Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Néprajz - Nagy Molnár Miklós: Szűcs Sándor, a karcagi múzeum igazgatója
TISICUM XXII.-NÉPRAJZ jobban magára maradt. Hetvenedik születésnapján, a Magyar Néprajzi Társaság Györffy-emlékéremmel tüntette ki. A szolnoki Damjanich Múzeum pedig első évkönyvét neki szentelte. Hetvenötödik születésnapját még szűk körben megünnepelték, de később szinte teljesen magára maradt. Amíg járni tudott és ellátta magát, addig a község gondoskodott róla. Majd mikor leesett a lábáról, a debreceni szociális otthonba került, ahol 1982. augusztus 2-án elhunyt. Végakarata szerint Biharnagybajom- ban temették el.16 Szűcs Sándor múzeumigazgatói tevékenységét értékelve megállapíthatjuk, hogy a karcagi múzeum több ezer tételes adattári anyagát ő alapozta meg. A tíz év alatt több mint 350 adattári tételt - kisebb és nagyobb terjedelmű kéziratot, eredeti dokumentumot és más egyebet - leltározott be. Az általa gyűjtött anyag a mai kor kutatóinak is jó kiindulási alapot jelent. Múzeumi munkássága kezdetén törekedett a háború alatt elpusztult, illetve széthordott múzeumi tárgyi gyűjtemény visszaszerzésére. A városban, illetve a környező településeken végzett gyűjtései során visszavásárolta, illetve pótolta a korábban megvolt gazdag gyűjtemény darabjait. Az 1953. május 30-án megnyitott leltárkönyv tanúsága szerint 1953-ban 391 tárgyat leltározott be. 1955-ben pedig a múzeumi tárgyi anyag már több mint 600 tételt tartalmazott. Minden esztendőben nagy szorgalommal gyűjtötte és leltározta a nagykunsági népélet emlékeit: 1956-ban 75, 1957-ben 76, 1958-ban 57, 1959-ben 53 tárgyat vett nyilvántartásba. 1960-ban egy év alatt 158 tárggyal gyarapította a gyűjteményt, 1961 -ben pedig 212 db-bal. Nyugdíjba vonulása előtt, 1962-ben 158,1963-ban pedig 72 tárgyat leltározott be a karcagi múzeum gyűjteményébe. Tízéves igazgatói pályafutása során összesen 1.470 tárgyat szerzett a múzeumnak, amelyeket az előírásoknak megfelelően be is leltározott. Ez az anyag lett a múzeum törzsanyaga, amelyből a Horváth Ferenc utcai épületben működött múzeum állandó kiállítása is készült. Az általa gyűjtött tárgyak főképpen a rétes emberek, a pákászok világának emlékei, illetve a nagy- állattartó gazdálkodás emlékei. E tárgyak jó része ma is látható a múzeum állandó kiállításában. Múzeumi munkásságáról Balassa Iván 1973-ban idézte Szűcs Sándor korábbi vallomását: „A múzeumi munkában a tárgy- és adatgyűjtést tartom itt a legsürgősebbnek. Mintegy hetven esztendő leforgása alatt háromszor változott meg az életforma. A rétes-élet és a külterjes állattartás emlékeit a vízszabályozás utáni élet hányatta és feledtette el, emezét meg a mostani rohamosan fejlődő magasabb szintű életforma. Mikor idejöttem, üres volt a raktár, de még a kiállítás is. Sikerült elérnem, nem is drága pénzen, hogy már más a helyzet. Többtermes jó kiállítást csinálhat a múzeum a saját anyagából. Nehéz a gyűjtés. Nem hiába írta a jó Györffy István a század legelején, mikor a karcagiakat múzeumalapításra noszogatta: „Aki ötven év után jön, nem talál semmit.” Csak abból sem maradt semmi, amit ő összeszedett. Csak az az idő jön el nehezen, amikor a múzeumot ebből az alkalmatlan nyomorúságos környezetből a maga helyére átköltöztethetik. Ha majd felépül a kórház.”17 Az az egy évtized, amelyet Szűcs Sándor a karcagi múzeum élén töltött, nemcsak a múzeum kiterebélyesedését jelentette, hanem a múzeum megszerettetését is. Az általa szervezett és vezetett múzeumi szakkörben nemcsak olyanok nőttek fel, akik egész életükben megőrizték a múlt, a néprajz iránti érdeklődésüket, hanem olyanok is, akik egész életükre a tudomány szolgálatában állottak. 16 DANKÓ Éva 1984.41. 17 BALASSA Iván 1973.18. Szűcs Sándor Karcagon, illetve a Nagykunság más településein is nagy hatással bírt. Ennek személye mellett magyarázata az is, hogy publikációi igen közérthető stílusban íródtak. Ezek az egykori, letűnt koroknak emléket állító írások minden korszakban, minden időben nagy népszerűségnek örvendtek és örvendenek, s talán sohasem merülnek feledésbe. Hitvallása szerint „az általam kutatott terület számomra nem terep volt, ahová ki kellett szállnom, hanem szülőföld, ahol éltem és élek. Már korán feltettem magamban, hogy nem csupán a néprajztudomány számára hordok össze anyagot, hanem ennek egy részét cikkekben, könyvekben feldolgozva vissza is adom azok utódainak, akiktől szereztem: a népnek. ”18 Szűcs Sándor muzeológusi és néprajzkutatói munkássága alapján tehát elmondhatjuk, hogy számára a múzeum nem lomtár, a múzeumi kiállítás nem áruházi kirakat, a tudományos publikáció pedig nem újságírás volt. IRODALOM ANTALFFY Gyula 1944. Egy letűnt világ emlékei a hortobágyi pusztai múzeumban. A nagykun skanzen terve. Pesti Hírlap, 1944. szeptember 30. BALASSA IVÁN 1973. Szűcs Sándor, az etnográfus. In: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (Szerk.: BALASSA Iván-KAPOSVÁRI Gyula-SEL- MECZI László). Szolnok. 13-22. BALOGH JÁNOSNÉ HORVÁTH Terézia 2013. Szűcs Sándor és a karcagi múzeum. - Szemelvények Dorogi Mártonhoz írt leveleiből. In: Jászkunság. A Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Tudományos Testület Évkönyve I. Szolnok. 137-144. DANKÓ Éva 1984. Szűcs Sándor élete és munkássága. In: Folklór és Ethnográfia 18. Debrecen. DOROGI FARKAS 2012. Szűcs Sándor élete és munkássága. Kisújszállás. PÉTER László 1973. A karcagi múzeum előtörténete Szűcs Sándorig. In: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (Szerk.: BALASSA Iván-KAPOSVÁRI Gyula-SELMECZI László). Szolnok. 33-41. SZŰCS Sándor 1973. Önéletírás. In: Jászkunság 1973/4.184-185. 2003. Feljegyzések XI-XII. Tájak, emberek, történetek. In: Alföld könyvek 3. (Szerk. ÖRSI Zsolt) Karcag-Túrkeve. 2012. A puszta utolsó krónikása (Szerk.: DANKÓ Imre) Túrkeve. 14-21. 18 SZŰCS Sándor 1973. Az önéletírásból részleteket közöl: SZŰCS Sándor 2012.20. 342
