Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Néprajz - Nagy Molnár Miklós: Szűcs Sándor, a karcagi múzeum igazgatója
NAGY MOLNÁR MIKLÓS: SZŰCS SÁNDOR, A KARCAGI MÚZEUM IGAZGATÓJA kiadványaiban jelentek meg. Az új cikkek, tárcák, históriák írása mellett tovább folytatta régi írásai összedolgozásával kötetei szerkesztését is. Eleinte füzetes vállalkozások formájában. 1954-ben a Kaposvári Gyula által szerkesztett Jászkunsági Füzetek 1. számaként jelent meg a Ludas Matyi Cimborái, 1956-ban pedig ugyancsak a Jászkunsági Füzetek sorozatában a Háry János bajtársai című összeállítása. Minden korábbinál terjedelmesebb volt a Pusztai szabadok című könyve, amelyet a budapesti Magvető Kiadó adott ki 1957-ben. Karcagi múzeumigazgatóként gyűjtötte és írta meg az 1962-ben megjelent Szól a duda, verbuválnak című, és a hét évvel később, ugyancsak a Magvetőnél megjelent Betyárok, pandúrok és egyéb régi hírességek című munkáját. Igazgatóként igyekezett a múzeum mostoha körülményeit, épületgondjait is megoldani. Igazgatósága idején Antalffy többször meglátogatta, és riportot készített vele, illetve levelet váltottak egymással. Egy Antalffy Gyulának írott levelében - többek között - a karcagi múzeum helyzetéről, a karcagi múzeum ügyéről is írt: ,A múzeum vajúdó ügye mostanában új fordulatot, vett. Helyreállítják a Morgó düledező épületét, ott rendezünk be egy két-termes kiállítást, a gyűjtemény többi anyagát pedig átszállítjuk a szolnoki múzeumba. Ez esetben én is oda kerülök át. Nem egészen szájam íze szerint történik ez, részint azért, mert a tájból mégis csak kiesek, ezekétől távolabb eső problémákba is be kell kapcsolódnom, dehát kedvezőbb megoldást eddig nem találtam. ”” 1959-ben felmerült, hogy Szűcs Sándor átkerülne a szolnoki múzeumba dolgozni. Dorogi Mártont egy szeptember 11-én kelt levelében erről így tájékoztatta: „Kaposvári Gyulával tegnap este találkoztam a karcagi állomáson [...] Az én Szolnokra menetelem ügyét megint megbolygatta. Én pedig elejtettem már s megint nem hagy nyugodni. Belátom, hogy lennének számomra ennek bizonyos előnyei, de legfőbb hátránya az, hogy az ottani életem sokkal több pénzbe kerülne. Nagyon idegesít már ez az ügy hétfejű tartozékaival együtt."'2 Egy későbbi budapesti tárgyaláson áthelyezésének kérdését fel sem vetették, s ez a helyzet, a bizonytalanság nem igazán nyugtatta meg Szűcs Sándort. Az ő Szolnokra kerülése mellett ugyanis felmerült, hogy Dorogi Márton püspökladányi tanítói állását elhagyva a karcagi múzeum állományába kerülne. Az elképzelés még 1960-ban sem rendeződött megnyugtatóan, ahogy erről egy június 2-án írott levelében is tájékoztatta Dorogit: „Sok dolgom miatt csak röviden értesítelek bizonyos körülményekről, amelyek a múzeum múltkor megbeszélt ügyéhez kapcsolódnak. A napokban körülbelül beadom áthelyezési kérésemet. A vezetői megbízatásra két jelöltről szereztem ma értesülést. Az egyik egy idevalósi tanár, (Gundának volt tanítványa), aki szakmailag hozzáértőbb ember s az illetékesek részére is megnyugtató s úgy látszik személyében úgy-ahogy már meg is állapodtak fenn. A másik valami „helyi jelölt", és hogy kicsoda, - azt nem tudtam meg. Úgy vélem, hogyha ez nem jutna be, ez az eset ugyanolyan helyzetet teremtene utódom számára, amilyen az enyém. A fentről megbízott számára is. Viszont ennek az lenne a következménye, hogy a gyűjteményt átköltöztetnék Szolnokra. - Azért írom ezt meg, mert nem látom a dolgot egészen tisztának s a helyet olyannak, ahol megnyugodhat az ember. így tehát mégis csak jó lesz, ha áthelyeztetésedet, ha egyéb számításod is nincs Karcaggal, nagyon jól meggondolod. Bántana engem, ha tisztán csak az én „beugratásomra” határoznád el magadat és végül balul ütne 11 Szűcs Sándor levele Antalffy Gyulának - Karcag, 1958. szeptember 22. Györffy István Nagykun Múzeum Adattára 12 BALOGH JÁNOSNÉ HORVÁTH Terézia 2013.140. ki. - Az áthelyezésem körülbelül úgy oldatik meg, hogy az itteni múzeumi munkára való felügyelet továbbra is feladatom lenne. Próbálok ellene rugódozni.”11 12 13 Szűcs Sándor minden szívósság, lendület ellenére nagyon belefáradt a múzeumi munkába, s nagyon várta, hogy elérje a nyugdíjkorhatárt, amely 1962-ben be is következett. Nyugdíjasként korábbi munkásságáról az 1973-ban a Jászkunságban megjelent önéletírásában így vallott: „A Nagykun Múzeum igazgatójává 1952-ben neveztek ki. Ezt a tájmúzeumot a század elején Karcag város alapította az ottani születésű Györffy István néprajztudós kezdeményezésére, aki a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának volt az igazgatója, majd a pesti egyetemen a néprajz professzora. Sajnos, a nagyon szép és érdekes gyűjtemény 1944-ben maradéktalanul elpusztult. így tehát nem csupán igazgatója lettem ennek a múzeumnak, hanem másodszori szervezője és létrehozója is. Ez nem volt könnyű munka, de most már állami, és Györffy István nevét viselő Nagykun Múzeum ismét létezik. Jóleső érzéssel tölt el az a tudat, hogy annak az embernek a munkáját folytathattam, akinek sokat köszönhetek. Elsőbbet Györffy István volt az, aki magamra hagyottan végzett néprajzi munkálkodásomra felfigyelt. Azt követően érdeklődéssel kísérte, törekvéseimet, elgondolásaimat helyeselte. Már kezdeti eredményeimet is becsülte, értékelte. Többre, mint saját magam. Ez megnyugtató, biztató volt számomra. Egyetemista koromban többször elkísérhettem sárréti, kunsági gyűjtőútjaira. Az ő meghívására vettem részt az élete utolsó évében, 1939-ben általa szervezett Táj- és Népkutató Intézet munkájában is. A Nagykun Múzeumtól mentem nyugdíjba. Nyugdíjba, de nem nyugalomba. Nyugtalanság tart fogva, hogy mennyi tennivaló volna még. írni kezdett könyveim befejezetlenek. Melyiknek fele, melyiknek csak harmada kész. Más irányú elfoglaltságom gondja vámolja az időmet. Meg betegeskedés vert bilincsbe. S bizony az évek így csapatba verődve, mint a madárraj gyorsabban repülnek már. ”14 Nyugdíjazása után végleg Biharnagybajomban maradt. Ekkor kötött házasságot a még Karcagon megismert Nagy Erzsébet Berta tanárnővel, aki korábban az iskolában néprajzzal, népművészettel (hímzéssel, szalmakép készítéssel) is foglalkozott. Szűcs Sándor házas évei alatt kezdte írni azokat a jegyzeteit, rövid tanulmányait, amelyek egy része jóval későbben az Örsi Zsolt szerkesztette Alföld Könyvek sorozatban jelent meg.15 A rövid tanulmányok, illetve kisebb cikkek írásával, egy-egy füzetbe gyűjtésével szerette volna biztosítani feleségének a halála utáni nyugodt hétköznapokat. Úgy vélte ugyanis, hogy ő távozik előbb az élők sorából, s a hátramaradó özvegy majd az összegyűjtött írások kiadásával kiegészítheti jövedelmét. Összesen mintegy 10-12 ilyen füzetről tudunk, amelyek egy része közgyűjteménybe, a püspökladányi Karacs Ferenc Múzeumba került. Több füzet azonban Szűcs Sándor halálát követően kézen-közön eltűnt. A házasság gondjait növelte, hogy felesége súlyos beteg volt, s viszonylag rövid idő múlva, Zsuzsanna húga halála után, felesége is elhunyt. Ezt követően még sok kis írása jelent meg és két új könyve. Bajomi magányában részint levelezéssel, részben személyes találkozásokkal tartotta fenn a kapcsolatot barátaival, tisztelőivel. Barátai házában keresték fel, és beszélték meg vele a kölcsönösen érdekelt dolgokat, a szakma híreit. Családtagjai egymás utáni eltávoztával egyre 13 BALOGH JÁNOSNÉ HORVÁTH Terézia 2013.141. 14 SZŰCS Sándor1973. Az önéletírásból részleteket közöl: SZŰCS Sándor 2012.21. 15 SZŰCS Sándor 2003. 341
