Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Néprajz - Kókai Magdolna: Az emberélet fordulóihoz fűződő hiedelmek a Jászságban (születés, házasság, halál)
KÓKAI MAGDOLNA: AZ EMBERÉLET FORDULÓIHOZ FŰZŐDŐ HIEDELMEK A JÁSZSÁGBAN (SZÜLETÉS, HÁZASSÁG, HALÁL) örültek az ikrek születésének, noha - elsősorban a jászberényi anyakönyvekben 1760 és 1860 között - szép számmal szerepelnek ikerszülések. Az ikerpárokat a kettős és a latin gemelli, illetve gemini szavakkal különböztették meg a többi újszülöttől. Több családban eltették a pertlivel elkötött, leszáradt köldökzsinór darabját, és 6-7 éves korában odaadták a gyereknek, hogy bontsa ki a csomót. Amennyiben ez sikerült, a néphit szerint jó tanuló, a lányok esetében jó varró vált belőle. Egy jászkiséri adat szerint a köldökzsinór szemverés ellen is hatásos volt, ha tulajdonosa kétéves koráig nyakában hordta. A rendellenes születési módoknál meg kell említeni a burokban születést, mely a néphit szerint a gyermek szerencsés jövőjét jelezte.22 A burok a hiedelem szerint a fiúgyermeket megvédi a háborúban a puskagolyóktól. Egy jászszentandrási gyűjtés részletesen tudósít arról, hogy mikor és hányszor kell a bábának elvinni a burkot megszenteltetni. „Ha az újszülött gyermek bürökjét, amely olyan vékony, mint a hártya, a bábaasszony papírba teszi és elvégzik vele a megfelelő szertartásokat, megvéd a golyó ellen. Eljárási mód: „a papírba tett burkot, amely már kezd száradni, a szülésznő elviszi a templomba, és ott a pap megszenteli. Utána visszaviszi az anyának. Másodszor akkor viszik a burkot a templomba, amikor a gyermeket bemutatják, 2-3 hétre a szülés után. Ha valamelyik gyermek dupla burokban született az még biztosabb. A papírba tett burkot nem kell elővenni, csak ott kell annak lenni, amint az anya tartja a gyermekét. Ezután a bábaasszony még ötször szentelteti meg. A hétszeri szenteltetés után megkapja az anya az ereklyét, melyre gondosan ügyel. Csak akkor veszi elő, amikor fiát viszik a háborúba. Mielőtt átadná még hétszer meg kell szenteltetni a templomban és utána adja át fiának az ereklyét. Több legény írta haza az első világháborúból édesanyjának, hogy: »a mellényemet egészséggel hordom«. Ugyanis abba volt bevarrva az említett burok. A néphit szerint az olyan katonát nem érte a golyó.”23 A hetedik gyerekhez is fűződött néhány hiedelem. Egyes adatok szerint szerencsés lesz, felnőttkorában gyógyítani tud majd. Más adatok szerint gonosz emberré válik.24 A gyermekágy időszakához és a kereszteléshez kapcsolódó hiedelmek A születést követő gyermekágy időszakában a csecsemő és az anya fokozottan ki voltak téve az ártó hatalmaknak. Ezért különböző mágikus eljárásokkal, tiltásokkal próbálták megóvni mindkettőt. A Jászságban is kb. a XX. század elejéig az anyát és a csecsemőt az ágy fölé függesztett ún. szúnyogháló, illetve „Boldogasszony lepedője” védelmezte a kíváncsiskodó, ártó tekintetektől. „Ha ez idő alatt férfi lépett be a házba, a fejéről levették a kalapot, ha fiú volt az újszülött. Ha lányt látogattak meg, akkor az asszony fejéről vették le a fejrevaló kendőt. ”25 Az újszülöttet keresztelésig az ártó hatalmak megnézhették vagy elcserélhették. Általános vélekedés volt, hogy sok esetben, aki megnézte a gyereket, nem tehetett róla, „annak olyan volt a szeme”. A következő preventív és produktív eljárásokat alkalmazták a szemverés elhárítására, illetve megszüntetésére. A baba csuklójára piros zsinórt, fehér gyöngysort vagy 22 KERTÉSZ Judit 1989.38. 23 MOLNÁR István gyűjtése, Jászszentandrás - JMA: 110-68.34. 24 GULYÁS Éva 1973.124. 25 LUBY Margit gyűjtése - JMA: 930-06. Csajka János közlése (sz.: 1878. Jászapáti, rém. kát.) hegedűhúrt kötöttek, a kisinget fordítva adták rá, illetve visszájával, vagy a húgyos pelenkával törülték meg az arcát, pólyakötőjébe kis olvasót fűztek. Ha a baba sírt, nem szopott, azt mondták szemverésbe, rontásba van. Az orvoslás leghatásosabb eszközei voltak a vízzel végzett különböző praktikák. Három, öt, hét vagy kilenc kanál vizet mértek ki egy bögrébe, ezzel a vízzel visszakézből megmosták a csecsemő jobb kezét, jobb lábát, majd a bal kezét, bal lábát, és itattak is belőle. Ezután visszakézből megtörülték a pendely visszájával, majd az ajtó közé tették a babát, és a feje fölött átmérték a megmaradt vizet. Amennyiben a víz megszaporodott, a csecsemő szemverésbe volt. Ezután a vizet az ajtó sarokvasára öntötték. Ezt háromszor kellett megismételni: napkelte előtt, délben és napnyugvás előtt.26 Néhány adat szerint a vízbe különböző tárgyakat is tettek, pl. parázsló szénvagy csutkadarabot. Eközben a következő szavakat mondva tudakolták meg a rontó személyét: „ember, asszony, gyerek, lány, hogy amelyiknek a szeme ártott az égetett csutka által lemenjen róla. "21 Fürdővizet is készítettek különféle „hasznos” adalékot téve a vízhez, pl. juhürüléket, keresetlen kutyafejet, kilencféle fahasítékot, kilenc sírról egy-egy fél marék füvet vagy földet, egy marék úrnapi sátorfüvet. A szemverés orvoslásának másik hatékony eszköze volt a néphit szerint a füstölés. Amennyiben ismert volt a rontó személy, gatyamadzagjából és hajából vágtak le egy kis darabot, azt meggyújtották, és fölétartották a gyereket. Egy másik adat szerint pedig el kellett vinni a szemmel vert gyereket a rontó személyhez, hogy nézze meg. A szemverés megállapításának mágikus eszközei között kell megemlíteni a következő eljárásokat. A csecsemő jobb könyökét a bal térdéhez, bal könyökét a jobb térdéhez érintették. Ha nem ért össze, a hiedelem szerint megrontották. A másik eljárás szerint az anyának meg kellett nyalni a gyerek szemét, mert rontás esetén ki volt fordulva a szemhús, és sós ízűvé vált. A kereszteletlen gyereket a szemverésen kívül az elváltás is fenyegette. A néphit szerint elváltáskor az egészséges csecsemőt a boszorkányok cserélik ki saját csúf, sírás gyerekeikkel. A boszorkány általában állat képében jelent meg éjszaka, s mutogatva saját gyermekét arra buzdította az anyát, hogy cseréljék ki a két csecsemőt. Az elváltás országszerte ismert preventív eszköze volt a lámpa éjszakára történő égve hagyása a gyermekágyas szobájában. A váltott gyerek ismertetőjegye volt a csúf külsőn kívül a látszólagos némaság. A néphit szerint azonban a következő módon szóra lehetett bírni. Egy kicsi, tejjel teli bögrét és egy nagy kanalat adtak a kezébe, majd magára hagyták a kulcslyukon figyelve, hogy mit csinál. A gyermek méltatlankodva a következőket mondta: „Hm. Ennyi időt megértem, de még ilyet nem láttam. Kis bögre, nagy kanál? I Né’, hogy tesznek bolonddá!”28 Miután megbizonyosodtak az elváltásról, be kellett fűteni a kemencét, a gyereket a sütőlapátra ültetni, és azt imitálni, mintha be akarnák lökni. A néphit szerint ekkor a boszorkány bedobta az igazi csecsemőt a kéményen, és saját rút szülöttjét lekapta a lapátról. A gyermekágy ideje alatt a fekő asszonyt körülvevőknek és magának az anyának is számos tiltást kellett betartani csecsemője és saját egészsége érdekében. Naplemente után nem önthették ki a baba fürdővizét, a szárítókötélről be kellett szedni a babaholmikat, mert nem tudott volna a gyermek nyugodtan aludni. Nem volt szabad a baba lábát csiklandozni, mert nem jár el. A bölcsőt nem volt szabad üresen ringatni, mert nem tud aludni a gyerek. Nem volt tanácsos a baba feje fölé állni, mert fölakad a szeme. Keresztelés előtt az anya nem ehetett babot, borsót, lencsét, kását, mert 26 FARAGÓ Jánosné gyűjtése, Jászárokszállás - JMA: 437-88. 27 SZAPU Viola gyűjtése, Jászfelsőszentgyörgy - JMA: 155-79. 28 özv. Móczár Lászlóné Gulyás Erzsébet, sz: 1917. Jászszentandrás, róm kát. 323
