Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Néprajz - Nagy Molnár Miklós: Szűcs Sándor, a karcagi múzeum igazgatója
TISICUM XXII.-NÉPRAJZ úttörés munkáját elvégeztem, s ideje kezére játszanom a múzeumot a legméltóbbnak, Szűcs Sándornak. A Múzeumi Központban Barabás Jenő segítségével el is értük célunkat, s az ő javaslatára most már a karcagi vezetőség is méltányolta Szűcs Sándor alkalmasságát. Engem a Múzeumi Központ 1952. január 1 -jével Makóra helyezett, ahol a karcagihoz hasonló feladat, a még csak nevében létező József Attila Múzeum megszervezése várt rám. Néhány hónapos késéssel végre kinevezték Szűcs Sándort a karcagi múzeum igazgatójának. Most is úgy érzem, ahogyan 60. születésnapjára írtam: „Nekem is, neki is, Karcagnak is jó volt, hogy ez sikerült. Ma is elégedettség tölt el, hogy Keresztelő János lehettem” - írta Szűcs Sándor kinevezéséről Péter László.5 Múzeumigazgatói megbízásának körülményeit megosztotta a püspökladányi tanárral, Dorogi Mártonnal, akivel élete végéig baráti kapcsolat fűzte össze. Balogh Jánosné Horváth Terézia kutatásaiból ismerjük Szűcs Sándor és Dorogi Márton számos levelét. Az ő közléséből ismerjük azt az 1951. november 9-én keltezett levelet, amelyben így tudósította barátját kinevezésének körülményeiről: „Kaptam tőled valamikor a nyáron egy lapot, amelyben Balogh Pista neked küldött üzenetét Írtad meg: a karcagi kinevezésem rövidesen megérkezik. Nem tudom, honnan eredt ez a hír, mi lehetett az alapja. A valóság az, hogy ez ideig nem moccant az ügy, talán most vették volna kézbe. Olyan formán hallottam, két nehézség van. Politikai: a képviselőség és a párthoz való viszonyom dolgát kellene kinyomoztatni. Anyagi: január 1.-ig nem eszközölhetnek kinevezést múzeumi státusba. Van egy harmadik nehézség is: a MOK nehézkesen dolgozik, sok mindent halogat. Úgy mondják, hogy talán decentralizálják. A tiszántúli múzeumoknak Bfalogh) Pista kerül élére. - Nem nekem való a földműveléssel járó nehéz fizikai munka. Kilátástalannak is tartom. Viszont arra gondolok, hogy vajon nem idővesztegetés-e a MOK intézkedésére várni? S még azt se tudhatom, milyen lesz az. Nagyon el vagyok kedvetlenedve. A múlt hónap elején voltam Karcagon a múzeum megnyitásán. Nem ártott bepillantanom az új múzeológiába. Számomra érdekes megfigyelést, tapasztalatot tettem. - Találkoztam, beszélgettem Kovács Lacival. Semmit sem változott. Emlékszel még autóbuszbeli monológjára... Többek közt megismerkedtem Györffy Gyurkával, Csikós Tóth Andrással.”6 Szűcs Sándor tehát 1952-ben végre a karcagi múzeumba került, ahol éppen egy évtizedig, 1963-ig dolgozott. Ezt a neki való munkát is szülőfalujából, az ősi házból való mindennapos bejárással látta el. Szinte el sem képzelhető, hogy mit jelentett ez a mindennapos vonattal való bejárás tíz évig, télen-nyáron, hidegben-melegben, hajnalban kelve, Püspökladányban átszállva, aztán késő este, szinte éjszaka hazaérve. Átszálláskor a ladányi vasútállomáson gyakran találkozott Dorogi Mártonnal, de többször előfordult az is, hogy Szűcs Sándor hosszabban szakította meg útját, s meglátogatta a Dorogi családot. Múzeumi munkahelyi körülményeiről egy 1953. március 17-én keltezett levelében így írt barátjának: „Ha valami közbe nem jönne, vagy téged nem foglalna le hivatalos tennivaló, az esetben vasárnap d.u. átmennék Ladányba és megnéznélek benneteket s elbeszélgetnénk egy keveset, hogy kedvem szerinti és okos dolgokat is cselekedjek már. Mert itt sok hiábavalósággal telik az idő és nyövi magát az ember. - A telet jobbára betegen töltöttem. A rossz fűtés 5 PÉTER László 1973.40. 6 BALOGH JÁNOSNÉ HORVÁTH Terézia 2013.137. és nagy hideg helyiségek miatt egyik influenzából a másikba estem, alig bírtam kilábalni a nyavalyából. Január, február egy-egy részét otthon feküdtem át, amikor meg vissza-vissza jöttem, a felgyülemlett munkával birkóztam csak. Itt is egyedül voltam, senki se volt, akire rábízhattam volna valamit. Most aztán már van, aki legalább kinyitja és bezárja az ajtót, amikor nem vagyok itt, s a kultúra Így fejlődhetik zavartalanul és kihagyások nélkül.’’7 A jeles néprajzkutató, Szűcs Sándor muzeológusként is maradandót alkotott. Péter László éppen csak megkezdett munkáját folytatva szerény, de szívós munkával újrateremtette, újjászervezte az akkor már Györffy István nevét viselő karcagi nagykun múzeumot. Ezek az évek ismét bizonyos fordulatot jelentettek életében és munkájában. Először is tárgygyűjtéssel kellett foglalkoznia, és a gyűjtött anyagot megőrizni, bemutatni is neki kellett. A tágygyűjtéssel kapcsolatosan egy 1955. szeptember 8-án kelt, szintén Doroginak írott levelében olvashatunk adalékokat: „A mai napon visszaérkezve, átvettem az átszállított szűcs-asztalt és a leveledet. Köszönöm. Nagy bajom az nekem, hogy ilyen megbízhatatlan ember van mellettem, mint ez a K., aki ha nem vagyok itt bezárja az ajtót és elmegy a maga dolgára. Most is azt mondja, hogy éppen itt jártatok előtt ment el.” Ugyanebben a levelében lentebb ez áll: „Van még vagy 1000 forintom tárgyvásárlásra. Nem tudnál-e valami komolyabb tárgyat ajánlani? A múltkor szóban forgóak (lámpa a szűcsök sarkába, stb.) nem lennének-e beszerezhetők? Talán jó lenne apróbb dolgokat venni, pl. ökör szájkosár, csikóherélő szerszám, palókák, stb. Úgy is tudod, mik lennének fontosak, én meg most nem sorolom, mert vannak a nyakamon és csak futólag írok. Az asztal át fuvarozása mennyibe került? - A kiállítási ellátmány elmaradásáról még csak nem is írnak. Bosszant, mert fénykép nagyításokért már fizetnem kellene. Érdeklődésemre nem Írnak.”8 A Balogh Jánosné Horváth Terézia által közölt levelezésben néhány tárgy múzeumba kerüléséről is képet kaphatunk. Egy 1957. szeptember 16-án keltezett levelében ezt írta: „Többször említetted, hogy van valami bőrtömlőd, amit a múzeumnak szántál. Ha lehetséges gyorsan hozasd rendbe. Most van pár száz forint ellátmányom, amit szintén gyorsan el kell költenem. Ezt akartam csak gyorsan megírni.”9 1959. április 2-án kelt levelében pedig ez olvasható: „Ma volt itt Kapocsi Sándorné, a bundát felajánlotta megvételre a múzeumnak 1000 forintért. Ha ellátmány érkezik, megveszem.”10 A fenti idézetek is mutatják, a múzeum tárgyi gyűjteményének gyarapítása, a fontos tárgyak beszerzése ebben az időszakban sem volt teljesen zökkenőmentes. A megszerzett tárgyakkal aztán folyamatosan bővítette, kiegészítette a kiállítást. A tárgygyűjtés mellett erőteljes adatgyűjtésbe fogott, főleg azokon a területeken, ahol korábban nem járt, a Tisza mentén, Szolnok vidékén. Ezeken az útjain gondot fordított arra is, hogy korábbi gyűjtéseit feldolgozza, adattári rendszerbe állítsa. Eredményeiről tanúskodnak a Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárában elhelyezett gyűjtései, amelyeknek másolatait a karcagi múzeumban is elhelyezte. Emellett megújult erővel, fiatalosan, gyors egymásutánban írta apró cikkeit, történeteit, amelyek főleg a Szolnok megyei újságokban, folyóiratokban, a szolnoki múzeum 7 BALOGH JÁNOSNÉ HORVÁTH Terézia 2013.138. 8 BALOGH JÁNOSNÉ HORVÁTH Terézia 2013.138. 9 BALOGH JÁNOSNÉ HORVÁTH Terézia 2013.139. 10 BALOGH JÁNOSNÉ HORVÁTH Terézia 2013.140. 340
