fattyazó kést, régen békóvágófűrészt amit millingnek hívtak, fűrészt, szőlőtetéj hányót, acatolót. Közepéből: kaszakést, disznóölő kést, tetéjvágót, dohányvágót, sivágót, káposztaszelőt, acatolót, szürőnyesőt, gamóvasat (szűcsszerszám), agyagyszelőt és isztergálót (gölöncsérszerszám), színelőt (tímárszerszám). Nyakából: tetéjvágó kést. Oromjából: csiholó acélat, cigányhorgot, csizmapatkót, sarkantyút, cigányfogas fogait, fegyverrugót, dohányfűző tűt. Készítenek még a kaszából szárvágót, használják kalapács élére, üllő tetejére, baltát acélaztatnak, éleztetnek vele.”35 Mikor a fémek kikopnak a használatból, s már nem kívánják vagy nem tudják tovább a háznál tartani, hulladék keletkezik belőle. A gyermekek vasgyűjtés során sok helyen szedik így össze ezeket.

Kőből kevés használati tárgy készül, ezek élettartama általában 70-120 év. Kőből emelt épületek esetében is történhet funkcióváltás az idő előrehaladtával. A család növekedésével általánosan elterjedt szobaszerzési módszer, hogy az elhagyatott istállókat átalakítják szobának (Cserépfalu). Hasonló sorsra juthat a nyári konyha, kocsiszín. A modern igények kielégítésére a szobából gyakran leválasztják a fürdőszobának, illemhelységnek kellő részt. Megtörtént eset, hogy az oldalsó padlásfeljárót wc-nek alakították át, hogy kerti munka közben ne kelljen összejárkálni a lakást. Egyes esetekben egészen meghökkentő megoldások is születhetnek, egy-egy parasztházból erődítményszerű szálláshelyet képeznek, emeletet húznak rájuk. A kő használati tárgyak elsődleges szerepükből kibukva hordó alá kerülhetnek, esetleg ház-, kerítésalapba építik be.36 A nagy, elkopott malomköveket sok esetben fektették sáros utcákban a falu két oldalának átkötésére, s így átkelőhelyet hoztak létre belőlük. Kézimalom régi kövének alját egy alkalommal kútkiömlő alá tették, hogy a víz ne fröcsögjön közvetlenül a földre. A sírkövek újrahasznosításában elől járnak a sírkövesek, ám olykor a lakosság is szerez ezekből saját használatra. Ilyenkor vagy valamilyen épület falába vagy kerítésbe építik be. Amikor már nem kívánják újrahasznosítani a köveket, az árkokat töltik fel vele.

A népi kultúrában is használatos hagyományos anyagokból készített eszközök közös jellemzője, hogy gyakran dísztárgyként végzik más emberek háztartásában. Korábban vándorkereskedők (elsősorban cigányok) vásárolták meg, ma többnyire a bolhapiacokon és internetes aukciós oldalakon árusítják a megunt vagy örökölt fölösleges tárgyakat.

Az újabb anyagok közt kell számon tartani a papírt is. Habár alapanyaga gyorsan romlik, tönkremegy, így másodlagos szerepben rendszerint rövid ideig alkalmazzák, újrahasznosítása mégis tömeges. Hogy mikor s hogyan használják, arra a típusa ad választ. Ha eredetileg tárolóedény volt, akkor továbbhasznosítják szintén tárolóként. Lehet a bonbonos

33 BENEDEK Csaba 2005.282.

34 http://www.roncskutatas.hU/node/11028

35 KISS Lajos: 1958.38-39.

36 JUHÁSZ Antal 1991.634.

350